Statisztika

Maca költözése

Szürke-cirmos cica lenn az udvarban,
a nagykémény mögött lakott,
évente kétszer ott hozta világra kölykeit.
Etettük őt és kiscicáit, hálából hozzánk dörgölődzött.
Fel a lépcsőkön járt hozzánk látogatóba,
megállt ajtónk előtt, megette a Kormi ételét.
Bejárt nemsokára a konyhába, úgy tett, mint otthonába’.
Megfigyelte, amint Kormi a „cicalyukon”
hogyan ugrál be a konyhába.
*
Egy alkalommal mentem látogatóba Pestre.
Unokáim játszottak mellettem – Dani és Emese,
amikor otthonról telefonáltak nekem.
Vendég érkezett – hallom – igaz, nem ajtón
jött be, hanem a cicabejárón, Kormi után.
Vacsora után ő is bement a szobába, beült az ölükbe.
Ezután olyan jól érezte magát, eldöntötte: ő jövőben
már itt lakik, nem a ház nagykéménye mögött.
Hazaérve örömmel üdvözöltem vendégemet,
Macának neveztem el, és nem bántam meg,
hogy ezek után már a miénk lesz.
Kormi féltékenyen nézte, amiért
elfoglalták az ő felségterületét.
Felborzolva szőrét járkál a szobában, haragosan,
leül előttem, fenekét felém fordítva, jó távolságban.
Minő csúfság – gondolja magában –,
nem elég, hogy holmi kóbor macskák betörnek
a házba, esznek-isznak, ráadásul beülnek
gazdi ölébe, az én helyemre.
Lassan elcsitulnak az ellentétek, megszokta az idegent.
Mi mást tehet szegény Kormi egyebet?,
hiszen helyette mások döntöttek!
*
Maca nemsokára – e nyáron már másodjára –
néz anyai örömök elé, elgondolkodva járkál,
nem leli a helyét, utódainak keres meleg fészket.
Lassan-fájdalmakkal öt cicája született,
cirmos aprójószág mindegyik.
Négynek hamarosan új gazdit találtunk,
egyet örökösnek neki hagytunk meg.
A fotelben kényelmesen, átölelve szoptatja-tisztítja,
közben megtanítja minden cicatudományra.
(Kormi pedig őket csodálkozva figyeli,
Maca meg aggódva kölykét tőle félti.)
*
Egyszer hallom az asztal alatt hangosan morogni,
mivel kisurrant, és szájában kisegérrel tért vissza.

Bemutatta a kiscicának, hogy kell vele játszani,
cicakézzel az egeret jobbra-balra terelgetni,
és közben rajtunk a hatást figyelni.
Kis Gigi – mert úgy neveztük el – azt sem tudta,
a falakon túl milyen világ van.
Aztán egyszer óvatosan – nem figyelve rá –
kiszökött a ház nagy udvarába.
Lassan körbejárkált, csodálkozva nézte a nagy fákat,
virágokat, szélben hajladozó fű közt a bogárkákat.
Úgy figyelt mindenre, mint eltévedt vándor az erdőben.
*

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom