HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48994

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-10-17

Örök búcsú

Némán, lehajtott fejjel álltuk körül a kicsi sírgödröt. Miközben a férjem beleengedte a megejtően apró, nyers fából készült koporsót, még én is elmorzsoltam egy-két könnycseppet a szemem sarkában. De nem! Nem szabad sírnom! Hiszen szilárdan elhatároztam, hogy nem fogok elérzékenyülni. Attól tartottam, két kisfiam menten heves zokogásban tör ki, ha meglátják az anyjuk elgyengülését.
Szegény Sanyika! Olyan váratlanul érte a halál... Pedig még annyira fiatal volt! Alig egy éve lakott nálunk, s lám a fiúk már így is túlságosan megszerették ahhoz, hogy sírás nélkül vegyenek örök búcsút tőle. Amikor Sanyikát, a kis árvát hazahoztuk, eleinte mindenkit megrémített a vadságával, de ahogy teltek a hetek, egészen megszelídült. Már jó ideje nem karmolt és nem is harapott, sőt! Esténként szeretett az ölembe kuporodva elaludni...
Különösen a kisebbik fiammal, a négyéves Danival melegedtek össze, vélhetően a csekély korkülönbség miatt. Vacsorakészítés közben nem egyszer előfordult, hogy rájuk nyitottam a gyerekszoba ajtaját, és mosolyogva figyeltem önfeledt hancúrozásukat a szőnyegen. Azt hittük, Sanyika örökre velünk marad, ugyanis nyoma sem volt rajta semmiféle betegségnek. Az orvos szerint egy ritka és igen alattomos betegség támadta meg kis szervezetét, amely szerencsére nem fertőző, ellenben az esetek többségében néhány nap leforgása alatt végez áldozatával. Hát így eshetett meg, hogy Sanyika hirtelen itt hagyott bennünket...
Miközben kíméletlenül hulltak a rögöt a kis koporsóra, a gyerekeim bánatát látva azon töprengtem, mivel vigasztalhatnám meg őket. Végül úgy döntöttem, holnap - munkából hazafelé jövet - útba ejtem a közeli kisállat-kereskedést, és veszek nekik egy másik aranyhörcsögöt, amely a megszólalásig hasonlítani fog Sanyikára...

2008. október

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2009-11-08 16:40:27

válasz Petya (2009-11-05 19:33:12) üzenetére
Kedves Petya!
Örülök, ha sikerült megmosolyogtatnom:)
Üdv: Borostyán
Olvasó
Regisztrált:
2009-10-23
Összes értékelés:
11
Időpont: 2009-11-05 19:33:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Borostyán!
Kezdem megszokni tőled, hogy mikor elkezdelek olvasni így áll a szám :( de mire a végére érek így :) !!
Nem rossz! :)
Petya
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
82
Időpont: 2009-03-22 21:02:56

Kedves Borostyán!
Igazán kedves történet. Akinek soha nem volt házi kedvence, el sem tudja képzelni, mennyi örömöt, élményt tud adni az embernek. Persze nagy felelősséggel jár a "gazdi" szerep és sírunk, amikor elpusztul az a kis élőlény, aki annyira a szívünkhöz nőtt, de akkor is érdemes belevágni, mert az ilyen "gazdi-házi kedvenc" kapcsolatok által is gazdagodik az életünk.

Aliz
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-10-28 23:06:26

Most talán azért nem sikerült a rászedés, mert a pókos után olvastam, közvetlenül ezt az írásodat.
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-28 16:50:30

Kedves Rozália!
Örülök, hogy sikerült "rászedni":) Sanyika valójában a képzeletem szüleménye, nekünk most kutyusunk van, de ő tényleg a család tagja. Nekem volt kislány koromban aranyhörcsögöm, és nagyon megsirattam, amikor meghalt...
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-28 16:49:17

Kedves Artúr!
Végülis lehetett volna cica is, a lényeg azon volt, hogy az olvasó örökbefogadott kisgyerekre gondoljon, s csak a végén derüljön ki a "turpisság":)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-10-27 16:31:05

Szia!
Engem is sikerült becsapnod, nagyon jó, hogy az "igazságot" a végére tartogattad. Bármilyen apró háziállatról legyen szó, nagyon meg tudjuk szeretni őket. Sanyika az életetek része volt, és biztosan megszeretitek az utódját is.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-10-26 20:03:02

Szia!
Az első soroktól kezdve cicára gondoltam, talán mert szeretem őket.:-)
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-23 16:08:04

Kedves Kata!
Írásomat valójában az abszurd kategóriába tettem, mivel félig komoly, félig vicces írásnak szántam. Én is, mint a legtöbb ember, szeretem az állatokat. Nyilván nem véletlen, hogy sok párhuzamot lehet találni ember és állat között, s én csupán kihasználom ezeket a hasonlóságokat. Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv Borostyán
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12635
Időpont: 2008-10-22 17:43:48

Kedves Margitka!
Először azt hittem, egy örökbefogadott gyermekről van szó, csak a végén jöttem rá..
De én az állatokat is szeretem, és ha nem is sírok az elföldeléskor, mégis megsiratom őket azért, mivel életükben sok kedves órákat, örömet szereztek nekünk.
Én most többrészből álló nem is tudom, minek nevezzem - íráson dolgozom, három nagyon kedves macskámról emlékezem meg benne, "akik" éltek 6, 16 és 21 évig mellettem...
Nagyon szerettem őket, és hiába győzködnek ismerőseim, hogy fogadjak örökbe megint, hogy elfelejtsem őket, nem bírom megtenni.
Nos, ennyi a mellettünk élő állatokról.
Örülök, hogy elolvastam cikkedet.
Üdv. Kata
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-22 10:32:33

Kedves Dinipapa!
Örülök, hogy így látod:) Várom a cikkedet!
Üdv: Borostyán
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1723
Időpont: 2008-10-21 19:46:42

Igen , én is ezt tettem volna..!
Tervezem, egy cikk feltöltését ebben a témában.
Jó lelked van, és az már látszott régebben is.
Gratulálok: dinipapa
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-20 23:00:15

Kedves József!
Ha rájöttél, hogy Sanyika nem embergyerek, hanem valami kis háziállat, nem is csaptalak be olyan nagyon:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2324
Időpont: 2008-10-20 18:53:13

Kedves Borostyán!
Most megint becsaptál.
Egész a végéig azt hittem, hogy egy cicáról van szó, ügyes vagy.
Üdv: József
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-20 16:34:13

Kedves Zarzwiecky!
Örülök, hogy tetszett kis abszurdom (amely akár igaz is lehetne...) :))
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
974
Időpont: 2008-10-20 14:37:14

Frappáns!grt.Z
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-19 10:38:32

Kedves Barackvirág!
Örülök, hogy így átlátod kettős célomat. Valóban nem könnyű elbúcsúzni egy állatkától, aki a szívünkhöz nőtt... Ugyanakkor próbáltam kicsit könnyedebben felfogni a dolgot. Persze az életben ez nem megy, van sírás, szomorkodás...
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-10-18 20:37:30

Kedves Panka!
Köszönöm, hogy olvastál:) Bár be kell vallanom, kicsit viccesnek szántam ezt az írást, hogy csak a végén derüljön ki, valójában egy kis házi kedvencről van szó... Az én gyerekeim a kutyusukat veszítették el pár évvel ezelőtt, és sokáig nem is akartak másikat. Féltek, hogy az is meghal egyszer, és az nagyon fog fájni nekik. Azóta már van egy kis törpe pincserünk:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2008-10-18 14:19:59

Kedves Borostyán!
Jó dolog, ha a gyerekek szeretik az állatokat. Nekünk is volt annakidején aranyhörcsögünk, s tudjuk milyen amikor elveszítjük őket! Szépen emlékezel meg róla!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Valami történt... című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)