HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46960

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Lácai MihályFeltöltés dátuma: 2008-09-28

Röppen az álom

Történt egy márciusi napon, mikor egy kis denevér útnak indult, mert megunta az otthoni szürke rajzokat, a barlangba zárt világot, az állandó lógást a deneten. Mióta beléptek a Denevérek Nagy Európai Kolóniába szabad lett a szárnyalás mindenfelé, így hát le is lépett otthonából.
Úgy hallotta, Párizsban van egy híres Székesegyház, ahol igazán érdemes élni, mert ott muzsikával telik a nap, mely hosszan áthajlik a véget nem érő éjszakába. Franciaország felé vette hát az irányt a lillafüredi barlangból, ahol annyira unta már az állandó lógást a deneten.
Hamar megtette ezt a néhány száz kilométert, hiszen telve volt pezsgéssel, energiával, mivel már nem csak lógnia kellett a deneten, hanem végre társalkodhat gyönyörű hullámhosszokon a kifinomult frekvenciákkal és nem utolsó sorban az ultraibolyákkal. Cité szigete felé vette a keresőjét, a muzsika hazájába, ahol nem ezer, hanem több ezer filharmónia lép fel évente, hogy elhúzzák az emberek nótáját, mitől azok átlényegült arcot vágnak. Bizony az emberek gyakran szeretnek lelépni a hétköznapok bamba felszínéről, ahol csak araszol a lélek, mint valami féreg, ha menedéket keres a forrón tűző nap elől. Ha nekik sikerül, ő neki miért ne menne ez a fajta lényeg? - hisz hasonlón van, elege van a szürke lógásokból.
Megpillantotta az áhított épületet! Igaz még sosem látta, a denet ilyenekről nem fecseg, mégis tudta, hogy csak ez lehet ama híres
Notre-Dame, ahol valamikor régen egy harangozó annyira szerelmes lett, hogy megrondult bele. Biztos a zene művelte vele, annyira átlényegült szegény harangozó. A kis denevér körbe repkedte a templomot, de még nem ment be. Azt már kifigyelte, hogy számtalan helyen bejuthat, azonban ezzel még várnia kell, ilyen csapzottan mégsem mehet be egy olyan helyre ahol az emberek, s tudomása szerint a denevérek is átváltanak azon tudatra, mely által letisztul a kéreg, az évek alatt megrándult bőrredő, hiába űzte onnan a denet a rásebesedőt. Egy szerény barlangot talált, nem volt tágas, viszont annál sötétebb és érdekesebb. Itt végre énekeltek a cseppkövek, mely dallamokra édes lógásba kezdhetett, nem úgy, mint otthon.
Hazájában kiszáradtak a cseppkövek! Ezért is vették szülei azt a denet rendszert, és azon kellett lógni egész nap. Mindenki így töltötte napjait odahaza. Keresgélni kellett mindenféle függő kapcsolatokat, mert csak így lehetett kitűnni a denevérek sokasága közül, így lehetett egy denevér a legnépszerűbb. A kis szökevény viszont annyira semmibe vette ezt: ő a függetlenséget szerette, a szabad, kötetlen repkedéseket, akár nappali világosságban is! Ezért ügyefogyottnak tartották. Szép lassan kimaradt mindenből, amire a denevérek rezegtek, végül már nem is érezte jól magát, egyre ritkábban szállt haza, nem érdekelte a sziklajáték, illetve azon szórakozások, mikor emberféléket kellett zaklatni, csakhogy azok félelemben legyenek a denevérek láttán.
De itt most annyira más! A kellemes hűvösben végre ellazulhatott kis barátunk. A kintről bekacsintó nap sugarán megcsillantak a cseppkövek, melyek boldogan zengték vissza dallamukat hálaképpen az áradó fénynek. Egy cseppkő mindig zenél, elénekli a világ minden szépségét, boldogságát, bánatát. Lágy dallamában benne van a föld története, a sokmilliárdnyi lélek rezdülése, mitől a cseppkövek mindig sírnak, és minden egyes dal, nekik a lélek feloldása a szerelem, az öröm, és a fájdalom színeivel. Ettől növekednek igazán a cseppkövek.
Milyen pihentető lógás volt ez most! A kis denevér oly régen hallott ilyen szép csengő hangokat! Kiskorában még lehetett hallgatni, és mennyire szerette! Volt egy kedvese, mindig vele lógott édes szárnyölelésben, mikor még otthon is sírtak a cseppkövek. Ó, de jó lenne, ha most itt lenne vele, ha ő is hallhatná ezt a csodát! Most már ő is sírt, annyira hiányzott neki távoli kedvese!
Lassan besötétedett. Ilyenkor élednek a denevérek. A mi kis barátunk
lázas izgalomban készülődött. Elegáns fazonra fényezte magát a barlang könnyeivel és már repült is a Notre-Dame felé.
Kellemes idő volt. Ilyenkor a legjobb szárnyalni! Fentről az egészet belátva, mintha a csillagok között lennénk egy őszinte szerelemmel.
A kis denevér alig akarta elhagyni ezt az érzést, úgy érezte örökre itt akar maradni ebben a boldog állapotban. Végül csak leereszkedett a Székesegyház közelébe. Egy vidám denevércsapatot vett észre. Nagyon megörült nekik, lelkesen hozzájuk vitorlázott s azok kíváncsian körbe repülték a kis jövevényt. A denevérek mindig oltalmazzák egymást, tudták csak így maradhatnak fenn ebben a durva emberi világban, ahol sokszor villanóval tizedelik őket. Az évszázadok során nagyon megcsappant létszámuk, ezért is szorultak vissza az éjszakába, mikor a tévedt emberek mozdulatlanok, és ők nyugodtan folytathatják hasznos tevékenységüket, bizony, ki hinné, az emberiségért! Ez a denevérek nagy küldetése! Szerencsére védelmet nyújtanak a sziklák repedései, a barlangok titkai, az elhagyott kastélyok, és a templomok, ahol annyira békések az emberek! Itt nyugodtan lehetnek az ember közelében.
A kis csapat körbeszárnyalta a Székesegyházat, mely valóban büszkén állt a sziget szívében. A kis denevér csak úgy rezgett örömében!
Új barátai megmutatták neki a nagy rózsaablakok pompás színeit, ahol olyan édesen játszott a fény, átrepültek a két süveg nélküli torony fölött, fogócskáztak a kápolnasor árkádai alatt, spirálkört zuhantak a huszártorony körül, és huss! - már bent is voltak az épületben.
Nagy ám a készülődés! Egy híres orgonista fog fellépni. Itt van a világ egyik legnagyobb orgonája, háromszáznál is több sípja van! A kis denevér, mikor ezt meg látta, elakadt a repülése, annyira ledöbbent a látványtól. "Tükörcseppkövek! Milyen szépen simulnak egymáshoz! De ők mért nem sírnak?" Az orgonasípok sosem sírnak, hanem ébresztenek - meséli a többi denevér - felébresztik az embereket és minket. Elzengik a lélek örök vágyódását, és megmutatják az utat a Nagy Szeretethez, ahová mindenki eljut egyszer. A kis denevér egy csillanással megköszönte társainak a tanítást, és már röpült is a sípok felé, hogy hallgassa őket. A csapat vén denevére utána szállt, de kis barátunk már ott lógott az egyik síp csücskében.
"Nem hallok semmit" - csillantotta az öreg denevérnek, mikor az odaért hozzá. "Gyere innen, most még nem szólnak. Várj még egy kicsit, a mi helyünk ott van fönt, a leghátsó sorban."
A Notre-Dame hangversenyterme közben megtelt. Emberek százai érkeztek az előadásra. Aztán lehalkultak körös-körül a fények.
Néma csend lett. A kis denevér feszülten csillogott, nagyon izgatott volt, érezte valami nagyon szép következik most. Társai féltőn körbe vették, tudták, ő még sosem volt ilyen helyen, titkon vigyáztak rá.
Ekkor megszólaltak a dallamok. Átölelték egymást a denevérek. Ezernyi színben tündököltek az orgonasípok. Az emberek arcán megjelent a csillogás, a lényeg, az oly sokáig elfojtott szerelem. A levegő megtelt harmóniával és kis barátunk táncra kelt társaival. Most megint azt érezte, amit akkor érzett kedvesével azokban az édes lógásokban.
A Nagy Szeretet! Hirtelen kedvesét látta minden társában. Boldog volt, nagyon boldog! Micsoda dallamok, hát mégis sírnak ezek a sípok, akár a cseppkövek! A kis denevért egy mély remegés járta át, önfeledten a magasba szállt, szállt felfelé a nagy harangig, ahol édesen lógott fénylő szárnyaival mindenki felett.
Társai hiába keresték, nem találták sehol. Honnan is tudhatták volna, hogy a kis jövevény örökre átlényegült a muzsika fényeivel, és még ma is ott lóg a Notre-Dame nagy harangjában. Az emberek nem is tudják, hogy őt hallani minden reggel, minden délben, minden kondulásban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Lácai Mihály
Regisztrált:
2008-05-15
Összes értékelés:
84
Időpont: 2012-11-09 07:23:44

válasz Bödön (2012-11-08 11:10:44) üzenetére
Köszönöm Bödön!
Üdv:Misi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7952
Időpont: 2012-11-08 11:10:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tanulságos, szép mese, nagyon jó tollal megírva! Tetszett!!! Üdv: én

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Őszi vágyakozás címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vigaszt keresve című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Biztonság és otthon (Rögtönzések) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szállás című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szállás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Biztonság és otthon (Rögtönzések) című alkotáshoz

Fazekas István alkotást töltött fel Római vallomás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Biztonság és otthon (Rögtönzések) címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Alázat című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Elmúlás című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vigaszt keresve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)