Megtisztulásomon gondolkozom már két napja.
Hogy is érhetném el a leggyorsabban , leghatékonyabban?

Talán, ha abban a sötét középkorban élnék épp (bibircsókomnak , macska imádatomnak, illóolajok-gyógynövények alkalmazásainak köszönhetően), hamar sor kerülne arra, hogy mint boszorkányt a máglyára vessenek.

A tűz tisztító forrósága, gyönyörű, fehér márvány utat tárna elém,
melyen végighaladva kérnék Gábriel arkangyaltól , a Paradicsom őrzőjétől bebocsátást, remélvén a végleges megtisztulásom.

Már hallom is, ahogy Gábriel megszólal:
- Lányom! Nem engedhetlek be a Paradicsomba, mert megszennyezett téged a bűnös vágy, melytől nem tudsz szabadulni, még így sem, hogy lelked - tested , a tűz hevében majdnem sterillé égett!

Hírtelen szóhoz sem jutok! Majdnem steril, ártatlan kék szemeimmel nézek Gábrielre. Gyötrelmem súlya, egy rövid mondatot enged csak elhagyni az ajkamról:
-Mit tegyek Arkangyal?

...s akkor Ő közelebb lépett, lehajolt hozzám és a fülembe súgta:
-Lányom! Bűnös vagy, nagy a te vétked!
Amíg majd minden étteremben csak sztrapacskát vagy hajlandó enni, addig be nem jutsz a Paradicsomba, lelkedben örök gyötrelem fog honolni, s a pokol fenekére kerülsz!
Egy teendő töri meg ezt a bűnt és teszi patyolatfehérré a lelked fekete bugyrait !

Kiszáradt torokkal, suttogva kérdeztem:
-Mondd! Mi a teendőm?

Gábriel újra a hozzám lépett , a vállamra tette a kezét, mélyen a szemeimbe fúrta átható pillantását és megszólalt:
-Lányom!...

De hangját hírtelen megtörte a mennyei villámlás és hatalmas dörgések közepette az Úr , angyalát szólította!
- Gábriel!
Már megint kokettálsz a kapuban? Naná, épp egy bögyös szőkével!
Hányszor mondtam már neked, hogy a lehengerlő tehetségedet a Paradicsomi Színjátszó Társulatban kamatoztasd!

Gábriel szemében szomorú lemondást láttam, az Úr felé fordult és bólintott.
Lassan elindult, távolodott, még visszanézett, utolsó szóra nyitotta a száját, de már nem halottam semmit.

Akkor hírtelen eszembe jutott miért is vagyok én itt!
Pillanatok alatt eluralkodott rajtam a pánik! Remegő hanggal kiabáltam egy nagyot!
-Hahóóó! Gábriel!
Állj már meg! Hahóóó! ... és a megtisztulásommal mi lesz?

Nem jött válasz. A menyország kapuja lassú méltósággal bezáródott.

Így maradtam én örök bűnben!
Megtisztulásom legalább is, határtalan ideig elnapolva.