HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 49 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51313 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-08-15
Örökké szeretlekEgy viseltes könyv hátsó fedelére szórta a port. Aprólékos gonddal elegyengette, majd egy rövid szívószállal fölszívta először a bal, azután a jobb orrlyukába. - Muszáj ezt csinálnod?- kérdezte aggódva a lány. - Hát persze- válaszolta a fiú.- Annyira fáradt vagyok, szükségem van valamire, ami feldob. A művelet végeztével elégedetten dőlt hátra kempingszékében, várta a hatást. - Hát én nem vagyok elég neked?- simogatta meg a fiú kezét kicsit megbántva Barbara. - Jaj, Cicamica- sóhajtott a fiú.- Te is tudod, hogy itt nem erről van szó. Nagyon szeretlek, de a fáradtságomon te nem tudsz segíteni. Egyedül csak a speed. Meg aztán egy kicsit gondolkodni akarok, olyan jó lenne pár új verset írni. Az anyagtól pedig csak úgy röpködnek a jobbnál jobb asszociációk. A lány öt havi együttlétük során már jól kiismerte a fiút. Az amfetamin valóban felspannolta kedvesét, olyankor nyugtalanná vált, és csak úgy dőlt belőle a szó. Talán még eredeti gondolatai is támadtak, de leírni ritka esetben volt képes. Az írás koncentrációt igényel, Karcsi pedig túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy leüljön, és kezébe vegye a tollat. Barbara aggódott Karcsiért, mert a fiúnak egyre nagyobb adagra volt szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, és ez nemcsak a pénztárcájukat viselte meg, hanem Karcsi szervezetét is. 25 éves kora ellenére egyre gyakrabban támadtak szívritmus zavarai, de a fiú nem törődött vele. A rohamok idején halálfélelemtől reszketett, hideg verejtékben úszva kapaszkodott az életbe, de amint jobban lett, mintha mi sem történt volna, tovább folytatta az egészet. A szer hatni kezdett, jólesően konstatálta, ahogy szétárad a testében. A nap a keskeny ablakon át éppen a szemébe sütött, hirtelen nagyon melege lett. Felpattant, egyetlen mozdulattal lerántotta magáról a pólóját, sietős léptekkel fel-alá járkált az asztal körül. - Ajjaj, már megint kezdődik- mondta Barbara. - Most mi van?- kérdezte Karcsi.- Már ezt a kis élvezetet is sajnálod tőlem? Pedig az élet olyan szép. Nézd ezt a kólás dobozt- mutatott a földön lévő szeméthalomra.- Hát nem csodálatos? Olyan szépen formálták meg, ízléses az alakja, a színe. Ha nem ilyen lenne, talán nem is kívánnánk annyira. - Ki kellene vinnünk a kukába- reagált a lány az eszmefuttatásra. Karcsi a szekrényhez ment, elővett egy zacskót. Tartalmát az asztalra borította, rutinos mozdulattal cigarettát sodort. - Még füvezni is akarsz?- rémült meg Barbara. - Dehogyis. Ezt a spanglit neked csináltam, hogy ne legyél olyan morcos. Azt akarom, hogy te is megtaláld az élet szépségeit, akár egy kólás dobozban. A lány eddig még sohasem próbált ki semmilyen kábítószert sem, bár barátja már többször kérlelte. Annyi rosszat olvasott a drogokról azokból a könyvekből, amiket a gimnáziumban a drogellenes oktatáson a rendőrtiszttől kapott, hogy idáig visszatartotta a következményektől. A leépült emberekről látott képek megrendítették. Ugyanakkor Karcsi arról győzködte, hogy a heroin az, ami igazán káros, a marihuána és az amfetamin kimondottan jót tesz a szervezetnek, élénkké teszi, előhozza belső énjét, azok a képek heroinistákról készültek. Nos, mivel nyár volt, hét ágra sütött a nap, ők éppen nyaraltak a Balaton partján, Barbara elfogadta a cigarettát. A fiú kitágult pupillával nézte a lányt. - Na?- kérdezte kíváncsian. Barbarát valóban kellemes érzés árasztotta el. A fiú maga is szívott néhány slukkot. Ekkorra már mindketten szűknek érezték a kicsi bungalót, a szabadba vágytak. Kint arcul csapta őket az éles napfény, de ők bátran, a természeti elemekkel mit sem törődve, elszántan meneteltek a csillogó vízhez. Dél felé járt, a hőség izzó katlanként hatott rájuk. Aki csak tehette, árnyékba húzódott. - Menjünk csónakázni- javasolta a fiú. - Most?- döbbent meg a lány.- Meg fogunk főni. - Dehogyis- vetette ellen a fiú.- A víz valahogy mindig alkotásra ihlet. Gyere, ott lehet csónakot bérelni. Édes Cicamicám, meglátod, te is élvezni fogod. A lány szerelmes tekintettel követte a fiút. Arra gondolt, legalább lebarnul, és otthon majd megpukkadhatnak a lányok. A parti sétány mentén rózsák illatoztak. - De szépek, úgy imádom a rózsákat- lelkendezett Barbara, miközben nagyokat kacagott, de Karcsi letorkolta: - Gyere, most nincs erre időnk! A tó közepén Karcsi abbahagyta az evezést. Ki akarta támasztani a lapátokat, de az egyik kicsúszott a villából, és beleesett a vízbe. Ha felé kapnak, megfoghatták volna, de a fiú a másikat is utána dobta. Lábát belelógatta a vízbe, kurjantása messzire elhallatszott: - Éljen a nyár! Juhúú, nincs szebb a nyárnál! Barbara egyfolytában vihogott, maga sem tudta, hogy miért. Ám a nap kegyetlenül perzselt, izzadtak, nem hoztak magukkal sem sapkát, sem naptejet, ezért bőrük enyhe pírba, majd égő vörösbe ment át. Karcsi szíve szúrni kezdett. Hiába beszélt kedvesének a költészet hatalmáról, a versek és a természet erőinek összefüggéseiről, a szívszúrása egyre jobban felerősödött. Hamarosan a homloka is lüktetett. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lehűsítse magát. Egy bögöly csípése aztán végleg eldöntötte a dolgot. - Beleugrok a vízbe- állt fel hevesen, még a csónak is oldalra billent. - Ne tedd- kérlelte a lány. - Hideg a víz, még valami bajod lesz. A fiú visszaült egy pillanatra, megnyugtatóan ölelte át Barbarát: - Mondd, úgy nézek én ki, mint akinek baja eshet? Sose félts engem. Bár jólesik, hogy aggódsz értem. Megcsókolta a lányt, aki forró szenvedéllyel viszonozta. Percekig úgy maradtak, egymás ajkának ízlelgetésében elmerülve. Lassan bontakoztak ki az ölelésből. - Tényleg szeretsz?- kérdezte Barbara reménykedve. - Imádlak, te vagy a mindenem- felelte a fiú, miközben a szíve tájékát dörzsölgette.- Érted bármit megtennék. Tudod mit, kiúszom a partra, leszakítom a legszebb rózsát, és elhozom neked. Ezzel bizonyítom be, hogy szeretlek, és örökké szeretni foglak. A rózsa lesz örök szerelmem szimbóluma. Egy kicsit megtántorodott, de sikerült gyorsan visszanyernie az egyensúlyát. - Jól vagy?- kérdezte a lány. - Hát persze- válaszolta a fiú,- csak a csónak ingott meg egy kicsit. Ugráshoz készülődött, de még visszanézett a lányra. Hatalmas csobbanással nyelte el a víz. Egy darabig még kavarogtak a hullámok, majd tisztává vált a víztükör, de a fiú feje nem bukkant fel, bármennyire is figyelte Barbara. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 4. címmel hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |