HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47191

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Yasashii AkikoFeltöltés dátuma: 2008-11-02

A Tárgy

Még mindig ott állt az oltár előtt.

Anélkül, hogy végiggondolt volna bármit is ezzel kapcsolatban, lustán körbejárta messziről. Értelmes, sárga szemeit végigfuttatta a hatalmas, faragott márványtömbökön, amiket már kikezdett az idő és beleptek a tekergő, folyton növekvő indák. Itt, a burjánzó dzsungel közepén ez már régen nem számított. Már senki nem tudta, mit rejtett egykor az oltár.

Senki nem emlékezett...

Ki tudja hány eon telt el azóta, hogy bárki vagy bármi is erre járt, miután valamilyen majomszerű csupasz lények önnön pusztulásukba vezették Gaia-t...



A Tárgy is feledésbe merült, mégis megmaradt valami az erejéből, amitől idegen, kellemetlen borzongás futott végig rajta. Egyszerre volt bizarr és vonzó; az ösztönei pedig hiába sarkallták volna menekülésre, képtelen volt szabadulni attól a kíváncsiságtól, ami felébredt benne. Halvány sejtelem érte el, szinte simogatta, de még mielőtt jobban figyelhetett volna rá, már tova is tűnt. Ahogy puhán lépkedett tovább, ismét kísérteni kezdte valami, ami idegen volt mind a Földszellemtől, mind az itteni lények bármelyikétől, amikkel valaha is találkozott- már ha volt bátorsága a közelükbe merészkedni...

Ez az entitás teljesen új és ismeretlen volt számára.

Közelebb óvakodott az oltárhoz, hátha megpillant valamit, de nem. Semmit sem látott, csak az a furcsa erő sűrűsödött folyamatosan, ami kiélezte az érzékeit. Minden apró neszt képes volt meghallani, érezni a bőre minden egyes négyzetcentiméterét, megízlelni azt a furcsán ismerős, édesen sós, fémmel keveredő ízt a szájában...

Végigkúszott a nyelvén, le a torkán, égetően hideg és borzongatóan gyönyörű volt... Megvillant a szeme, ahogy felismerte a vér halvány emlékét az elméjében.



Egy pillanat alatt történt, ő mégis fényévekre került, soha nem látott tájakon járt, olyan csatákat vívott ismeretlen lényekkel, amiknek a létezéséről sem tudott...

Egyetlen dolog volt állandó: a misztikus Tárgy és az azt rejtő oltár, ami végig elkísérte és biztos pontot mutatott a kavargó vízió kusza összevisszaságában.

Az entitás vezette...

Ám azt nem is sejtette, hogy az emlékeiben jár. Minél többet lát, annál jobban fogja elveszteni önmagát és beleveszni a bűvöletébe...

Elméje már alig bírta követni az örvénylő álmokat. Régi csaták és háborúk véresen derengő emlékképei a hatalomért; az uralkodás és a fényűzés hányingerkeltő mámora; hamis parancsok, intrikák szövevényei; lecsapó, mohó kezek gyakorlott, kutató mozdulatai az elvágott torkokhoz tartozó félmeztelen testeken... Az áldozat: a vörösen csordogáló, éltető folyadék, ami fenntartotta az erejét... A hatalom az elmék felett...

Azok a gyengék pedig hittek benne.

Istenítették, rejtegették, imádták, küzdöttek érte! Mindenki őt akarta. Nem volt kivétel a bűvölet alól.

A legszentebb tetteket és a legundorítóbb ocsmányságokat voltak képesek elkövetni az Ő nevében. Hogy megszerezzék, kiengeszteljék, kedvét keressék...

Rosszabb volt, mint Belle Morte, akinek egyetlen pillantásától birodalmak omlottak össze; sóhajától uralkodók születtek, a Történelmet pedig a saját szolgálatába kényszerítette... Ám még ez is kevésnek bizonyult Vele szemben. Senki és semmi nem állhatta ki vele az összehasonlítást. Ő még mindig itt van, eonokkal azután, hogy a Történelemnek még csak az emléke is feledésbe merült... És újra szomját csillapíthatja, amint teljesen megkaparintja ezt a sötét lényt...




Lassan kinyitotta a szemét, ahogy eszmélni kezdett. Próbálta helyretenni a sok idegen hangot, szagot és benyomást ami az elméjét rohamozta, mintha bármikor összeroppanthatná. Nem értette a logikáját. Tulajdonképpen nem is kereste. Mikor képes volt ismét lábra állni, elborzadva pillantott végig az oltáron. Még mindig nem értette teljesen, mi az a Tárgy amit őriz, mégis megborzongott a tudattól, hogy megpillantott valamit a Lényegéből. Valahol, nagyon mélyen érezte, ismerte, hogy mi ez, de a felismerés nem jutott el a tudatáig. Ösztönösen hátrálni kezdett, izmai finoman kígyóztak a bőre alatt, közben végig az oltárt figyelte lehajtott fejjel. Mikor már elégnek érezte a távolságot, hirtelen hátat fordított, és egy hatalmas szökkenéssel kecsesen eltűnt a óriásira nőtt fák között.




Még figyelte egy darabig az eltűnő párduc apró, fekete testét. Látta, ahogy az utolsó esélye kicsúszik a karmai közül, hogy képtelen becserkészni őt, bármivel is próbálkozott. Kevés volt a hatalom ígérete, az eszméletlenségig tartó részegség és véget nem érő kéj mámora, az uralom biztosítása mindenek felett...

Eddig működött. Mindig behódoltak neki... Sosem kellett ekkora sértést elszenvednie, vagy látni, ahogy az utolsó lehetősége is illúzióként foszlik szét...

És nem értette, hol rontotta el.

Stilisztika és retorika órára, "tárgy" hívószóval készült szösszenet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-11-03 13:50:43

Szia!
Tudom, hogy emberekről szól, elég világosan kivehető, én pontosan azért emeltem ki inkább a végét a hozzászólásomban, mert az emberek mindig is furcsa állatnak tartották, tartják a macskát.
A fantasy nem csak az általad írt dolgokról szól, ahogyan a sci-fi sem csak idegen lényekről, meg űrcsatákról.
Újra olvastam ezt az írásod, és határozottan az az érzésem, hogy ez bizony klasszikus sci-fi novella. Persze, ez megint csak az én véleményem.
Üdv.
Alkotó
Yasashii Akiko
Regisztrált:
2008-10-30
Összes értékelés:
18
Időpont: 2008-11-02 19:57:10

Szia! :)
igen, a macskákra ez jellemző, bár itt inkább az emberekre akartam utalni, amiket a Tárgy eddig sikeresen uralt. Itt viszont egy állatról lévén szó nem működtek azok a dolgok, mint korábban.
/Fantasyba azért nem került, mert számomra az inkább a sárkányos-elfes-törpés dolog, és úgy érzem itt kicsit többről van szó. ^^"
(legalábbis remélem, hogy azért átjön valamennyire... )/
üdv!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-11-02 13:42:05

Szia!
Hm. A macskák és a macskafélék nem idomíthatóak, csak látszólag. Mindig saját akaratuk van. Ezek szerint nem csak az ember nem képes uralkodni rajtuk. Persze, az írásod ennél többről szól, nekem viszont ezt üzente, mint lényeges felismerést. Szerintem nem abszurd kategória. Inkább fantasy-nak érzem, esetleg Sci-fi-nek, de ez csak az én véleményem.
Üdv.

Legutóbb történt

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) ébred című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Százszorszél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nézd! címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)