HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49050

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2008-08-27

Hősnek lenni

A fiú
Fuldoklott. Végtelenül kimerült volt. Percek óta hánykolódott már a vízben. Percek teltek el azóta, hogy az ég szinte egyik pillanatról a másikra beborult és pokoli szélviharok kíséretében leszakadt az ég. Percek azóta, hogy közömbösen nyugtázta magában: a parton szaporán villog a viharjelző. És az is pár perce volt, hogy ott találta magát a vad hullámok között, és hogy megérezte maga körül azt a roppant erőt, amely ellen nem lehet mit tenni.
Egy hullám újra elborította. Valami erő a mélybe húzta. Fuldoklott.

A hős
Vadul szelte a hullámokat. Minden erejét beleadva tempózott abba az irányba, amerre a fiút sejtette. Látta a partról, hogy nagy a baj. Látta, ahogy a srác elmerül a vízben, ahogy kapálózik, és ahogy tehetetlenül sodródik egyre messzebb a parttól. Tudta, hogy őrültség ilyenkor vízbe merészkedni. Megtapasztalta már magán a haragos tenger féktelen erejét. Egyszer mentett már ki egy embert a viharos tengerből, és majdnem ott maradt ő is. Akkor megfogadta, hogy soha többé. Tudta, hogy ott a katlanban nem ér semmit a kar vagy a szív ereje, mert a természet összeroppantja mindkettőt. De látta az anyát, aki magából kikelve rohangált a parton, látta a tehetetlen embereket a parton. A következő pillanatban már a vízben volt. Nem törődött semmivel, csak vadul szelte a hullámokat. Ő már egyszer megtapasztalta. Ő tudta, hogy hajszálon függ minden.

A vég I. - A fiú
Haldoklott. A langyos vízben is jeges rémület markolt a szívébe. Meg fog halni. Görcs állt a lábába, de már amúgy se tudta mozgatni a kimerültségtől. Valami ismeretlen hatalom még egyszer utoljára a felszínre dobta. Alig volt ideje egy kevés levegőt venni, és már újra víz alatt volt. Vége van. Tudta. Kiengedte a levegőt. Kósza képek villantak fel előtte. Gyerekkorából, a múltból... Homályos... Képek... Vége... Ennyi volt...
Még érezte a szorítást a karján. És érezte azt az ellenállhatatlan erőt, ami a fény felé rántotta. Mást már nem érzett.

Nem gondol
Kezdett fáradni. Óriási szerencséje volt. A fiút szinte pont előtte dobta fel a víz. Utána kapott és most már ott volt a karjaiban. A srác nem volt magánál. Így nehéz lesz kijutni. Fél kézzel tempózott. Nem törődve a fáradtsággal, nem belegondolva abba, hogy milyen messze van a part, és nem tudomást venni a természet határtalan erejéről. Csak tempózni. Egyik karcsapás a másik után. Nem belegondolni abba, hogy talán ezek az utolsó percei.

A vég II. - A hős
Kimerült. A távolság szinte semmit nem csökkent. És most már minden egyes karcsapás fájdalmat okozott. Egyre többször került a víz alá. Meg fognak halni. Tudta. Már másodpercek óta a víz alatt volt. A tüdeje majdnem szétrobbant. El kell engednie a fiút. Úgy talán ki tud vergődni a partra. Senki sem hibáztathatja majd. Még egy utolsót lökött magán a lábaival. Gyilkos rémület szállta meg, hogy többé nem kap levegőt. Ott kell hagynia a fiút. Különben meghal... Aztán a tenger kettévált fölötte és ő újra ott volt a vad hullámok között, a féktelen viharban. Még lélegzett. Még élt. Kimerült, de a part már közelebb volt.

Fény az alagút végén
A ritkuló esőfüggönyön át már ki tudta venni a parton állók arcát. Mintha a hullámok is kisebbek lettek volna. A természet kitombolta magát egy időre. Már többen feléjük gázoltak a vízben. Aztán a lábával jéghideg iszapot érzett. Megmenekült. Lehet ez? A felhők mögül előbújó nap sugarait érezte az arcán. Most érzékelte igazán mennyire kimerült. A fiú kicsúszott a kezéből. Ő is a víz alá került megint. Aztán erős kezek fonódtak köré.

Hősnek lenni
Hazaért. Leült az ágya szélére. Kétszer, már kétszer élte át. Kétszer élte túl. A térdeire könyökölt és fejét a tenyereibe hajtotta. A fülébe csengett egy elcsukló hangú köszönöm. Az anyai szeretet szavakba nem foglalható hálája. És ismeretlen emberek néma tisztelete és hangos tapsvihara. És más vihar hangjai is. Rázta a remegés. Nem tudott szabadulni a rettegéstől, ami ott a hullámok között lett úrrá rajta. Már másodszor...
Kinn újra beborult. Magára maradt a félelemmel. Összekuporodva sírt az ágyon. Már másodszor tapasztalta meg, milyen érzés hősnek lenni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2010-02-15 10:09:30

köszönöm szépen Berill!
a cél is az volt, amiért tetszetősnek tartod! :)

üdv
Balázs
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2010-02-13 13:32:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
bátorkodom szavazni. tetszetős. már csak azért is, mert eloszlatja a hősökről kialakult mítoszt. átélhető, szerethető írás. gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-09-13 21:39:02

köszönöm szépen, zsike! újra! :)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-08-30 15:15:34

Olyan erővel jeleníted meg a HŐS életmentését, hogy szinte beleborzong
az ember. Szó szerint átéltem a fuldokló és a megmentő perceit .
Nagyon tetszett ez az írásod /is/.
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2008-08-29 17:16:52

Hello artur!
Azért választottam szét, illetve "címeztem meg", mert anélkül kicsit összefolyt volna, legalábbis úgy éreztem, hogy egy kívülálló nem tudná, hogy mikor kiről is van szó...
köszönöm szépen!

üdv
Balázs
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-08-28 20:13:07

Szia!
Először azt akartam javasolni, hogy a vastag betűs részek nem kellenek oda, és hogy kicsit zavaró is, de amikor másodszor olvastam el, rájöttem, hogy ez így tökéletes. Az elejétől a végéig. Harmadszor pedig kifejezetten éreztem, hogy hiányozna onnan.
Gratulálok!

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)