HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-10-07

A lajtorja (3.)

2. A világ



Isten nem akarta, hogy a világ, amelyet az ember számára teremtett, bonyolult, kiismerhetetlen világ legyen, ezért végtelenül egyszerű világot hozott létre. Az anyag, aminek mibenlétéről, működéséről, törvényeiről később annyit vitatkoztak, maga volt Isten akarata, annak látható, tapintható, érzékelhető megjelenésése. A lényeg ez volt a többi, az csak részlet volt.
-Az embernek nincs szüksége arra, hogy ismerje a fizikai törvényszerűségeket, -gondolta Isten, amikor Ádámot és Évát megteremtette, és elhelyezte őket az Édenkertben. A föld sarából alkotta meg Ádámot, életet lehelt belé az orrán keresztül. Azután azt mondta:
-Társat adok neked, hogy ne legyél magányos.
Kivette Ádám egyik bordáját, és megformázta a bordából a nőt.
-Itt, ebben a kertben, amit nekik adtam, -mondta, amikor elkészült, -nem szükséges, hogy ismerjék a gravitáció mibenlétét, elég, ha én ismerem. Mint ahogy én nem magyarázom el az általam teremtett Embernek, Ádám sem fogja elmagyarázni a fiának miért nem szabad a gyümölcsét potyogtató almafa alá állnia, elég, ha a fiú tudja, hogy azért nem szabad, mert fejére esik az alma. Éva sem hozza majd elő a lányának az élettan törvényszerűségeit, az epdermisz, a vér mibenlétét, működését, a hámsérülés belső sajátszerűségét, miért kell óvakodnia a rózsa tövisétől? Elég, ha a leány tud annyit, hogy nem szabad, mert a tüske felsebzi a feje bőrét. Én teremtettem őket, -mondta Isten, -és én gondoskodom róluk. Azt akarom, hogy így legyen!
Az ember azonban önnálló akarattal rendelkezett, s gondolatai közé, azok hézagába hagyta befészkelni a rosszat. A rossz a kételkedés volt Isten akaratában.
-Ne ismerjem meg a titkokat? -kérdezte az ember, aki azt hitte, a lényeg rejtve van, a lényeg titok.
"Miért esik le az alma a fáról?" -kérdezte az ember, -"s miért esik le a szikla a hegy tetejéről?"
-Tudni akarom, mi miért történik" -jelentette ki, és az asszony bíztatta: "menj és tudd meg!"
Az ember bár látta a lényeget, nem ismerte fel. A szemén hályog volt, saját önhittségének, önzésének, nagyravágyásának hályoga. Nem a lényeget akarta tudni, hanem a részleteket. A részletekről hitte azt, hogy abban van elrejtve a lényeg, pedig a lényeget látni lehetett, és a lényegben voltak a részletek.
Istenen kívül nem volt semmi, Ő volt a Lényeg. Nem volt kígyó, és nem volt gonosz akkor még. Isten maga volt a jóság, a tökéletesség. De az ember Istennel való szembeszegülése megteremtette a jó rései között a kígyót, mint lehetőséget. S a kígyó azt mondta:
"Menj és egyél a tudás fájáról"
Mivel Ádám habozott, Éva leszakította a tudás tilalmas almáját és megízlelte. Éva után Ádám is evett a gyümölcsből.
Isten pedig azt mondta:
"Elhagytatok engem, elhagylak most benneteket én is. Egyedül lesztek és a puszta földön fogtok aludni, s arcotok verejtékével kell kiérdemelnetek a mindennapi kenyeret. Meghaltok majd, s testetek visszatér a földbe, amelyből vétetett. Elhagytok engem a tudás részegítő részleteiért, és én is elhagylak, de visszatértek majd, mert azt akarom, hogy visszatérjetek, s megnyíljon számotokra a kegyelem, amit tartogatok."
Ádám és Éva személye az emberiséget jelképezi, az összes embert és asszonyt, akit Isten teremtett.
Az Ember és az Asszony pedig kimentek az Édenkertből a pusztaságba, lángoló pallossal Kerubok űzték őket és távol tartották őket az örök élet fájától. Megtelepedtek és éltek ott. Szaporodtak, sokasodtak. Arcuk verejtékével tartották fenn magukat, aztán meghaltak s testük visszatétetett a földbe. De amíg éltek, szomjasan, szünni nem akaró fáradozással kutattak a Természet titkai után.
Először azt gondolták, hogy a föld egy nagy lapos tányér, reá borul az ég boltozatja a csillagokkal és a holddal. Azt gondolták, Isten e boltozat fölött ül égi országának aranyozott trónján, onnan igazgatja a földi világot. Máglyára küldték és elevenen megégették azokat, akik nem hittek ebben a világképben, saját hatalmukat, méltóságukat féltve azt hirdették, hogy a másként gondolkodók Isten létét, s a mennyek országának bizonyosságát kérdőjelezik meg. Öltek ezért a bizonyosságért, öltek, hogy hitüket, méltóságukat, amelyet Istentől eredeztettek, semmi ne veszélyeztethesse. Az ember, akinek gondolatai, cselekedetei hézagába befészkelte magát a rossz, Isten helyett maga magát ültette arany trónusra, s vakon, elbizakodottan, önhitten ült ezen a trónuson. Nem törődött embertársaival, elnézett éhező, mezítelen, hajléktalan, segítségre, támaszra szoruló embertársai feje felett, bezárkózott templomaiba, szentélyeibe, és magának élt. Azt mondta: én most bezárom a kaput, s jaj azoknak, akik kint rekednek. S jaj volt számukra, ezerszer jaj, tűzzel vassal, gőgös közönnyel pusztította a kintrekedteket.
A világ pedig, amelyet Isten teremtett, jó volt és működött. Ilyen volt a világ:
Isten, amikor az eget és a földet megteremtette, kiterjeszkedett. A végtelen energia-tartalmú és sűrűségű "fekete lyukból" robbanásszerű gyorsasággal löveltek ki az elemi részecskék, olyan részecskék voltak ezek, melyek színtiszta energiából álltak, Isten akaratának hallatlan, mérhetetlen energiájából. Ez volt az ősrobbanás. Az energia-impulzusokból energia-mezők lettek, az energia-mezők izzó, forrongó belsejében megszületett az anyag. Létrejöttek az atomok, melyeknek magjait elektronhéj vette körül, az anyagfajták elektronhéjában eltérő számú elektronnal. Az ember, túljutva az oszthatatlan atom elméletén, a heliocentrikus világkép elméleten, és más kezdetleges, primitív elméleteken, elkezdte kutatni az anyag belsejét, szerkezetét. Megtalálta az atommagot, felfedezte, hogy az atommag maga is részekből áll. Felfedezte azt is, hogy mennél mélyebbre hatol az anyag belsejében, úgy talál egyre több olyan anyagi természetű részecskét, amelyeket már nem lehet részecskéknek nevezni, mert elvesztették részecske jellegüket. Itt már csak energiát, energia-szintet talált a kutató ember, aki a részleteket keresve eljutott a végső lényeghez, amely egy gyerek szemével is látható, és tudományos kísérletek, számítások és elméletek nélkül is könnyűszerrel megérthető. Az ember azonban vak volt, szemét hályog fedte, saját hiúságának, önzésének, nagyravágyásának hályoga. Nem látta meg a részletekben Istent, s ezért újra meg újra azt kérdezte: eljuthatok-e a részletek, a működés teljes megismeréséhez, és ezen keresztül a világ lényegéhez? A filozófiák sarokköve volt a felvetett kérdés, az emberi gondolkodás szánalmas, és ugyanakkor felemelő dilemmája.
Voltak, akik azt mondták:
"Igen a világ megismerhető, mert az anyag az egész univerzumban egyforma, egyetemes, mindenütt ugyanúgy működik."
Mások azt mondták:
"Nem, nem ismerhető meg, mert amit látunk, mérünk tapasztalunk, az merő képzelgés, szubjektív kép, nem a világ valóságos képe."
És voltak, akik azt mondták:
"A világ, az univerzum végtelen. A tér és az idő végtelen. Hogyan ismerhetné meg az ember véges aggyal, véges léttel a végtelent?"


(Folytatása következik)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2008-10-08 20:12:31

Igen, az elméletek mind ugyanazt igazolják, bizonyítják. Akinek van szeme a látásra, az lássa meg, akinek van füle a hallásra, hallja meg, -írja a regény egyik szereplője, az az illető, akit majd a későbbiekben megismerünk. Imre okos, törekvő fiatalember, két hibája van csak, túlzottan szereti a bort és a szépasszonyt. Amikor azonban a nagy tivornyák után kitisztul a feje, nekihasal az ebédlőben az asztalnak és ír, ír. Fenti elmélkedések az ő tollából valók.
Köszönöm, hogy olvasod, Rozália!

Szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-10-08 13:30:21

Szia!
Írásodban többféle elméletet is felhozol, nagyon tanulságos, ahogyan párhuzamba állítod őket. Úgy látom, jól megférnek egymás mellett.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)