Statisztika

Békésen várom a pillanatot, ami kicsit késik
Mikor eljön az elmúlás, és újra ébred a létem
Ne érts félre, ez nem félelem
Tudom, hogy eljön a végzetem

TE

Érted, elmegyek, bárhová, lehet, a világnak ezer szeglete
vagy sétálok a porlepte vén országúton
a végtelenben, összeér az út
de, a szívem hazahúz

HOZZÁD

Alkonyodik, suhognak a vén fák lusta lombjai
Már homályban, látom az országút sárga csíkjait
Elől tiszta, hátul nem látom, jobbról, és balról várom
Visz a lábam, fáradt vagyok, és picit félek is, de be nem ismerem

SOHA

Fénycsóva vetül az úton, az eső csillog, mint az ég jelképe
Kilépve igyekszem , integetek, épp csak nem fekszem le az útra
A kocsi elsuhant, nem maradt más utána, csak a csóva
Ezernyi kis lámpást szórva le az útra, de nem maradt utána

SEMMI MÁS

Kezdem feladni, de a szívem erős, távolban fény dereng.
Igyekszem, mert szeretném, hogy Valaki még ott, fent legyen
Szégyenben érkezem a pedáns portára, élénkek az est vetülő fényei
Még a kutyus szeme is csupa pára, simításom szeretettel várja, semmihez

NEM HASONLÍTHATÓ

Próbálom érteni, érteni, érteni... Hová érkeztem, és miért?
Hová lett az igazi boldog idő, amíg nem esett az eső?
Megtudni azt, honnan indultam el, és hová érkezhetek?
És mindezt minek köszönhetem? Én vagyok a hunyó

MERT TUDOM ÉS ÉRZEM

Ki fog jönni a Házigazda Lánya, mint az éjszaka lángja
Mécses a kezében, álmos szemek rám merengenek
Szőke koronája széllel habos, vágyak, álmok
Picit talán megmozdulok, de nem nyílik ajkam, dermeszt a varázs

ELJÖTT A SZERELEM

Bocsánat...csengettek....miben segíthetek?

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom