Egész nap a gyárban dolgoztam,
Rakosgattam a dobozokat.
A szalagra.
Egyiket a másik után.

Éjjel áruházban dolgozom,
Az árut írom a polcokról.
Egy füzetbe.
Oldalak telnek reggelig.

Már hetek óta nem láthattam,
Mit is csinál a lányom nappal.
Dolgoznom kell.
Hajnalban már indulok is.

Van így értelme az egésznek?
Ha felmondanék, lenne pénzem?
Nem hiszem.
Sajnos nincs más választásom.

Ismét a szalag mellett állok,
Fáradt vagyok, már alig látok.
Összeesem.
De én ezt nem így akartam!

Kórházban vagyok, rajtam gépek,
Mellettem családom, tudom, félnek.
Szeretnek ők.
Csak nincs már pénz a számlákra.