Fény korbácsolja lelkem,
szívem hamisan dobban,
gyönyör-álom kertem,
ma virágba borul halkan.

Megfürdöm csillagok porában,
az ég teríti rám köntösét,
végtelen utamra rátaláltam,
míg fény tenger tánca kísért.

Csak törpe voltam, óriások között,
szikrázó tűz pattogott felettem,
félve jártam köztetek, mint üldözött,
ha sírtam is, belül nevettem.

Égi vándor, Hold-barátom,
hagy fürödjek ezüst tengeredben,
hol a nyugalmat, békét megtalálom,
gyémánt ragyogását pergő könnyeimben.

Csak táncolok, forog a világ,
őrült keringőt, vad, tüzes polkát,
lábunknál hevert millió csillag-virág,
ráleheli a mindenség édes illatát.