Kőleplek közt pihenő bábok a holtak
Fektükben nyirkos szemmel bámulják a Holdat
Éjszaka és nappal
Hallgat minden angyal
A sírok, s a fák ágai közt.
Ismeretlen szabadság a tiétek
Őseink, mind súlytalan fények
Alszanak a gödrökben
Sok földbezárt kőtömbben,
S távolról figyelik
A halandók gondját.
Minden fal s kötél nélkül szentek ők
Emlékképeinkeben a felmenők
Arcvonások, kedves ráncok -
Erre már nem járnak a lidérces álmok táncot -
E föld mindenkié egyszer: a béke földje.
Öregek vagy fiatalok
Megvívott tusák és diadalok
Nem evilági győzelem a tiétek,
Nem fertőz már romlás vagy vétek
S hogy kik vagyunk, s hogy most ti kik vagytok
Mind titok előttünk.