Úgy érzem kiégek, mint egykoron a Nap
Végzetem a fénylő csillagok sorsa
Belezuhanok valamibe, egy semmibe
Utánam már csak egy sötét folt marad

Úgy érzem kiégek, hamuvá lesz a dal
Hiába verem az égi nagy dobot
Hiába rakom sorjába a rimeket
A szívemnek húrja már régen elkopott

Nem hevül eszmékért mint régen
Ugy érzem verseim pusztába kiáltott szavak
Hiába olvasnád csendes szenvedésem
A szívekben echója már régen nem marad

Hiába pengetem az ócska lantom
Egy öreg dal felelet nem lehet
Nyikorogva sír a fába szorult ének
Én nem feledlek, csak te ne feljts engemet