Sétáltunk,kéz a kézben,a MEDITERRÁN TENGERPART puha forró homokjain...néha lassú hűvös hullámok simultak lábujjainkhoz,és TE olyankor rám nevettél,szóltál;"Nézd,KICSIM,fehér gyöngyház kagylók simultak hozzád...,talán,ők is érzik mennyire imádod e táj és természet mindenséget..."SZERETTÉL,ÖLELTÉL....ajkaink óvatosan,lágyan érintkeztek,és fejünk fölött elszállt egy fehér szárnyú kis sirály...Sokszor,érezted m,talán a sirályok sóhajtó dallamában elrejtőzve el a mi dalunk?Éreztem,ez a nap,oly más,mint bármely azelőtti....nem tudtam megmagyarázni szívemnek,annyira BOLDOG és SZERETETTEL TELJES voltam,szinte öleltük a levegőből az ÖRÖK SZERETET és ÖSSZETARTÓZÁS FORRÓ Melegségét...Az égbolton,mára rá ragyogott a csillogó HOLDSUGÁR,és őt kísérte vendégseregként a sok ezer kis csillag,mely azon a szerelmes éjszakán elkísért minket az óceán vizének tükrében, végtelen szenvedélyünk mámorán...HOLD volt a PAP,nevettél rám és díszesen csillogó sok ezer kis csillag a mi meghívott násznépünk,akik mintha csak arra vártak volna hogy lássanak örökre egyesülve szerelmünkön át...Ahogy hozzam bújtál,szerettél,-ahogy megcsókoltál,öleltél,-amikor hajad elsimítottam vizes kreol kis kedves arcodról,ereztem...TE MAR ÖRÖKRE HOZZAM TARTOZOL...Távolból,felröppent sok sirály,dalolva a végtelent,hatra pillantottunk a víztükrében,ahol visszacsillant ÓRIÁS HOLDKORONG fényében,ahogy felugrik két játékosan szerelmes delfin pár...Azon az éjszakán átéreztem,TE voltál LEGDRÁGÁBB GYÖNGYSZEMEM,mit elküldött nekem a végtelen...Boldogok voltunk,mikor kisétáltunk a parti lépcsőkön át a nyaralónk kapuján át...mégis egy ismeretlen fájdalom és szokatlan félelem rontott a szívünk békés kapuján át....Akkor máris tudtam....eljött az amitől mindig is féltünk...FÖLDI ÉLETED,záró akkordjai...Kerted,hagyjam aludj az erkélyünk melletti kis tengerparti nyugágyon- pihentél-,csak azon az egyetlen éjszakán,kerted sokáig fogjam kis kreol ujjaid,és simogassam arcod hajnalig...álomba merültél,és ÉN csak simogattam ajkaid,mint egykor ismerkedésünk hajnalán....úgy,tűntél,mintha csak mosolyognál a MINDENSÉGRE,és szinte szóltál szívemhez;"NE ,SÍRJ,ÉRTEM,KÉRLEK...jól tudod TE már,csak megpihenni megyek, ITT kell hagyjam FÖLDI RUHÁIM,ennek az ÉLETNEK'...EGYSZER ,mondtad volt,mar túl szűkös és ráncolt e test neked,szárnyalni szeretnél....és ha eltalálsz,a MEGNYUGVÁS és ÖRÖK VÉGTELEN TENGEREK MENNYEI SZIGETERE,akkor üzensz...kövesselek...,mert nagyon fogsz majd hiányolni TE ENGEM SZÜNTELEN....Régen játszottunk,kissé nevettünk ezen...és mindig ,csak úgy ÉREZTÜK,minket mar nem választhat el semmi sem...MA mikor minden elcsendesült,újra lemegyek a partra nézem,keresem lábnyomaink...aztán,váratlanul visszacsillan a FÉNYLŐEN CSILLOGÓ VÍZTÜKRÉBEN az imádott HOLD,mar is újra érzem .Áh,ÉN kis buta kis csavargó...nem kell keresselek,ott vagy mar,és vársz rám újra szüntelen,megtaláltad a végtelen MENNYEI SZIGETET...Álmaimban,mindig szólsz,sürgetsz szüntelen;'GYERE,már KICSIM...HÍVLAK,-TÉGED...SZÜNTELEN.VÉDTÉL ,MINT VÉGTELEN ÓCEÁN Mélyén piciny kis gyöngyszemet,a KAGYLÓ,mely oly üres nélküled"...MOST rendet rakok,ma meg alkotok,holnap rózsakerted gondozom,pár heten át flamencót tanítok egykori közös barátainknak...de érzem...vágyódom utánad szüntelen.Érzem hívsz,érzem sírsz,érzem mindig letorlod könnyeim.TE vagy most a szellő,TE vagy most a felhő,TE vagy most a HOLD mögött elrejtőző száz kis felhő....és mégis úgy hiányzol szüntelen...Boldog,mar csak akkor leszek,mikor újra átölellek.OTT azon az üres számodra magányos kis szigeten.Elvágyódtál,szárnyalni kívántál,ma már hívsz,visszasírsz...és ráébresztettél NEM TUDOK már ÉLNI NÉLKÜLED ÉN...Elsodródom,szikláinkhoz csapódom,felkap egy vad vihar utáni szel.Gyöngyszemed voltam,szétforgácsolódom,-mert annyira hiányzol már...mint kicsiszolt gyöngyszemnek az igazi FÉNY.Most újra érzem ölelésed,az erkélyen át besimul egy lágy hajnali szellő.Eljöttél,megnyugtattál...átadhattam,mindazt mire vártál.Szívem szeretetének egy piciny darabját,felkaptad,játékosan megpörgettél... Most újra hívsz fürödjünk a VÉGTELEN SZERELMEK Tengerében...Tudom veled utazom és nem engedlek már el.Kísérlek...azon a MENNYEI szigeten...mert TE vagy az ÉN kis szeretett igazi örök OTTHONOM.