HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2006-07-17

C. Kisasszonynak

C. Kisasszonynak


Verőfényes délelőttön ültem a játszótér csendes-impresszionista fái közt. A napfény át-átszőtt minket, és a fiaim, mint a fiúk általában, boldog békeidőkben, egy szál gatyában, mezítlábasan rúgták a bőrt, és hatalmasakat kurjongattak hozzá. Izzadságuk kellemes édessége belefröccsent a levegőbe. Végre nyár volt, igazi Közép-európai nyár.

Mivel minden ilyen rettenetesen nyugodalmas volt, elővettem a jegyzeteimet, és kínoztam magam az angol nyelv rejtelmeivel. Caravaggio dévaj életet élt a szövegben. Éppen elvigyorodtam a papírom felett, amikor valami elsötétítette kispolgári idillemet. Egy vékonyka alak állt meg mellettem. Apró termete, szőke bodor fürtjei, mint apró felkiálltójel feszítettek köztem és a látható jelen között. Szemeit néha rám, időnként pedig a mellettem fekvő, átlátszó gyümölcsös dobozra vetette. Nem kért, de makacs hallgatására zavartan nyúltam a vérvörös eprek és napsárga őszibarack-szeletek búvóhelye felé.

Ekkor csapódott be az életembe - ki tudja hányadszorra - C. Kisasszony. Tudniillik, a két és fél éves szöszke makacsság nővére. Rutinos anya-mozdulattal belevizslantott a tálba. Félreértettem mozdulatát, mosolyogva odanyújtottam neki. Okos szemöldökét felvonta magas homloka tetejére.
- Ó, köszönöm szépen, én nem kérek. - majd hozzátette: - Csak a kislány miatt ellenőriztem, mit tetszik neki adni. Tetszik tudni, lisztérzékeny, nem ehet meg mindent.

Leengedtem a tálat. A felnőtt nőtől is teljesítményszámba menő orvosi elemzés után nyugodt hangon hozzátette:
- Látom; eper, barack, banán. Jó. Ezeket eheti.
Ránéztem. Bele a barna szemeibe. Vizsgáltuk egymást és akkor megtörtént megint a csoda. A sötét örvény behúzott a kislányba, és immáron ott csücsültem benne én is. Újra tizenkét éves voltam.
Állok a poros utca szélén, kétségbeesett karjaimat valami misztikus távoli pont felé kiterjesztve. Elfúló hangon kiabálok.
- Gyere haza!
A kerek arcú, puhapárna mancsú kisfiú visszafordul a barátai mellől. Makacsul összeszorítja a száját és toppant. Apró felhőcske száll fel, kopottas szandálja talpa alól.
- Nem megyek! - üvölti. Majd nyomatékképpen hozzáteszi: - Nem vagy az anyám!
Aztán megy, szalad a barátaival, menekül. Ki a "Kiskáros hídhoz", rúgni a bőrt. Mert nyár van, békeidős izzasztó nyár.
Kétségbeesetten engedem le a kezeimet. Potyognak a könnyeim, úgy szedem össze magam. Belekiáltok a végtelenbe, a távolodó hatéves kis test után.
- Mire Anyu hazaér, itthon legyél!
Leguggolok a kerítésünk mellé, és sírok. Először élem át az anyák aggodalmát. Ott, akkor tizenkét évesen.

Ahogy visszatértem a játszótérre, beszélgetni kezdtünk. Közben a gyümölcsevő kicsi feltornázta magát mellém, a padra és hozzámbújt. Látta a fiaimtól, hogy így kell uzsonnázni. Apró teste nekifeszül az oldalamnak, majd ellágyul a biztonságban. Hagyom.
C. Kisasszony jobban érdekel.
- Miért nem vagy iskolában? - kérdezem önmagam reinkarnációjától. A válasz biztosan jön.
- Minek? Vigyázni kell a kicsikre.
- Hányadikos leszel?
- Negyedikes. Ha leszek.
- Hogyhogy "ha leszel"?
- Csak úgy...

Nem akarom elveszteni a bizalmát. Ülök, a harmincas, jólöltözött néni a nagy adag gyümölccsel az ölében, mindenféle idegen nyelvű papírokkal körülvéve a kopott padon. Velem szemben a kétgyerekes anyává avanzsált tízéves. "Mi lesz veled, kicsilány? Mi lesz belőled?"

Elmosolyodom. "Bárki." Válaszolom önmagamnak. Cipeled a testvéreidet, majd később szülői értekezletre is rohanhatsz, és sámliról főzöd a tejbegrízt, ha betegek. Megismerted már azt a borzalmas, torokszorító érzést, amit aggodalomnak hívnak. Nincs időd a veled egykorúakra, hiszen rengeteg információra van szükséged, hogy felnevelhesd őket.

Visszarévedek a múltba. A közelmúltba. Harminc éves vagyok, állok a lebetonozott parkolóban. A hajdani kisfiú két méterével áll az új autója előtt. Büszkén mutatja. Hangja már nem éles, szája már nem szorul össze makacsul. Ketten nézünk rá könnyes szemmel, ahogyan a különböző ketyeréket magyarázza: az anyánk és én.

"De jó, hogy felnőttél, de jó, hogy itt vagy! De jó, hogy volt védőangyalod, aki egészben hazahozott a Kiskáros hídról, azon a forró júliusi délelőttön. És még sokszor, utána is."

C. Kisasszony engem vizsgál. Nagy, barna felnőttszemeit rám mereszti, majd megszólal:
- A néninek mi a kedven színe?
- A kék és a piros. - válaszolom.
Győztes mosolyt látok az arcán. Vidáman felpattan és elszalad elkóborló öccse után. Futtában még komolyan hozzáteszi:
- Gondoltam: piros póló, kék nadrág. Csinosnak tetszik lenni.

C. Kisasszony! Minden jót!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-03-02 09:36:32

válasz Müszélia (2011-03-02 08:13:07) üzenetére
vagy Te, vagy én, de valamelyikünk valamit félreértett...
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-02 08:13:07

bájos, bájos... valaki elmagyarázhatná már C. kisasszonynak és a társainak, hogy a gyerekgyártást nem gyerekkorban kell elkezdeni - próbáljon meg tanulni és dolgozni, ne mások nyakán élősködjön...
tőled nem fogja megtanulni, mert te csak szentimentálisan ellágyulsz, milyen édesen tarhálnak ezek a kicsik.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-04-26 11:57:54

Hagyod, hogy mindenki úgy olvasson, ahogy akar. Semmi szájbarágás, kevés konkrétum, (valóban) bájos karakterek! Tetszik a stílusod.

Itt is szívesen hagyom a jelem. Érdemes volt benéznem!
Üdvözlettel: Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-15
Összes értékelés:
331
Időpont: 2007-01-21 02:29:01

Bájos ez az írás.
Most gratulálok hozzá de később, ha több időm lesz, jön a fekete leves. :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)