"Kívül szikla, belül harmat.
Nem hagyom már el magamat!"
Kívül szikla... sereg nem halad át!
Belül harmat... tisztítja tört porát.

Felszínem erős.
Nem épp egy nyögve nyelős. Szilárd.
Hiába is aprítana a bárd!
Külsőm megvéd.

Felszínem habkő.
Meglazítja idő. Puhulok,
morzsolódok, darabokra hullok -
ha szeretnéd!


"Kívül szikla, belül harmat.
Nem hagyom már el magamat."
Kívül szikla... nem kelhetnek rajtam át!
Belül harmat... csillanva öntöz csodát.

A felszínem vízcsepp
sőt, annál is kisebb. Oly lágy.
A szelíd buborék vágy
csak ölelne téged!

Felszínem áradó.
Egy a földpartot elmosó vadon,
mely egy vihar - szabadon!
Kiszárítja könnyed.


"Kívül szikla, belül harmat.
Nem hagyom már el magamat!"

Szikla-harmat... ... a legerősebb, legszilárdabb
test is rejthet érzékenységet; el is elhagyhatja magát!
Harmat-szikla... ... a legkisebb és a leglágyabb
test is ejthet sebet; megmutathatja ereje nagyját!