Egy elrontott élet, s egy bohóc,
Szorosan fogják egymás kezét.
Esténként felkerül a piros orr,
A publikum nevetve tapsolja,
A bohóc mélyen meghajol, szívére teszi a kezét, s köszöni!

ÉLET! Rossz tanácsadó voltál!
Simogasd meg a bohóc pofiját,
Kikent, kifent, könnytől síkos,
Fénylő, gyönyörű arcocskáját!
A bohóc mélyen meghajol, szívére teszi a kezét, s köszöni!

ÉLET! Hiszen cirkusz az egész!
Engedd el végre a bohóc kezét!
Ne szorítsd, hisz fáj neki, érezd!
Hagyd, hogy boldog legyen végre!
A bohóc mélyen meghajol, szívére teszi a kezét, s köszöni!

Kihunynak a reflektor fényei,
Sötétbe borul az Élet színpada.
Egy kisfiú még visszanéz az ajtóból,
S csendben súgja, Anyu nézd! Sír a bohóc!
A bohóc mélyen meghajol, szívére teszi a kezét, s köszöni!