Nem tudom, hogy van nálatok,
de fenn északon az állatok
között,
a tigris mindenkit lekörözött.
Ez az a félteke,
ahol nem volt kérdés féltek-e
a többiek tőle,
és elfutottak-e előle.
Tekintélyét a sok hegyes, erős fog adta,
a hódolatot szívesen fogadta.

Van rá néhány adat,
hogy mindig sikeresen hajtotta a vadat.
Egy nap karmos mancsába köpött,
és egy rókát a markába kapott.
Nem evett rókát, ha tehette,
mert az ízét nem nagyon szerette,
meg hát a ravaszdi teste kicsit ványadt,
plusz még a vörös bunda is hányat.
Ha a tigris egy-egy menyegzőn bokázott,
kizárólag akkor rókázott.
De az élet olyat sokszor követel,
hogy legyen kivétel.
Bár nem érzett hozzá túl nagy kedvet,
elhatározta, hogy minden húst, csontot, nedvet,
elvesz a rókától,
bár ez jó távol
van a napi étel mennyiség kvótától.

- Engem fel nem falhat,
mert nem alhat
nyugodtan utána, ha megesz,
nem lehet tőlem a maga hasa degesz,
mivel akkor lelkének az ég lesz bírája,
én vagyok ugyanis az állatok királya.
A Mennyei Császár rendelte így titkosan,
tudja ezt maga biztosan -
szólt a róka magabiztosan.
- Ha nem hiszi, jöjjön utánam,
(bár mindig is utáltam,
ha ott van egy lökött
a hátam mögött).
Be fogom bizonyítani majd,
hogy legyen az farkas, párduc vagy fajd,
mindegyik pofájában rémült szemek ülnek,
ha meglátnak és fejvesztve menekülnek.


- Rendben -
morogta a tigris a beálló csendben.
Bárhol feltűnt ezután a tigris és a róka,
véget ért a vidámság, a móka.
Minden állat sokkal jobbnak látta,
ha a háta
az, ami a páros felé mutat,
még a macska is kutatta az egérutat.
A tigris szerint a róka miatt
volt a sok állat riadt.
Az volt a vélelme,
hogy az állatok félelme,
a ravaszdi trónjából eredt,
meg a koronából, ami a fején az égnek meredt.
De pontosan tudta minden erdei zöldség- és húsfogyasztó,
hogy nem a róka volt ma itt vérfagyasztó.