bolond, ki a földet nézi,
némán... nincstelen.
ahelyett, hogy felhajtaná kis fejét,
mint felhajtja a pálinkát (az elsőt és persze utolsót),
és majd részegen dícséri a haldoklót
(vagy ki már meghalt.. meg sem született.. a szeretet),
és mint kihajtja szirmait egy tulipán,
amiről a hollandok sem tudnak talán igazán,
mert míg mi a szilvától, ők a fűtől kábán
( mint holmi állat)
farkasként kacagják a Holdat,
és nyúlként villamos alá búnak.

bolond, ki a rózsát mellkasára
tűzi.. dísznek, fegyverül a pici szívnek,
rózsafejre húzni a töviskoszorúereket
( megváltani engemet... nem, mind félnek),
ahelyett, hogy ő szúrná vissza a rózsát,
és mint értelmes bolond.. növesztne tüske borostát...

igen.. én is bolond vagyok