HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1845

Írás összesen: 46512

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2008-11-01

A kék kötényes


Nem sokkal azután látta először a kísértetet, ahogy beköltöztek a házba.
Egy biztos, nem tűnt kísértetnek.
Fényes nappal volt, bár a nap valami vastag felhő mögött lappangott, de semmi kísérteties nem volt sem a világosságban, sem a környezetben.
A hatalmas régimódi konyhaasztal az ablak előtt állt a konyhában, amin éppen vasalt. Égett a villany, mivel az északra néző ablakon nem jött be elég fény. A hűtő tetején szólt a rádió, valami tánczenét adtak, annak ritmusára huzigálta nagy vidáman a vasalót.
Persze, hogy vidám volt. Végre lezajlott a költözés, maguk mögött hagyták a belvárost, az omladozó négy emeletes bérházat a rémes szomszédokkal, a mocskos lépcsőházzal és a pincében valami megjavíthatatlan csőrepedéstől térdig érő vízzel. Sok keresgélés után megtalálták ezt a pest környéki régi házat, amiben éppen kényelmesen elfértek a három gyerekkel.
Lesz még ezen a házon is tennivaló bőven, de legalább nem másokkal kell csatázni minden felújításért.
Nem az ablakra nézett ugyan, de határozottan látta a kék munkásruhás, idősebb férfit, amint elmegy az ablak előtt.
Mivel méhészektől vették a házat, gondolta, még nem tudja a bácsi, hogy hová költözött a faluban az előző tulaj, így kipattant a konyhából, nyitotta az ajtót, hogy készségesen elmagyarázza a bácsinak hová is kell mennie ezután mézért.
Az ajtó előtt azonban nem állt senki. A ház mellett hosszan húzódó járdán sem volt senki. Az ablak előtt egy pillanattal előbb elhaladó férfi látványa még annyira benne volt a szemében, hogy szólongatni kezdte: bácsi kérem, bácsi kérem, hol van?
Végig szaladt hát a ház mellett, az udvar vége felé, amerre a férfit elmenni látta.
Benézett a sufniba, nem volt ott senki. A ház oldala mellett előre szaladt a kertbe,
- hátha előre került a terasz felé a látogató - ott újra kezdte: bácsi, hová lett hát a bácsi!?
Nem volt senki a kertben. Nem látott semmi rendkívülit. Minden ugyanúgy nézett ki, mint máskor. Előre ment az utcáig, aztán a másik oldalon megkerülve a házat, az ajtóig körbe járta teljesen. Sehol nem volt egy lélek sem.
Még az utcán sem.
Nem értette a dolgot. Visszament vasalni, de egyre csak azon törte a fejét hová lett a bácsi. Olyan semmi idő alatt kipattant a konyhából, ideje sem lett volna, hogy visszaforduljon anélkül, hogy látta volna.
Este még a családjának is elmesélte milyen furcsa eset történt vele napközben.
Már jó ideje lakták a házat, amikor újra látta a bácsit.
Most is a kék munkásruha volt rajta és egy kék kötény. Na nem konyhai kötény.
Amikor kislány korában vidéken nyaralt a nagypapája kötött maga elé ilyen "férfi kötényt", ami tulajdonképpen csak egy kék vászon lap volt, amit a megkötőjével a derekára erősített. Máig sem tudja miért, de ugyanakkor a kötény egyik lenti sarkát visszadugta a nagypapája az övébe, ettől olyan háromszög félét alkotott előtte. Amikor tűzifát vitt a kamrából a konyhára benne, vagy hullott gyümölcsöt szedett bele, a kötény csücske kikerült az övrészből, de használat után visszakerült ugyanoda.
Ezt akkor olyan férfi dolognak tartotta kislány fejjel, nem is kérdezett meg róla senkit.
Most látta viszont azóta először a kék "férfi kötényt".
A következő találkozásnál ébredt rá, hogy kísértetet lát.
Előző este a nagyobbik fia összetörte az autóját. Megcsúszott a jeges úton és nekirohant a járdán egy villanyoszlopnak. Szerencsére a régi BMW állta az ütést, nem lett semmi baja a fiúnak, csak a csuklóját fájlalta kicsit. Szerencsére a járdán sem volt senki, a villanyoszlopon kívül. De az autó, hát az nagyon oda lett. Trélerrel hozatta haza, most ott csúfoskodott az udvaron, csúnyán összetörve az eleje.
Ahogy elment az ebédlő ablak előtt, akkor látta meg a szeme sarkából, hogy a kék munkásruhás bácsi ott áll az autó mellett és nézegeti az összetört autót.
Odafordult az ablakhoz, hogy megnézze az érdeklődő vendéget, de ahogy szembenézett vele, már nem állt ott senki sem. Az alatt a pillanat alatt, amíg odafordult az ablakhoz, addig sem elmenni, sem elbújni nem tudott volna. Akkor jött rá, hogy hová lett akkor is, amikor először látta. Eltűnt.
Nem sokat tudott a kísértetekről és nem is hitt bennük.
Ha az az első találkozás nem annyira meglepő és számára érthetetlen, most csak azt hitte volna, hogy a szeme káprázott.
Ez a bácsi, aki most az autót nézegette ugyanaz a bácsi volt, mint akit akkor keresett, amikor először látta. Ugyanaz a ruha, ugyanaz az alak és ugyanúgy eltűnt, amikor ránézett és nem csak a látómezeje perifériáján látta.
Nappal volt most is, a nap most sem sütött. A helyszín is ugyanaz. Az ház mögötti nagy udvar.
Hálás volt a kísértetnek, akit ezután csak kék kötényesnek hívott, mert cseppet sem volt félelmetes. Csak egy munkásruhás idős bácsi. Nem volt semmi "kísérteties", nem volt lánccsörgés, sötét éjszaka, holdfény, vérfagyasztó hangok, semmi ilyesmi.
Utána még többször látta. Mindig akkor, amikor valami "változás" volt a ház körül.
Valami felújítás, javítás, akkor jött és megnézte. Mint egy ellenőr, aki számon tartja a változásokat. Arra gondolt, a ház építtetője lehet talán, aki még most is szívén viseli a ház sorsát.
Soha nem lehetett "ránézni", de amikor már rájött, hogy kivel van dolga, a látómezeje perifériáján addig nézhette, amíg csak akarta. Jött, ment nézelődött. Nem lebegett.
Annyira valóságosnak látszott, hogy mindig ezzel rontotta el. Végül mindig odanézett.
Akkor pedig, már nem volt ott senki.
Egyszer volt csak, hogy más alkalomból jött. Karácsony volt. Már állt a nappaliban a feldíszített karácsonyfa. Nem volt ott egy családtag sem. Az előszobai nagytükörből jól lehetett látni az étkezőből is a csillogó karácsonyfát. Éppen vacsorához terített, amikor a tükörből meglátta a "kék kötényest". Ott állt a karácsonyfa mellett. Nézte a feldíszített fát. Sokáig nézte a tükörből, nem mozdult, nem akarta megzavarni.
Gondolatban megkérdezte tőle: Ki vagy Te?
Azt nem lehet mondani, hogy hangokat hallott volna. Mégis egy történet fogalmazódott meg benne, mintha visszaemlékezne egy mesére, amit jól tudja sohasem hallott senkitől, sohasem olvasott sehol.
- Itt laktam Indiában.
- Nem vagyunk Indiában.
- De bizony ott vagyunk. Akkoriban a helybéliek a falunak ezt a részét így nevezték el. A kormányzó úr és az úri népek miatt. Ők a városba jártak pihenni, ide Gödöllőre. Mint azelőtt a királynő, az Erzsébet, az udvartartásával és az urakkal. Gödöllőn vadászgattak, lovagoltak, mulatoztak, politizáltak. Hát a kormányzó úrék is.
A kisebb uraságok, akiknek a pénztárcája, vagy a pozíciója nem engedte, hogy ott vegyenek házakat Gödöllőn, azok itt, ebben a faluban, pont itt az északi dombokon építtettek maguknak tágas vidéki kúriákat. Ez a ház is akkor épült.
Ahogy régen az angol középosztály tisztviselői Indiába jártak gyarapodni, és olyan úri társasági életet élni, amit otthon Angliában nem engedhettek volna meg maguknak, úgy jártak ide akkor a Gödöllőről kiszorult kormányzati uraságok gyarapodni, társasági életet élni.
Ezért kapta a völgyben lakó falusiaktól kicsit gúnyosan, kicsit irigykedve az India nevet.
Nagy élet volt itt akkoriban. Itt a ház előtt a sétányon végig nagy gesztenyefák álltak. Azon sétálgattak, lovagoltak az uraságok. Tele volt velük a fürdő, a szálló.
Már nincs meg egyik sem. A szép fákat is kivágták, zavarták az autóforgalmat.
Ebben a házban éltél? - gondolta el a kérdést, ami már régen foglalkoztatta.
Nem, nem a nagyházban éltem. Csak itt az udvar mögött a melléképületben laktam.
Ehhez a házhoz tartozott akkor az egész domb. Nem voltak még itt utcák, szőlős kert és gyümölcsös volt végig, egészen a domb tetejéig. Azt gondoztam, és a házat.
- Miért látogatsz meg bennünket? - merült fel benne a következő kérdés.
- Ti vagytok a látogatók. Már sokan éltek itt, ebben a házban azóta, de mind elmentek. Én mindig itt voltam, mindig itt vagyok. A gyümölcsös és a szőlő helyén már házak állnak, utcák épültek. De a ház még áll. Már sokszor átalakították, főleg a háború után, amikor minden szobájában egy - egy család lakott.
Most megint csak Ti lakjátok és a nevetek pont az, ami az első tulajdonosé volt.
Bele is van vésve a pince lejáró falába.
Azután a nagylánya kirontott a fürdőszobából, ahol szépítkezett karácsony estére.
Mire megszólalhatott volna, a nagylány berobogott a nappaliba.
Már nem volt ott senki.
Este elmesélte a családnak, hogy náluk volt karácsonyfanézőben a "kék kötényes".
A karácsonyi vacsora után elmesélte nekik a tőle kapott történetet.
Más nem látta a családból rajta kívül. Ő is akkor látta utoljára.
Másnap lementek megnézni a pincelejáró falát alaposan. A régi elszürkült malterba tényleg bele volt karcolva egy régi évszám és a nevük.

Megjelent a TINA MAGAZIN 4. számában 2005-ben

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-10-30 00:17:45

válasz Kőműves Ida (2012-10-29 20:57:05) üzenetére
Kedves Ida!

Amikor eladtuk a "kék kötényes" házat, elmondtuk a vevőnek, hogy egy kísértetet is kap a házzal. Nem bánta a dolgot, sőt egészen felvillanyozódott tőle. :)
Nem tudom, hogy őket is meglátogatta-e a kék kötényes bácsi, vagy csak minket látogatott, mert a névazonosság izgatta?
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2012-10-29 20:57:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Egy nagyon kedves, szerethető kísértetről írtál. A bácsi, aki meglátogatja a régi házat, az új lakókat... kedves történet, bár, ha szembetalálnám magam vele, lehet, hogy más lenne a véleményem.:)) Így viszont élmény volt olvasni.
(Jó, hogy beraktad az ajánlóba, mert erre eddig még nem bukkantam rá).

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-05-01 23:47:26

válasz Millali (2012-05-01 00:20:00) üzenetére
Kedves Millali!

Nagyon jót derültem a hozzászólásod első mondatán! Igen, ez valóban nem egy "szokásos" kísértet história, még a kísértet sem hasonlít kísértetiesen. Nem rémül meg senki tőle... :)
"A régi ház lakói" című versemben leírtam, hogy én személy szerint mit gondolok a kísértetekről.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a régebbi írásomat is.
Judit
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-05-01 00:20:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez kísértetiesen hasonlít egy kísértetes történethez, mivel az is. Mégsem rágtam tövig a körmömet a félelemtől, inkább valami kedves melegség vett körül, amíg olvastam. Úgy gondolom neked sem az elrettentés volt a célod, túl szerethető volt ahhoz ez a bácsika. Szépen jártad körbe a témát, tetszett a környék bemutatása is. Ügyes tollú kezed van, és jó leíróképességed. Örültem ,hogy ezt is olvashattam.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-03-27 10:29:42

válasz Kalina (2012-03-22 00:07:58) üzenetére
Kedves Kalina!
Éppen az előbb olvastam Ákos történetét Tőled "A doboz" sorozatodban. Így a mostani hozzászólásodat elolvasva, rögtön az jutott eszembe, hogy ezek a virtuláis imerősök is olyanok, mint a szellemek. Felbukkannak, érzelmeket váltanak ki belőlünk, egészen valóságosank tűnnek, aztán meg egyszercsak eltűnnek. Aztán vagy felbukkannak majd újra egy éjszakán, vagy nem... Nem vagyunk erre hatással.
Ilyen értelemben Te is találkozol "kisértetekkel", néha még ijesztőbbek is, mint a "Kék kötényes"! :D
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
585
Időpont: 2012-03-22 00:07:58

Azt hiszem, én nagyon megijednék hasonló helyzetben, talán ezért is kerülnek el a kísértetek:) Tetszett a történet, nem hittem volna, hogy India nálunk is van!

Üdv: Kalina
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2011-10-19 19:37:01

Kedves Müszélia!
Örülök, hogy tetszett Neked ez a régebbi írásom.
Nemrégiben egy barnaruhás és egy körszakállas kísértettel "találkoztam".
Részletek: a "Svájci képeslapok 4. Érdekességek, különlegességek" című cikkemben... :D

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2011-10-19 08:50:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
tetszik. szeretem a kísértetes történeteket.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2011-01-12 14:12:07

Kedves Zagyvapart!

Örülök, hogy érdekesnek találtad! A régi péceli házunk volt az ötletadó, és a helytörténeti ismeretek is Pécelre vonatkoznak. Az Indiára :)

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-01-12 11:15:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

A kék kötényes bensőséges, érdekes olvasmány, és még némi helytörténeti ismeretet is nyujt. Jó volt olvasni, nagyon tetszett.
Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2010-12-07 22:52:08

válasz Arthemis (2010-12-04 23:19:23) üzenetére
Kedves Arthemis!
Nagyon örülök, hogy tetszett a novellám és köszönöm, hogy hozzászólást is írtál.
Ó már a kisértetek is modernizálódtak, levetették a régi divatot, a fehér lepedőt és utcai ruhában járnak, kelnek közöttünk. Csak akkor keltenek feltünést, ha véletlenül magukon felejtenek egy régies ruhadarabot, pld. egy kék kötényt. :)

Judit
Tényleg sok a vasalás... Eddig észre sem vettem! Köszi.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-12-04 23:19:23

A kísértettörténetek nem ilyenek szoktak lenni, az olvasó mást vár...és nekem épp ez tetszik az írásodban.:) Végre valami ami eltér a megszokottól.:) Az írásod olvasmányos, de az elején döccen egy kicsit...túl sok a 3 vasalás illetve vasaló benne.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2008-12-28 18:26:26

Köszönöm szépen az elismerésedet, sokat jelent nekem.
Szeretettel:
Judit
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2008-12-12 20:54:43

"kék kötényes", nekem is van, és szerintem sokmindenkinek....csak idő nincs...az ott maradt Nála..
Nagyon jó kis írás, élménnyel olvastam!
Üdvi: dp.

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Újévi rókavadászat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kérdések címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Múlt morózus árnyait átkozom című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Isten ott van című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Közel című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A hold ágyában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fák vagyunk című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Strandon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)