Töröljétek kérlek belém a lábatok
Már azt sem hiszem hogy számítok
Hogy ember vagyok vagy valaha voltam
A bűnöm kísér utam
Mondjátok csak én feledni úgy sem fogom
Megbélyegez a tudat, hogy önmagam voltam
Többet igérem nem leszek
Csak hallgatok, s mikor elég robbanok
Nem ismertek meg már nem is fognak
Lelkem bástyái közé
Örökre vissza vonultam
Építem a falakat és árkokat ások
Nem mondom már soha senkinek
Ki vagyok és mire vágyok
Látok én majd talán még szép dolgokat
A lőrésen keresztül hol nem bántanak a szavak
Eddig próbáltam... próbáltam magam lenni
De rájöttem így megbánt megbánt mindenki
Fedezékbe vonulok és kétely nélkül hazudok
Jól vagyok változok...
A váram szívében csendben elkárhozok