HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47321

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: CrystalheartFeltöltés dátuma: 2008-10-28

Kristályszív (regény) - 1. fejezet: "Végszó"

Sötétedett. Pedig még csak dél felé járt...
A parkban egy szürke alak lépdelt lassan, ábrándozva, emlékezve. Emlékképeiben vidáman játszadozó kisgyermekek vették körbe ugyanitt, a padokon pedig szüleik beszélgettek, vagy épp a napi híreket olvasták. Azon a régi fatönkön egy bácsi üldögélt szombatonként, meséket mondva a köréje gyűlteknek. A tisztáson kutyák ugrottak a bot után; az ösvényen kézen fogva sétáltak a fiatal párok. Ő suhancként ott ült a homokozó közelében egy nagy darab sziklán, és általában olvasott. Vagy csak úgy tett, ha végre arra jött ő...
Most is leült a kőre, és furcsállta is, milyen kényelmetlen. Tekintete komótosan járta körbe az elhagyatott park elemeit - mindent vastagon borított az őszi avar. A fák már szinte csupaszon meredeztek a szürke ég felé, csak pár ágvégi levélke dacolt még a széllel. Nem csoda hát, ha a márvány szegélyekből szinte semmi sem látszott, és az út is csak formájában volt kivehető.
Nicsak... egy játékbaba hevert nem sokkal a lába előtt. Lenyúlt érte. Csak egy műanyag játékbaba. Talán egy kislány hagyhatta el pár hónapja. Egy kislányé... kisgyermeké. Leporolgatta, forgatta, pedig maga sem tudta, mit vizsgál rajta. Egy kisgyermek, talán az édesanyjával. Vajon mikor hagyhatta el, egy éve, két éve? Már maga sem emlékezett pontosan az első riadóra. Egy család, talán éppen... ő. Erős férfi volt, senki nem láthatta sírni. Most valóban, rajta kívül tán egy lélek sem járt az utcákon, és egy könnycsepp szaladt végig arcán.
Gondolataiból az adóvevő csipogása zökkentette ki.
- Hol a fenében jársz még? - hangzott egy ideges férfihang, meg sem várva, hogy esetleg beleszóljon.
- Csak itt vagyok a bunker mellett - válaszolt nyugodt hangon.
- Gyere azonnal, öt perc és menetkész a masina!
- Tudom. Megyek.
A játékbabát visszatette oda, ahol találta, majd letörölte a könny útját arcáról. A szél közben egyre erősödött, körben az avart kis légörvények kapták föl. Sietős léptekkel elindult a park melletti házak egyikéhez, egy régi vegyesbolthoz, de ajtajában még visszatekintett. És még egyszer, utoljára mélyen magába szívta az utolsó ősz illatát, képét, az emberek és a világ emlékét. "Ég veled..." - mondta hangok nélkül, csak ajka mozgott. Aztán sarkon fordult, a kisbolt ajtaja becsukódott mögötte. Hátrament a raktárba, mely egy erős, a mélybe vezető csapóajtót rejtett. Lemászott, és sosem tért már vissza.

A szél lassan viharrá erősödött, és a horizont furcsán vöröslött a tengeren. A hullámok a part menti roppant gátak tetejét csapkodták, és tovább döntötték a Szabadságszobor maradványát. A már rég elárasztott felhőkarcolók egymás után rogytak össze, majd a víz áttörte a nyugati gátat, és vad erővel benyomult a védett lakónegyedbe. A kisbolt ablakai betörtek, ajtaja szörnyű lendülettel vágódott neki a szemközti falnak. A hurrikán gyökerestül kitépett fákat vitt, tetőket sodort, és szétzúzott minden gyöngébb tákolmányt.
A távolban a vörös izzás egyre erősödött: égett a víz! Az összefüggő, égig érő lángfal sűrűn hömpölyögve nyomult előre, tolva maga előtt a szélvihart, és semmi sem állíthatta meg. Letarolta a megmaradt épületeket az elárasztott részeken, de mindent feldúlt távolabb, ahova a víz már nem ért el. Könyörtelenül felperzselte az erdőket, bekebelezte a hegyeket, kiszárította a tavakat. A felszínen megolvadtak a kövek, a tengerek és óceánok vize fölforrt a felfoghatatlan energiától. Majd mindent beforgató földrengés rázta végig a kontinenseket, a láva feltört, hogy eleméssze az élet utolsó maradványait is.
A Föld fájdalmas sikolya végül elhalt. Meghalt. A Hold immár visszatért szülőjéhez, mely egyetlen, sűrű szürke felhők borította, izzó égitestként keringett a Nap körül.
Sötét... most már egészen.


Megtisztulás. És ím, a megtisztulást én hoztam el végre e világra. A hamvakból évmilliók alatt új élet fejlődik kezem nyomán, és engem imád majd feltétel nélkül. Engem.

Második, javított, sőt, teljesen átírt verzió.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2009-06-30 02:48:17

Kösz, hogy olvastátok!

Thomas: A párbeszédnek itt az a dolga, hogy zavaros legyen. És ne aggódj, a világmegmentés csak a vászon, amire az emberi lélek és társadalom kontúrjait festem, az egészet pedig populáris elemekkel színezem ki. Legalábbis a tervek szerint. A közvetlen folytatásra pedig nem kell várnod, már feltöltöttem ide néhány oldalt, "Elveszve" címmel.
Link: http://iroklub.napvilag.net/iras/21483
A többi, amiben még Crystalheart a cím és nem Kristályszív, még erősen átírandó, lehet, be sem kerül némelyik. :)
Alkotó
Thomas Princz
Regisztrált:
2009-06-23
Összes értékelés:
15
Időpont: 2009-06-24 23:35:35

Nagyon szeretem a tájleírásokat, és amint észrevettem, te is használod őket. A mai világban nem annyira divat a hosszú tájleírás, mint mondjuk Jókai korában. Akkor az volt a divat, amit a nép is megkövetelt. Szép a fogalmazása, csak a párbeszéde számomra zavaros volt. És egy kicsit csalódtam is, olyan titokzatosan indult, és nem számítottam, hogy a világról fog szólni. De attól eltekintve várom a folytatását:-)
Alkotó
Regisztrált:
2009-04-16
Összes értékelés:
16
Időpont: 2009-05-26 17:28:12


Ez nagyon jó! :)
Tényleg jól fogalmazol , amint tudom olvasom a folytatást... sajna most nincs több időm ...

Gratula !:)
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-12-10 15:40:09

Úgy, mint az emberiség történetének végszava.
Köszi, hogy olvastad! :) Nemsokára feltöltöm a második fejezetet, csak az utalások eddig nem voltak tiszták, így nem akartam hibás infókkal együtt föltenni.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12027
Időpont: 2008-12-09 16:42:07

Szépen fogalmazol, élvezet olvasni. Igaz, első fejezet, de hozzá hogy jön az, hogy "Végszó"?
Tetszett.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-10-29 12:17:59

:-) Tetszik a történet indítása. Várom a folytatást. :-)
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-10-28 22:01:13

Köszi!

A párbeszéd tárgya a következő fejezet legelején kiderül, szóval az úgy már ki fogja egészíteni, emiatt nem kell aggódni. Ez az egyetlen olyan fejezet, ahol nem végig a főhős szemével látjuk a világot, így nem is az informatívság a fontos, hanem csak az események. Mint egy olyan filmben - mivelhogy filmkészre írom -, ahol csak percek után derül ki, mi a fenéről is szól. Így legalább nem lövöm le a poént :D Viszont említettél egyvalamit, amit nem hagyhatok úgy: "Ki menetkész?" Mivel ez nem ki, hanem mi, így ezt pontosítom az éjjel. No meg... most nézem, reálisabb volna egy adóvevő a telefon helyett, úgyhogy ez a kettő változik.

Mégegyszer kösz, hogy elolvastad! Gondoltam, hogy te leszel az első :)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-10-28 21:15:26

Szia! Nem olyan sorok, amelyeken csak úgy át lehet szaladni. Kellően sötét, zaklatott jövőt sejtet. Tetszik. A párbeszéd azonban nem tetszik. Ki menetkész? Mire? Minek? Valahogy nem odaillő, persze ehhez tudni kellene a folytatást is, gondolom. Mindenesetre vagy nagyon kevés a szó, vagy nem jó kifejezést használtál. Legalábbis nekem nem jött le, mire akartál utalni. Amúgy igazán remek kezdés. Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti poéta lelkek! címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Laura, a színésznő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)