HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-10-03

Végre szabadon

Fáradtan lépett le a mozgójárdáról, az álldogálás teljesen kimerítette. Tulajdonképpen el sem kellett volna mennie hazulról, hiszen mindent rábízhatott volna a gépekre. A számítógép megrendeli az általa kiválasztott ételt, a robot házhoz szállítja, a konyhai kar kibontja a dobozt, és a hulladékot azonnal az újrafeldolgozóba továbbítja, a takarító berendezések ugrásra készen figyelik, hol jelenik meg apró kosz vagy folt, és máris eltávolítják. A központi agy azonnal érzékeli, ha egy háztartási berendezés meghibásodott, vagy egy bútor tönkrement, és perceken belül intézi is cserét, amit szintén robotok végeznek el. Az alkatrészeket úgy gyártották, hogy újra hasznosíthatóak legyenek. Mégis ezen a csodálatos szeptemberi napon a szabadba vágyott. A város szélén még megőriztek egy-két régimódi hipermarketet, ahová a hozzá hasonlóak elmehettek vásárolni, és saját kezűleg válogathatták a polcokról az árukat. Akadt még néhány ember, akik abban lelték örömüket, hogy elidőztek a pultok előtt, gyönyörködtek a választékban, majd megrakott kocsikkal a pénztárgépekhez mentek, ahol a megszokott automaták helyett mosolygós hölgyek intézték a fizetést. Klára is közéjük tartozott, még a sétát is élvezte, ezért a napelemes autóját sem vette igénybe, bár gyalogolni így sem tudott, mert a mozgójárda az egész utcát betöltötte. A tisztaságra azért a boltban is ügyeltek, 10 percenként robotok jártak körbe, hogy a szemetet a továbbítóba rakják. Kosarakkal megrakodva lépett be a házuk ajtaján. A lábtörlő automata hangtalanul fésülte át cipője talpát. Makulátlanul tiszta lift vitte fel a 32. emeletre. A lakásba csak a fertőtlenítő kamrán keresztül juthatott be, mert ha már volt olyan vakmerő, hogy elhagyta biztonságos otthonát, akkor azzal is szembesülnie kellett, hogy odakint mikrobák ragadhattak rá. Miután túlesett a procedúrán, két kar ragadta el tőle az újrahasznosítható szatyrait, egy harmadik pedig fertőtlenítő italt erőltetett a szájába. A technika fejlettségének és a környezettudatos gondolkodásnak köszönhetően lassan már száz esztendeje sikerült kiirtani a betegségeket a Földről. Az egészségnek azonban ára van. Meghatározott időközönként alá kell vetnie magát minden embernek különböző tisztítási és fertőtlenítési eljárásoknak. A csírákat sikerült ugyan kiirtaniuk, de csak a fedett területeken. A szabadban való tartózkodást roppant veszélyesnek tartották, és bár nem tiltották meg a hatóságok, de nem is javasolták az épületek elhagyását.

A szobából szokatlan nevetést hallott. Lehetett volna valamelyik szórakoztató berendezés is, de a hang túlságosan ismerősnek tűnt. Az ajtó nyílására csókolózó pár rebbent szét. Furcsa volt látni férjét, amint zavartan álldogált, és a legjobb barátnőjét, aki a szőnyeget bámulta. Nedves, duzzadt ajkuk vad szenvedélyről árulkodott. Klára nagy bűnön kapta őket, sőt az ajkak összeérintése az egyik legsúlyosabb vétségnek számított, hiszen rengeteg vírus, baktérium hatolhat át egyik szájból a másikba. Arról nem beszélve, hogy a mesterséges megtermékenyítés korában teljesen elavultnak számított az ilyesmi. Ha viszont erre vágyott a férje, miért nem vele csinálta, miért a legjobb barátnőjével. Olvasmányaiból tudta, régen ez megcsalásnak számított, és úgy gondolta, valami hasonlót érezhet ő is.
- Hát már megjöttél?- kérdezte a férje.- Azt hittem, tovább maradsz.
- Klára, ne gondolj semmi rosszra, mi csak...- szólalt meg a barátnő is, de Klára letorkolta:
- Láttam, amit láttam, tiltott dolgot műveltetek.
- De ugye nem mondod el senkinek- kérlelte a barátnő.- Akkor elvinnének minket a Dezinfekciós Központba, arról a helyről pedig szörnyűségeket mesélnek. Sokan megnyomorodva tértek onnét vissza.
- Pedig megérdemelnétek- kiabálta Klára felindultan. A szíve mélyén azonban ő sem gondolta komolyan, mert a DEZIKÖZ-től ő is rettegett. - Megérdemelnétek, hogy azonnal feljelentselek benneteket.
- Kérlek, ne tedd- fogta könyörgőre a férj- inkább elköltözöm Beához. Mi már úgysem értettük meg egymást az utóbbi időben. Ezt is miattad tettük. Te voltál az, aki ragaszkodtál a régi dolgokhoz. Miért kell neked boltba járnod, amikor minden normális ember otthonról rendeli meg a vacsoráját? Így aztán, ha neked szabad, mi miért ne próbálhattuk volna ki.
- De én...
Hiába volt minden sírás, rimánkodás, ordítozás, a férj látványosan elviharzott Beával, a feleség pedig magára maradt. Hangos zokogással roskadt a fotelba. Az egyik robot már ott is termett, karján fertőtlenítőszeres zsebkendővel. Klára iszonyú dühbe gurult, elkapta a könnyű fémből készült testet, és teljes erőből a földhöz vágta. A robot még mozgott, ezért rá is taposott. A kapcsolószekrényben a központi agy vészjelzője villogni kezdett. A berendezést úgy konstruálták meg, hogy kikapcsolni nem lehetett, de a férje megtanította, hogy néhány vezeték átvágásával hatástalanítani lehet. A központi szerver felé azt jelzi, hogy működik, de a lakásban nem képes funkcionálni. Bízott benne, hogy még azelőtt sikerült megcsinálnia a műveletet, mielőtt a központi szerver a zsebkendőadó robot kiiktatását észlelte volna. Várta az SMS-t, mert hiba esetén először azt szoktak küldeni, de a Központból nem jelentkezett senki. A konyhába ment, ahol a robotkar éppen a szemétledobóba akarta helyezni az általa vásároltak papírjait, ám a művelet megszakadt. Kéjes örömmel húzta ki a papírcafatokat, és szórta szét a lakásban. Gépek híján neki magának kellett a hűtőszekrény ajtaját kinyitnia, és italát elkészíteni. Egy csepp a padlóra folyt, hisztérikusan öntötte ki az egészet, még a szőnyegre is vitt belőle, élvezve, hogy nem követi a takarítórobot. Ettől kezdve mindennap elment a városszéli hipermarketbe, ragadósabbnál ragadósabb ételeket vásárolt, otthon pedig szétszórta a szemetet, közé feküdt, és nagyokat kacagott.

A 31. emelet lakói furcsa élőlényekre lettek figyelmesek. Apró, általuk sohasem látott rovarok lepték el a lakást. Bemásztak a szekrényekbe, megdézsmálták az élelmet, még a robotok sem bírtak velük. Az egyik gyermek, miután véget ért az internetes tanítási órája, a billentyűzeten futó állatkára nézve felkiáltott:
- Nahát, hiszen ez egy hangya. Éppen most tanultam róla.
A szülők azonnal bejelentették. Hamarosan megjelentek a rovarirtók, most kivételesen hús-vér emberek, mivel a hangyák már rég kihaltak- legalábbis így hitték-, és látni akarták a saját szemükkel. Fényképet is készítettek róluk, sőt néhány példányt elvittek megfigyelés céljából. A többi állat a permetezőszer áldozata lett. A hangyainvázió azonban újra megismétlődött. A tudósok régi feljegyzéseket tanulmányoztak, és rájöttek, hogy sikeresen csak akkor tudják kiirtani őket, ha megtalálják a fészküket. A nyomok, vagyis a hangyák vonulási útvonala a 32. emeletre vezetett, Klára lakásához. A csengetésre senki sem reagált. Ezt érthetetlennek találták, mert ha nincs is otthon senki, a robotnak akkor is ajtót kell nyitnia. Talán nem működik a rendszer? A piros sisakos főnök a palmtopján ellenőrizte, de semmi rendellenességet nem talált. Végül, más megoldás nem lévén,a hangyairtó brigád betört. Kezüket az orruk elé kellett tenniük, mert a bűz szinte megfojtotta őket. Hatalmas rendetlenséget találtak, szemét szemét hátán, Klára pedig ott feküdt a szoba közepén holtan, rajta nyüzsgő hangyák tömkelege.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-11-26 09:12:59

válasz Lilly (2010-11-12 17:09:16) üzenetére
Köszönöm, kedves Lilly!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-25
Összes értékelés:
79
Időpont: 2010-11-12 17:09:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nemtom ki hogy van vele, de Klára helyében én is ezt csináltam volna. Kitörni. Rombolni. Mit számít, hány millió betegség terjedhet el? Mit számít, hogy meghalok? Most komolyan! Legalább Klára boldogan halt meg! Szóval egyetértek vele, bár én az utcán is tömegrombolást rendeztem volna xD Én gyilkos!
A lényeg az, hogy ez egy nagyon jó, ütős, nagyszerűen megírt sztori, sok-sok gratula hozzá!! ^^
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-11-08 12:21:00

Kedves Judit!
Szerintem érdemes lázadnunk, ha a körülmények úgy kívánják, de előfordulhat, hogy rajta vesztünk. Az nem lenne jó, ha a technika uralkodna fölöttünk, pedig közel járunk hozzá. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2008-11-07 20:32:01

Kedves Rozália!

A novellád eleje emlékeztet engem egy már nagyon régen olvasott írásra, aminek sajnos már törlődött a címe. A lényeg ott is a teljesen automatizált háztartás volt - a ház ami még akkor is "működött" amikor már a lakóinak egy atomtámadás után csak az árnyéka maradt meg a falán. Ebből is látszik, hogy már régóta aggódnak attól az emberek, hogy a csúcstechnika átveszi az uralmat az életük felett. A Te írásod hősnője egy a környezete által meg nem értett lázadó. De azzal, hogy a lázadása elpusztítja őt, mintha azt sugallnád, hogy talán nem okos dolog lázadni. Kellenek a fertőtlenítő kendők és a robotok, mert különben jön a "természet" és elpusztítja.
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-31 11:44:49

Örülök, hogy itt jártál, kedves Ági!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2008-10-28 10:24:34

Szia!
Nem valami pozitív írás, de az se pozitív, amikor már szinte mindent gépekkel végeztet el az ember, és vannak ilyen törekvések... Nagyon tetszett!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-10 09:44:52

Kedves Kati!
Örülök, hogy újra itt vagy! Hát igen, nem túl kecsegtető jövő. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-10 09:43:40

Köszönöm kedves Borostyán, hogy itt jártál, örülök neked.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2008-10-09 16:43:30

Na, nem mondom van fantáziád, Eszterkém! Hozzád érkezve olvastam a fantáziadús írásodat. Hogy Te mennyire értesz a modern mütyűrökhöt!? Nagyon jó-jó-jó!ó, élveztem, de magamnak nem kívánom az ilyen jövőt, sem unokáimnak...
Puszi: Katitól
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-08 16:31:17

Kedves Rozália!
Mostanáig panaszkodtam a rám nehezedő házimunkák miatt... Ígérem, ezután vidáman, örömmel fogok csinálni mindent, amihez korábban nem bántam volna némi gépiesített segítséget:) Az általad lefestett jövőkép kész rémálom, és cseppet sem vágyom rá, hogy robotok között tengessem életemet:) Remek írás, gratulálok!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-08 13:24:15

Köszönöm szépen, kedves Z.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-08 13:23:47

Kedves Bödön!
Én is remélem, hogy nem. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2008-10-06 10:11:26

Hát igen! Kell egy kis misztikum amin elmélázhatunk.Grt.z
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2008-10-06 10:09:03

Tyűha, ez nem semmi! Kiválóan szórakoztam jövőképeden. Remélem, nem erre felé tartunk! Vagy igen?

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-05 09:57:26

Köszönöm szépen a hozzászólásodat, kedves Dinipapa!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-05 09:56:49

Kedves Ildikó!
Nagyon örülök, hogy tetszett a történetem.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-05 09:56:14

Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-10-05 09:55:17

Kedves Panka!
Ki tudja, milyen lesz a jövő. Rajtunk is múlik, hogy ne ilyen legyen. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2008-10-04 20:01:00

Igazán jó sztori, ha így nevezhetném...))
Kicsit misztikus, de nem árt elgondolkodni a jövőnkön.
Élvezettel olvastalak!
Szeretetettel: dinipapa
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-04
Összes értékelés:
372
Időpont: 2008-10-04 16:49:18

Kedves Rozália!
Nagyszerűen leírt jövőkép! Mosolyra is fakasztott, de nem sokáig. Mert akár valós is lehet ez majd egykoron és igazán nem szeretnék így élni. Soha.
Remek történet, nagyon tetszett!
Gratula!
Ildikó
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2008-10-04 12:09:18

Kedves Rozália!

A jövő néha félelmetes, azért remélem a leírtak még sokszáz év múlva fognak megvalósulni, egyébként tetszett az írásod.
Szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2008-10-03 19:21:07

kedves Rozália!
Rettenetes lenne ilyen körülmények közt élni! Hisz nincsen semmi ami örömet okozna.
Jó kis történetet írtál! Gratulálok!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel : Pszt, hallod? címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)