HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 38 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51234 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Szabó AndrásFeltöltés dátuma: 2008-08-12
Tengernyi szeretet.Romantikus szavak nem szavak Istenek énekében (Az S betűnél, napvilág író klub lapján, egy fiatal, még csak 17 éves, nagyon tehetséges, ismeretlennek, jelenkori költő lánynak írom, ki kevés korában a végtelenig, nincs már hová nőjön verseiben. Csendben a tenger közepén Gyűjtöttem össze Az egymást szerető folyók vizét, Hiába vártam A szomjas a madarakat. Felhő voltam Felhőként szálltam Az üres égen Esővel teli, elbújt idő alatt Viharral telített Pecek alatt. Némán porladtak, Tenyeremben az Utolsó vízcseppek Szárazon tágult az ég Végig vonult rajtam az elmúlás És én olyan hosszú voltam Mint annak idején A láthatár nélküli tenger Mint mikor szerették Egymást a madarak Lágyan simultak Testemhez tollaik Ugyanolyanok voltak, Lány arcának pihe bőrén Csókjaim Vágó élek nélküli Hegyes kő nélküli Ereimbe olvadó Tenger középe, Azóta is arcomba Csapódnak a percek És én csak oly Mohó pihe puhán Csókolom arcod Fel sem tudnék ébredni Felsebzett tenyerem, térdem Homlokom véréhez tapadt Kővé, megkövesedett Erdőként száradok Hiába próbálnék elmenekülni Elbújni, meghalni sem tudnék Hiába, hiába, Még mindig itt vagyok. Porrá égetett A perzselő nap Tikkadt torokkal, Fürdetnek továbbra, hazug holt Víznélküli hullámok Hullámában, én továbbra is A volt tenger helyén gyűjtöm Az egymást szeretők Meztelen helyét Ittam, ittam vizét Oly mohon nyeltem Minden cseppjét Hogy már akkor Azt hittem Vízbe fullok. Nem úgy, Oly piciny napon Semmit sem érő Létező hullámban Forrón, mint A párolgó igazi nap Azt sem hallották Emberként Üvöltöttem Hánykolódtam Vérző sebeimben Ahogy félni kezdtem, féltettem őt Hirtelen össze csuklott szemhéjam Becsukta a tengert Idegen felhő vitorlák, szívták könnyeim Kinti homok száraz nedvét Szemem mélyét Álmaim forrója fehérjét Úgy mintha soha sem láttam Soha sem halottam Madár énekét Nem hallották Hogy felhő vagyok! Nem hallották Hogy így, már nem láthatom Viharral telített percek Ég madarainak Tépázott, hulló szárnyait Vakon csodálkoztam pihéjében Éjjeli, világos takaróm alatt Alig tudtam túlénekelni Sok szép madár hangját Szeretők álmának Csicsergő hangját, Vészkiáltásomban Arcod bőre ugyan olyan maradt Mint mikor Egymás mellett Aludtak az éjszakák Ma hiába várom Vihar villáma, sem gyújtja izzó fám Csak csavarja kínjában Megkövesedett testem, Tehetetlen Folyó percek árja zúdul Éveim kiszáradt tengerén Láthatatlanok és szárazak De oly hangosan csobognak, Hogy ég és föld között Nappal is madarakat látok Irigylem, szomjukat, Ha eszembe jut a zöld táj Nászéjszakám, velük dalolok, Mint mikor legelőször szerettük egymást Mint mikor legelőször Gyűltünk álmainkkal össze És a tenger közepén Gyűjtöttem Az egymást szerető folyok vizét. Hadd fájjanak Eltelt érzéketlen perceim Sós szemem vize Pihe puha felhő Könnyebb nálam Könnyebb, kivetkőzött, Elfelejtett testem sójánál Könnyebb, mint mikor Tenger közepén Tombolt a vihar És én hangtalan, Síkoltó madarak közt Hánykolódtam, De még így sem tudok Elbújni, elmenekülni Mindegy, ha felhő, kő, fa, Végtelen tenger, lány Szép álmaim vannak A keserű sóban Sok elveszett hang, Nappali fájó sebeim Tartanak életben A csendben dűnéről dűnére Üresebb a délibáb Hűlt helyén Csúsznak, másznak Csalogatnak Kacérkodnak Elmúlt képek A jövőben szeretkeznek Vetik puha párnám Együtt Bújunk ágyba Nem is az én hangomat hallom Miért tűnnének el? Éjjel Szívem üres lyukában Csendben Dobog az élet. És semmi rosszat sem teszek Csak gyűjtőm, mélyében Az egymást szerető Folyók vizét Csendben hallgatózom Hallgatózom és várom Szívem hangos ütését Hangos ütésében, Madár énekében Felsírt csecsemő Éhes kiáltását Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 1/2 című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hazaút című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ágy című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |