Statisztika

Ülök csendesen ágyam átölelő, süllyedő világában s csak nézem az ablak megtört fényeit, és egyetlen érzés dobol lassan kiürülő fejemben; egy elvakító, csendes őrület, mely máshová nem engedi elkószálni sápadt gondolataim felemésztő kóborlásait, csak erre az egyetlen, megfojtó érzésre figyelek, ami úgy lapul meg rajtam, mint titokban felöltött, áttetsző felhőfoszlányokból gyúrt álruhám - szabadulni képtelen vagyok tőle; bámulom hát az odakinn csivitelő világ fodrozódásait, de nem ér el hozzám egyetlen halvány fuvallat sem, nem érzem kínban remegő bőrömön azt a felém futó, átölelő, lusta fényt sem, amit a bukott Nap küld felém, összekuszálódott nyalábokban, s nem hallom a csituló utca neszekkel ékes dallamait sem, mert zakatolva erősödik görcsös agytekervényeimben az a mindent felülíró, sóhajtó gondolat, hogy mennyire hiányzol.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom