Aludt mélyen
a színes árnyak rejtekében.
Üresnek érezte testét,
a fájdalomtól nem láthatta lelkét.
' Magára hagyták' - sajdult benne a
fájdalmas szó -
' Hát minden férfi csaló?
Mind csak áruló?'
Mindene sajgott.
Nem találta, mit hitt:
hogy magához vonhatja a kicsit.
Szeretője elhagyta, s
nem hagyott mást,
mint az anya szívében az izzó parázst,
hogy lelkét belülről égesse a
kín,
nem nyílik számára
több sziporkázó szín.
A bűnt ő követte el,
de nem az ő hibája,
hogy a gyermek apja
elvette apró magzatát.
Az anya lehunyta szemét,
és aludt tovább.

Örökre tovább...