- Az isten szerelmére! Most nézd meg mit csináltál! - csattant fel Hamupipőke. Indulatosan félresöpörte az egyik szemébe lógó hajtincset és a padlóra bökött.
A király - név szerint II.Viktor - megtorpant és bűntudatosan vette szemügyre a padló azon részét, amit a felesége az imént sikált fel. Most nagy sárfoltok éktelenkedtek rajta.
- Ezerszer elmondtam, hogy vesd le a csizmád mielőtt bejössz! Persze neked az amit mondok az egyik füleden be, a másikon ki. Semmit nem lehet rád bízni. A múltkor is..
II.Viktor figyelte, ahogy a felesége a vödör fölé hajol s kezdi eltüntetni a nyomokat. A szája mint egy malomkerék csak darálta, darálta a szavakat. Vajon ha belegyömöszölné azt a felmosórongyot akkor abbahagyná?
- Most meg mit bámulsz?! Különben is, minek jöttél be?
- Én csak..csak a kardomért jöttem - szólt félszegen a király.
Hamupipőke nagy sóhajtással felállt és elballagott a terem végén lévő kardért. Belenyomta a férje kezébe. - Tessék itt van! De most már menj ki és legközelebb jobban ügyelj a tisztaságra!
- Igen szívem - motyogta az orra alatt Viktor. Sarkon fordult, igyekezett minnél előbb kint lenni.
Hamupipőke újra belemártotta a rongyot a gőzölgő vízbe és magában megállapította, hogy az új szappanfű kivonat mégsem olyan jó mint a régi volt.


II.Viktor ezalatt hozzálátott a tanácsadókkal és kancellárokkal megvitatni az ország ügyes-bajos dolgait.
- Felséges Uram - szólt alsó-Burgundia kancellárja - az országban a nép egyre inkább zúgolódik.
- Ezúttal mit akarnak? - kérdezte a király.
A kancellár a többiekre nézett, majd kibökte - Trónörököst követelnek Felséges királyom.
Viktor sejtette, hogy ezt fogja hallani. De hát hogy is mondhatta volna el nekik, hogy már rég nem élnek házas életet Hamupipőkével. Türelmetlenül intett a kezével - Tudomásul vettem a nép követelését. Mi van még?
Felső-Burgundia kancellárja épp szólni akart, amikor kivágódott az ajtó és beviharzott rajta Hamupipőke.
- Hát itt vagy! Már mindenütt kerestelek!
A király próbálta magát olyan kicsire összehúzni amilyenre csak tudta, miközben felesége rázúdította panaszáradatát.
- Láttad már a frissen beültetett ágyásokat? Ez az új kertész mindent tönkretett! A pillangóvirágokat kiszedte és helyükre valami rémséges gazt ültetett. A szakácsnőt pedig azt akarom, hogy dobd ki és helyébe vedd fel Hencida szakácsnőjét!
A kancellárok, tanácsosok és mindenki aki a teremben tartózkodott lassacskán az ajtó felé somfordált. A király is riadtan kereste a menekülés útját, de Hamupipőke résen volt.
- Nem mehetsz ki, amíg Hencida udvarába nem sürgönyöztetsz a futárral! - toppantott egyet szavainak még nagyobb nyomatékot adva.
A király kelletlenül bár, de megtette amit választottja követelt. Magában pedig azon tűnődött, hogyan változhatott meg ennyire élete párja. Az egész olyan jól indult. Hamupipőke egy szerény, kedves feleség, aki leste ura és parancsolója minden kívánságát átalakult egy házsártos, veszekedős némberré.
A király emlékeztette magát, hogy gyógyírt kérjen az udvari varázslótól egyre gyakrabban hasogató fejfájására.

Az este viszonylag jó hangulatban indult. Még Hamupipőkének is sikerült visszafognia magát a vendégek előtt. A baj csak a desszert után következett be, mikor már mindenki jólakottan szuszogott az asztalok mellett, és az udvari zenészek belefogtak egy ritmusos dalba.
Fülöp - Bergengócia hercege, II.Viktor királyi fenségének legjobb barátja és iskolatársa - történeteket mesélt a király hőstetteiről, sárkánnyal vívott csatáiról a körülötte lévő lovagoknak.
- Bizony sokat köszönhetünk a királynak. Ha nem ölte volna meg azt a bestiát, az még mindig itt garázdálkodna. Micsoda bátorság, micsoda elszántság volt szívében midőn egyedül bemerészkedett a fenevad barlangjába s bizonyítékként kihozta a sárkány fogát.
- Ugyan már! Csak nem hiszitek, hogy mindez igaz volt? - hallatszott egy már jól ismert női hang - Viktor csak a sárkány fájós fogát húzta ki, mire cserébe az megígérte, hogy ezeréves álmot alszik s nem zargatja tovább a környéket. Hamupipőke gúnyosan a királyra nézett . - Emelem poharam a hős királyra!

A király ezen az estén szokásától eltérően nem a saját szobájába ment. Kinyitotta a tőle hat ajtóval odébb lévő hálószoba ajtaját és csendben belépett.
Az este rosszabbul nem is végződhetett volna. A vendégek kinevették a háta mögött és gyorsan elhagyták a kastélyt. Még Fülöp sem búcsúzott el tőle. Mindenki sietett elújságolni a nagy hírt.
Viktor keserűen gondolt arra a napra, amikor megosztotta sárkányos kalandját a feleségével. Ma este azonban minden megváltozik.
Halkan beljebb óvakodott a szobába, vigyázva nehogy leverjen valamit. A sötétben csak a bútorok körvonalait látta, de hallhatta Hamupipőke egyenletes szuszogását.
Óvatosan odalépett az ágya mellé és lenézett az alvó királynőre. Milyen békésen pihen, milyen nyugalom sugárzik most belőle.
Benyúlt a zsebébe egy vastag zsinórért. Még egyszer utoljára ránézett a nőre akit valaha szeretett, de már nem érzett iránta semmit. Már csak megszabadulni akart tőle.
Körülhurkolta Hamupipőke nyakát a zsinórral és fokozatosan szorítani kezdte. A királynő eleinte csak hangosabban kezdte kapkodni a levegőt, majd hirtelen felpattantak a szemei az ismeretlen fájdalomtól. Viktor szorosabban húzta a zsinórt, magában pedig csak azt kívánta: Legyen már vége, legyen már vége..
Hamupipőke küszködése egyre gyengült, míg végül teljesen abbamaradt. A király kimerülten lerogyott az ágyra halott felesége mellé és hagyta, hogy szeme megteljen könnyel.