Edződ etetett vert büszke volt haragudott megbocsátott
élet volt és halál e kettő közt táncoltál
boldogan szomorún mint félve látó
vagy bátran de vakon
megítéltek elítéltek köpködtek vagy túldicsértek
és ez lettél te
vágyakkal teli borzas különc magányos ébren álmodó
harcoltál harcolt és harcoltrak érted
és fütyültek köpködtek
máskor vigasztaltak téged
s mikor azt hitted -
bús kérges arcod mögül értelmed kitekintett -
mégsem ugye mégsem lett véged
elemeddé vát minden küzdelem
melyeken lelked bástyáit emelted az égig egészen
ahonnan látod milyen bonyolult volt s milyen egyszerű lett
végül már csak azt látod ami szép
tiéd az érem
nyertél!