Szárnyalj, csak nyugodtan,
Sosem bántottam szárnyadat!
Félre léptél egyszer
Bánod már vétkedet!

Ez mutatta meg nekem,
Milyen törékeny a szerelem!
Azóta óvom, védelmezem
Megtanultam milyen,
Az önzetlen szerelem!

Így lettünk igazán boldogok,
Szívünk, csak egymásért dobog!
Nem kell álmodnunk a boldogságról
Két karod bármikor átfon!

A valóságban élünk,
Szeretjük egymást!
Más álmának, hiába vagy tárgya
Ő, már nem fér a való világba,
Hiába is áltatja magát!

Szeretné, ha annyit jelentene neked,
Mint, akivel összekötötted életed!
Szereted azt a bolondos asszonyt,
Kit régen a sors eléd sodort!