körbe nézett mintha lopni menne
lopakodott a városba érkező este
fák hegyén megállt egy pillanatra
vörös fény-csókot lehelt pár ablakra

eltüntette lassan az Ürge-mezőt
a határban a felszántott földeket
sűrű homályba burkolta
a dombokat és a sötét-völgyeket

fényt termő oszlopokból
utak csíkjait rajzolta ki
felkapott egy kacagást
amit elhagyott valaki

néhány sietős lépést hajnalra elrakott
majd azzal köszönti azt a néhány ismerős alakot
kik álmukat hordják még gyűrött arcokon
miközben az éj szuszog a sötét sarkokon

végig kúszott a kihalt utcákon
lassan, hömpölyögve ellepte a tereket
a szobák megteltek gyermek zsivajjal
konyhákban gyújtott vacsora-fényeket

sötét csend-paplanát szétterítette
a város-szíve alatta lüktetett
reményteli volt ez a ritmus
a hajnalnak szánt üzenet