HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Yasashii AkikoFeltöltés dátuma: 2008-11-01

Vízió

Elunta már ezt a létet...

Azon kezdett morfondírozni, hogy vajon milyen lenne, ha felvágná az ereit... Szórakozottan játszadozott a tőrrel a csuklóján. Úgyis olyan vékony a bőre, full átlátszanak a kék erek, nem lenne vele gond...

Aztán felsóhajtott és hanyatt dőlt, majd felemelve forgatta a pengét. Lehet, hogy a tabletta gyorsabb lenne- jutott az eszébe. Mindenesetre biztosan "kíméletesebb".

Mind magával, mind másokkal szemben.

Vállat vont.

Már régóta nem érdekelte egyik sem. Elege volt az emberekből. Abból, hogy képtelenek megérteni. Faggatják, mikor hallgatna; keresik, mikor egyedül lenne...

Miért nem képesek felfogni, hogy szüksége van egy kis magányra? Egyedüllétre?!

E-GYE-DÜL... Nem úgy, hogy melletted van valaki a "Jaj, ugyanmár, észre sem fogod venni!-módon", hanem úgy istenigazából magadban, és pokolra a világgal!!!

Hasra fordult, és megnézte a karját. Ha hosszában vágja föl, és nem keresztben, talán még több vér veszíthet, és még gyorsabb lenne...

Milyen gyönyörű lenne, ahogy a hófehér inget átáztatja a vörös vér... Talán még az arcába is fröccsenne, meg a falakra, egész kis művészi alkotást hozva létre...

Akkor biztosan képes lenne megélni a fájdalmat... A halálát, azt, hogy szép lassan (vagy gyorsan?) eltávozik belőle az élet...

Nem benyugtatózni vagy altatózni magát, hogy még ettől az utolsó tudatos cselekedet-emléktől is meneküljön...

Manapság az emberek elpuhultak. A legkisebb kellemetlenséget sem képesek tolerálni, a vészjelzéseket meg főleg... "Jaj, fáj a fejem, milyen kellemetlen. De nincs időm most erre, inkább beveszek egy aszpirint..." Ahelyett, hogy legalább egyszer ebben a rohadt életben képesek lennének megélni a saját fájdalmukat, megérteni talán, hogy az is az övék... Hiába is próbálnak tőle szabadulni...

Már nem volt veszteni valója. Kíváncsi volt, hogy mi vár rá odaát, vagy hogy itt mit lesz képes még létrehozni. A fényes szobában semmi sem volt az üres képet leszámítva. Minden steril-fehéren csillámlott körülötte. A hófehér vászon frissen, ropogósan feszült előtte a sötét mahagóni keretben... Csakis arra várva, hogy alkossanak rá...

Feltérdelt, és hosszan elnyúlt pillantásokkal méregette a díszes tőr éles pengéjét, aztán gúnyosan elmosolyodott. Ha már idáig eljutott, nem most fog megállni. Megszorította a markolatot, majd az éles pengével mélyen felszántotta a bal karját. Hosszában. A vér azonnal feltört, és átitatott mindent... Szertefröccsent, a vászonra, átszellemült arcába, a padlóra...

A hasító, pulzáló fájdalom azonnal követte, de nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta. Átvette a tőrt, és remegve végighúzta a másik kezén is...

A penge kicsusszant lehanyatló kezéből, és végigcsúszott a padlón elterülő vértócsában.

Térdre akart rogyni, összeesni...

Veszettül zúgott a feje és baromira szédült, de talpon maradt. Ám megtántorodott, és kínok között a vászonnak támaszkodott, és elmosolyodott.

Élvezte a fájdalmat.

De tudta, hogy már nem tart sokáig. Lehunyta a szemét, ahogy eldőlt, de a vöröslő, vibráló festék még ott táncolt mögötte.

A teste elnyúlt a meleg, ragacsos, egyre terjedő tócsában, és egy utolsó pillantást vetett a befejezetlenül kész alkotásra...

Elmosolyodott, mikor felrémlett benne az a kép, mikor megtalálják... Vajon éjjel lesz vagy nappal? Eső vagy napsütés?

Ő jobban szeretette az esőt...

De aztán el is vetette ezt a fajta egoizmust, hiszen az összkép szempontjából mindenképpen fontosabb, hogy elég fényt kapjon a szoba... Ha kora délelőtt jönnek, akkor pedig pontosan a kép lenne a megvilágítás középpontjában...

Jellemző... Épp haldoklik, de ő akkor is apróságokkal foglalkozik... Ezek különben sem lesznek már fontosak, mire teljesülnek...

Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy nehezedő teste lehúzza őt a mélybe, és lassan elveszítse a tudatát... A fájdalmát... Az életét...



De valami visszarántotta.

Térdre tápászkodott, majd kómásan kinyitotta a szemét...

Megpillantotta a csillogó tőrt a kezében, és hangtalanul sírva fakadt.

Hiába látott mindent olyan gyönyörűen és érzékletesen aprólékosan...

Tudta, hogy sohasem lesz elég bátorsága megtenni...

Scriptorium 10. (2006 március)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Yasashii Akiko
Regisztrált:
2008-10-30
Összes értékelés:
18
Időpont: 2008-11-04 18:16:46

köszönöm!:)
nem saját élmény, csak annyiban, hogy beleképzeltem magam a helyzetbe, hogy minél jobban leírhassam, de nem tenném meg.
örülök, hogy tetszik! :)
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-11-04 09:30:23

Húha! Eza mű, akár hiszed, akár nem saját magamra emlékeztet. Kb. ugyanígy gondoltam végig a dolgot én is, úgy 16 éves korom körül. Huh... még jó, hogy ülök, mert még a lábaimból is kiment az erő... Ez kísérteties. Nagyon-nagyon jó! Azért remélem, nem saját élmény.
Mindenesetre, akár magamra emlékeztet, akár nem, objektíve nagyon jó. Érzékletes, és gördülékeny. Az a fajta írás, aminek az olvasását nem lehet félbehagyni.
gratuli :)

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-11-03 15:00:10

A "baromira szédült" talán elmegy, arturnak igaza lehet, bár ez ízlés dolga. Nekem jobban bejönne pl, hogy "ocsmány módon izgult", -de ez tényleg egyéni. És a "full" is csak kötözködés, meglehet. Mindenki úgy ír, ahogy akar. Végül az igazi nagy megmérettetés az olvasók ízlése (lenne: veszik, nem veszik.) Mindenesetre frankó abszúrd, nekem így is úgy is tetszik. -én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-11-02 13:50:31

Szia!
Ez abszurd, igen. És nagyon jól van írva, szerkesztve. A két szó közül én csak a full-on akadtam fenn. Szerintem az egyáltalán nem a nemtörődömséget fejezi ki. A baromira szédült, azonban jó. Nagyon mai, és szerintem kell is oda.
Üdv.
Alkotó
Yasashii Akiko
Regisztrált:
2008-10-30
Összes értékelés:
18
Időpont: 2008-11-02 09:48:57

Szia!
ez a kettő nekem is feltűnt, máshol igyekszem kerülni az ilyet, de úgy gondoltam, hogy ebben talán maradhat a hangulata, a nem törődömség, és "minden mindegy" érzés miatt, és kicsit hogy az ő fejével láttatja a dolgokat. így remélem megérted, hogy szándékosan maradt így!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-11-01 21:31:16

Szia Ya!

Ütős kis írás. élvezettel olvastam. Két szót, ill. kifejezést találtam, ami sztem nem illik bele: a "full átlászanak" és a "baromira szédült". A full és a baromi helyett biztos vannak sokkal érzékletesebb jelzők! (Egy szereplő valami novellából, regényből, persze beszélhet így, de a történet írójának "illik" választékosan kifejeznie magát)
Szia: én

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)