HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 14 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51254 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ArnodreFeltöltés dátuma: 2008-08-27
Hősnek lenniA fiú Fuldoklott. Végtelenül kimerült volt. Percek óta hánykolódott már a vízben. Percek teltek el azóta, hogy az ég szinte egyik pillanatról a másikra beborult és pokoli szélviharok kíséretében leszakadt az ég. Percek azóta, hogy közömbösen nyugtázta magában: a parton szaporán villog a viharjelző. És az is pár perce volt, hogy ott találta magát a vad hullámok között, és hogy megérezte maga körül azt a roppant erőt, amely ellen nem lehet mit tenni. Egy hullám újra elborította. Valami erő a mélybe húzta. Fuldoklott. A hős Vadul szelte a hullámokat. Minden erejét beleadva tempózott abba az irányba, amerre a fiút sejtette. Látta a partról, hogy nagy a baj. Látta, ahogy a srác elmerül a vízben, ahogy kapálózik, és ahogy tehetetlenül sodródik egyre messzebb a parttól. Tudta, hogy őrültség ilyenkor vízbe merészkedni. Megtapasztalta már magán a haragos tenger féktelen erejét. Egyszer mentett már ki egy embert a viharos tengerből, és majdnem ott maradt ő is. Akkor megfogadta, hogy soha többé. Tudta, hogy ott a katlanban nem ér semmit a kar vagy a szív ereje, mert a természet összeroppantja mindkettőt. De látta az anyát, aki magából kikelve rohangált a parton, látta a tehetetlen embereket a parton. A következő pillanatban már a vízben volt. Nem törődött semmivel, csak vadul szelte a hullámokat. Ő már egyszer megtapasztalta. Ő tudta, hogy hajszálon függ minden. A vég I. - A fiú Haldoklott. A langyos vízben is jeges rémület markolt a szívébe. Meg fog halni. Görcs állt a lábába, de már amúgy se tudta mozgatni a kimerültségtől. Valami ismeretlen hatalom még egyszer utoljára a felszínre dobta. Alig volt ideje egy kevés levegőt venni, és már újra víz alatt volt. Vége van. Tudta. Kiengedte a levegőt. Kósza képek villantak fel előtte. Gyerekkorából, a múltból... Homályos... Képek... Vége... Ennyi volt... Még érezte a szorítást a karján. És érezte azt az ellenállhatatlan erőt, ami a fény felé rántotta. Mást már nem érzett. Nem gondol Kezdett fáradni. Óriási szerencséje volt. A fiút szinte pont előtte dobta fel a víz. Utána kapott és most már ott volt a karjaiban. A srác nem volt magánál. Így nehéz lesz kijutni. Fél kézzel tempózott. Nem törődve a fáradtsággal, nem belegondolva abba, hogy milyen messze van a part, és nem tudomást venni a természet határtalan erejéről. Csak tempózni. Egyik karcsapás a másik után. Nem belegondolni abba, hogy talán ezek az utolsó percei. A vég II. - A hős Kimerült. A távolság szinte semmit nem csökkent. És most már minden egyes karcsapás fájdalmat okozott. Egyre többször került a víz alá. Meg fognak halni. Tudta. Már másodpercek óta a víz alatt volt. A tüdeje majdnem szétrobbant. El kell engednie a fiút. Úgy talán ki tud vergődni a partra. Senki sem hibáztathatja majd. Még egy utolsót lökött magán a lábaival. Gyilkos rémület szállta meg, hogy többé nem kap levegőt. Ott kell hagynia a fiút. Különben meghal... Aztán a tenger kettévált fölötte és ő újra ott volt a vad hullámok között, a féktelen viharban. Még lélegzett. Még élt. Kimerült, de a part már közelebb volt. Fény az alagút végén A ritkuló esőfüggönyön át már ki tudta venni a parton állók arcát. Mintha a hullámok is kisebbek lettek volna. A természet kitombolta magát egy időre. Már többen feléjük gázoltak a vízben. Aztán a lábával jéghideg iszapot érzett. Megmenekült. Lehet ez? A felhők mögül előbújó nap sugarait érezte az arcán. Most érzékelte igazán mennyire kimerült. A fiú kicsúszott a kezéből. Ő is a víz alá került megint. Aztán erős kezek fonódtak köré. Hősnek lenni Hazaért. Leült az ágya szélére. Kétszer, már kétszer élte át. Kétszer élte túl. A térdeire könyökölt és fejét a tenyereibe hajtotta. A fülébe csengett egy elcsukló hangú köszönöm. Az anyai szeretet szavakba nem foglalható hálája. És ismeretlen emberek néma tisztelete és hangos tapsvihara. És más vihar hangjai is. Rázta a remegés. Nem tudott szabadulni a rettegéstől, ami ott a hullámok között lett úrrá rajta. Már másodszor... Kinn újra beborult. Magára maradt a félelemmel. Összekuporodva sírt az ágyon. Már másodszor tapasztalta meg, milyen érzés hősnek lenni. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Beavatás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel utunk kószáló álmodozás címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Üzennek éveink című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Alkonyat című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |