HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-10-14

A lajtorja (5)

3. Az élőlények



Lengyel Imre a halálosan fáradt ember mozdulatával leejtette a tollat a kéziratra és végigsimított gyöngyöző homlokán. Szemei átfutották az utolsó mondatot, ami a lap aljára odakörmölve, félig lelógván a papírosról, szinte macskakaparásnak hatott: "Felismeri-e az ember a gyémántot?". Elmosolyodott. Kissé elkényszerült, fancsali, mégis legényesen nyeglére erőltetett mosolygás volt ez a mosolygás Imrétől. Hajnali két órától írt, megállás, szünet és pihenés nélkül szakadatlanul dolgozott, mióta a kocsmából megjött. Felállt, végigsimított hullámos, barna haján. A veranda négysorban elhelyezkedő, apró, színes, ólomüvegből készült ablakai fölött kitekintett a kertbe, megnézte magának jól az almafa szív alakú, világos-zöld levelekből összerakott masszív lombkoronáját, és a szilvafa ritkásabb, sötétzöld levelekből álló lombját, gyönyörködött a látványban. A levélkék között átszűrödtek a felkelő nap sugarai. A napsugarak a szomszéd ház nyereg-tetejének girbe-gurba gerince fölött törtek utat maguknak, arany nyílakként megkeresték a réseket a világoszöld és sötétzöld levelek között, nekirontottak az ólomüveg ablakszemeknek, s áthatolva rajtuk fantasztikusan tekervényes színes ábrákat vetítettek a veranda hófehér falára. Az almafa és a szilvafa egymás mellett álltak kinn az udvaron a Tóthék és a Keresztanyáék háza között, közelebb Keresztanyáék házához, egészen közel a verandához, a keskeny betonjárda mellett. A szilvafa egyik szélső, derékszögben megtört, de továbbélő ága a veranda fölé hajlott.
Nyílt a verandát az előszobától elválasztó ajtó Teréz nagysasszony lépett be rajta, kezében tálca, a tálcán kormosra égett tepsiben jó adag hagymás, kolbászos tojásrántotta, kenyér, csésze, gőzölgő teával.
Nagysasszony letette a tálcát az asztalra, és csípőre tett kézzel megállt ott, úgy méregette a nagy ebédlőasztal túloldaláról Imrét. Az ifjú odafutott hozzá, letérdelt, s a kezét csókolgatva így kiáltott fel:
-Tudom Keresztanyám, tudom. Igérem, soha többé. Ez volt az utolsó eset!
-Kutyából nem lesz szalonna, -vonta meg a vállát Teréz asszony és meg se mozdult, hagyta, hogy a tékozló fiú hadd csókolgassa csak a kezét.
-Na itt a reggeli, egyél! -mondta aztán, amikor Imre zavart képpel felállt és arrébb húzódott.
Az ifjú megkerülte az asztalt, nagy körülményesen lecsüccsent, magához húzta a tálcát, de nem nyúlt az ételhez.
-Nem ízlik tán? -kérdezte Keresztanya. -Hozzak mást? Hozzak szalonnát erős fehérpaprikával? Vagy oldalast kíván kényes, úri ízlésed?
-Dehogy Keresztanyám, dehogy, hová gondol? Nagyon is jó, minden, nagyon megfelelő, csókolom érte hálásan Keresztanyám kezét. De...
-De?
-De még fejemben van egy gondolat, le kell írnom, mert kiröppen belőle, mint kismadár a kalitkából, ha nyitva felejtik az ajtaját.
-Ej, ej, már megint a sok haszontalan irkafirka, -mondta a nagysasszony. -Mikor nő már be a fejed lágya Imre? Miért nem keresel magadnak valami rendes, emberhez való munkát?
Imre zavartan hallgatott, majd az iratcsomó után nyúlt, felemelte, rázogatta és így szólt.
-Dolgozok ám én Keresztanyám! Tegnap óta huszonöt oldallal haladtam előre.
-Huszonötöt kellene verni a fenekedre, -zsörtölődött Keresztanya. -Világ lustája! Korhely, lump alak. Ingyenélő! Naplopó!
-Naplopó! -ismételte meg, miután válasz nem érkezett, és toppantott hozzá könnyű topánkájával. Fordult volna elfele, hogy megy a dolgára, de Imre visszatartotta.
-Maradjon még Keresztanyám, -kérlelte. -Tudja, miről írok most könyvet, Keresztanya?
-Nem tudom, de nem is érdekel, -mondta Teréz nagysasszony, olyan hangon, ami bárkibe belefojtotta volna a szót, de nem Imrébe.
-A Bibliáról írok Keresztanya, igenis, a Bibliáról. Be akarom bizonyítani a világnak, a kételkedőknek, hogy az ószövetségi részek és az újszövetség tanításai nincsenek egymással ellentmondásban, hogy csak egy Isten van, a szerető, megbocsátó Isten és Ő...és Ő...
A nagysasszony felvetette a szemét, szúrós tekintettel nézte Imre sápadt, züllött, koravén arcát.
-Minek ezt bizonygatni, -kérdezte szigorúan. Ezt nem kell bizonyítani, ezt mindenki tudja.
Megfordult, hogy elmenjen, de a küszöbről még visszaszólt:
-Te azért ne nagyon reménykedj abban a bűnbocsánatban édes fiam! Ne áltasd magad! Miben reménykedsz? Az egyik nap meaculpázva szánva bánod vétkeidet, oszt másnap újra elköveted mindet? Miféle ember vagy te?! Az ilyen semmi ember számára nincs bűnbocsánat! Én most megmondom neked, hogyha így folytatod mindenképpen a pokolra jutsz. Egyél, feküdj le, aludd ki magad, aztán majd, ha kijózanodtál számadásunk lesz!

A nagysasszony elment, becsukódott mögotte az üveges előszobaajtó. Imre könyökével félretolta a tálcát a kolbászos, hagymás rántottával és a teával, új fehér lapot tett maga elé, s a lap tetéjére ráírta könyve következő fejezetének címét:

"Az élőlények"



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2008-10-18 11:38:07

Kedve Bandi-ta!

Köszönöm, hogy elolvastad, és értékelted. A lajtorjából egy kb. 8-850 oldalas nagy családregény lesz, ami három nemzedék életét fogja át (nap nap után írom, már amikor van rá időm, és szerkesztés, javítgatás nélkül teszem fel) -úgy érzem szerkezetileg elfér benne egy kis veranda-béli idill. Imre valóban nehéz dologra vállalkozik, de ismerek embereket, akik kapásból azt mondanák: jó úton jár. Én nem foglalok állást egyetlen (kitalált) szerplőm nézetei mellett sem, ez az olvasó dolga.
A cím ötletét az a Weöres Sándor idézet adta, amely így szól: "alattad a föld, feletted az ég, benned a létra"
Köszönöm még egyszer!

Üdv: én

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Közelít az ősz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)