HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51324 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-11-04
A lajtorja (8.)4. Az ember (folytatás) Keresztanya pillantása szigorú volt, mégis, e szigorúság mélyén a jóindulatú szeretet ezüstfénye csillogott. Imre, ha nagyon akart, tudott dacolni Keresztapával, és tudott dacolni Rózsikával a feleségével, és az egész világgal tudott, de nem tudott Teréz nagysasszonnyal. A lány után hajtotta volna forró vére, szaladt volna szobáról szobára, a nagy házban, hogy fellelje, és megölelgesse, Keresztanya pillantása azonban odakötözte a kert aprókavicsos ösvényére, ahová sebtében a keskeny betonjárdáról a konyha bejárata előtt lelépett. A nyári nap egyértelmű, erős fényében rövidek voltak az árnyékok, és feketék, sötétek. Fény és árnyék józan tisztasága uralkodott a kerten. Életre kelt a ribizlibokrok, és a kút melletti szőlőlugas rezgő leveleinek zöldje, a muskátlik tarkabarka pirosa, a ringló feslett sárgasága. A széles, régi pad a kisház oldala mellett fényben fürdött, vakított fehérségében. A vágy fülledt sóvárgását, ami átdorbézolt ékszakák után gyakran elkapja, és meggyötri a kitikkadt férfitestet orkánszerű robajlással űzte el az újfajta erő, és tisztaság. Egyetlen szempillantás volt csupán. Minden megváltozott. Az eresz alatt álló pléh-kád peremén darazsak nyüzsögtek, kettő közülük már bele is pottyant, ott kapálózott az esőlében. Sárgarigó szállt le az almafa öreg-ágára, tollászkodott, majd elrepült. Átszaladt az udvaron a kövér macska, mulatságosan himbálta a farát, s bevette magát a betonjárdát szegélyező liliom-ágyás hosszú, keskeny levelei közé. Imre látta a darazsakat, a sárgarigót, a macskát. Vágya, mely feszítette, egyszerre lelohadt, összetöppedt. -Igenis, Keresztanyám, -mondta fejet hajtva. -Úgy lesz, ahogyan Keresztanyám akarja. Átvágott az udvaron a nyomóskút és a szőlőlugas között. Megkerülte a kisházat, s a túloldalon felmászott az odatámasztott létrán a szalmapadlásra. Ledobta ruháit. A régi, rossz katonapokrócot ráterítette a szalmakupacra. Meztelenül hanyatt dőlt a pokrócon, élvezte a nyugalmat, a csendet. A verejték elöntötte testét, patakokban folydogált a mellén, hasán, vállain, combja között. Az ördögi kör, mely az imént még fojtogatta démonaival, tovatűnt, eloszlott, mint a pára. Istenre gondolt, Isten szemét látta: világoskék, jóságos volt az a szempár, amely ránézett. Ajkai a bűnbocsánat szavait mormolták: "erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm". Szelleme lassan áttűnt a valóvilágból az álomvilágba, és az átmenet szűk kapuja mögött ott várta Isten szeme. De mintha Isten szeme a lány szeme lett volna, nagy, kék, tiszta és mély. Sok órán keresztül aludt. Amikor felébredt, első pillantása az ajtókeret világító nyílására esett, s az almafa táncoló leveleire az ajtókeret mögött. A nyilás most elsötétült és a keretben, mint képkeretben megjelent hirtelen a kis cselédlány, az alig 15 éves Julcsi szöszke feje és felsőteste. Hogy mi vitte oda Julcsit abban a percben, azt nem lehetett tudni. Lehet, hogy a nagysasszony ukáza: "eredj jányom, keríts csak valahunnan egy kis jó erős, kötözéshe' való raffia-zsineget", de az is lehet, hogy pusztán csak a kíváncsiság. A lány persze nem tudta, hogy Imre fenn van, azt meg pláne nem tudta, hogy nincs rajta ruha. Jókora volt hát mindkettő meglepetése, amikor a perc varázsában egymásra néztek. Julcsi szeme csodálkozást, és rémületet fejezett ki, de csodálkozása és rémülete mögött felparázslott egy pillanatra a férfitest iránti, mélyen titkolt, de mégis élő, távoli időkben gyökerező, örök asszonyi kíváncsiság. Halk kis sikkantást hallatott, aztán lehúzta a fejét és eltűnt az ajtókeretből, el Imre bámuló szemei elől. -Ó, te kis boszorka! -fakadt ki Imréből. -Istenem, miből lesz a cserebogár! Most gyütt ki még csak a gubóbul, és máris leskelődésre adja a fejét. No megállj csak, megállj! Magára kapkodta ruháit és lemászott a létrán. Az árnyékok megnyúltak már a kertben, az öreg almafa likacsos árnyéka a ribizlibokrok felé nyújtózott. A kertben senkit nem látott. Keresztapa talán hazajött már, s talán alszik a télikonyhában, ahogy máskor is szokta délután tájt. A lányok, Ica, Meli még nem várhatók, Keresztanya benn hűsöl. Eltűnődött, hová lett a kis cselédlány? Tán benn van az is a házba'? Nem, a' teljességgel kizárt. Tán elől van valahunn? Nem az is kizárt. Mit keresne most ott elől, a kert utcára néző részében? -Hoppá, megvan! -kiáltott fel magában. -Itt vagy té babám a kisházban! Egy ugrással az ajtónál termett. Sebbel-lobbal benyitott, és a kislányt tényleg ott találta a mosókonya közepén, nagy hajolgatásokban az üst és a kád között. Valamit keresett Julcsi, az rögtön kiviláglott. -Mit keresel té?! -riadt reá tréfás mérgességgel a nagy legény a pici leányra. -Kincset keressz-e té? No, ha meglesz, elfelezzük! -s elkezdett ő is hajladozni, sápinkózni, "jaj hun van, jaj hun van", majmolta nagy fennen, amit a kis cselédlány csinált. Julcsi vérvörös arccal egyenesedett fel. Elszabadult, szőke tincsei oldalt a füle mellett röpülni látszottak, ahogy a fejét felkapta. Szeme elkerekedett, szája szétnyílt, látni engedte szabályos, gyöngyházfényű fogait. Szép volt a kis cselédlány nagy mérgességében a mosókonyha közepén, az üst és a kád között. Nyulánk volt, mellyes volt a pruszlikban és üde, mint a tavasz lehelete. -És, ha kincset keresek is, mi köze azzal? -toppantott. -Mer maga is azért gyütt ide tán, hogy kincsre leljen? -Én igen, -mondta a legény hamiskás kifejezéssel az arcán. -Oszt ládd-é, én má' találtam is egyet. Úgy tett, mintha tényleg talált volna, merőn nézte a földet egy ponton. -Hun? -kérdezte a kislány, és tekintete engedelmes galambként követte a fiú pillantását. Hanem hát a földön, ahová Imre nézett, nem volt más, csak a megszokott dolgok, egy pár mosdókesztyű, törött nyelű körömkefe, és egyéb kacat. -Hun van hát, amiről beszél? -kérdezte felnőttesen komoly pofikával a kis cselédlány. -Ó, hát a' nem a földön van, -mondta Imre, és közelebb lépett a lányhoz. Julcsi most már végképp csodálkozott. -Nem-é? Hát akkó hun? Imre ujabb lépést tett, megkerülte a kádat s szorosan odaállt a kis cselédlány elé. -Itt van babám, itt van, mindjárt mutatom. Úgy tett, mintha keresne, kutatna, föl és alá járatta szemeit, végigkémlelte a fölső sarkokat, majd a kövezet repedéseit a lába előtt. -Itten van la, megtaláltam, -kiáltott fel aztán, olyan igazi meglepetéssel, mint aki tényleg kincset talált. -Itt van la, az ajkaidon! Julcsi zavarában a szájához kapta mindkét kezét és kétkedő pillantást vetett Imrére. -Nem mondja csak?! -Mutasd csak ne félj!! A nagy legény megfogta a kicsi lány gyenge két csuklóját és szelíd erőszakkal elhúzta ajkai elől. -No, mit talált hát? -kérdezte Julcsi, pirosabban, mint a pipacs. -Esztet ni, -suttogta Imre, és odahajolt és megcsókolta hirtelen Julcsi szétnyíló, nedves száját. Két karja meg már ölelte is a lány derekát. A csók, olyan volt, mint a katonacsók, gyors, erőszakos, szenvedélyes. Egy szemhúnyásnyi ideig tartott, vagy addig se. A kis cselédlány kiszakította magát Imre ölelő karjából, hátrébb lépett, és kemény kézzel pofonütötte a nagyfiút. -Mit képzel magárul! Szemtelen! Ebben a pillanatban kiáltás hallatszott kintről. -Imre, Imre! Merre vagy, he? Az üveges-ajtó ablakán lógó csipke-függöny mintázatán keresztül átni lehetett, hogy szemközt a konyhaajtóban a nagysasszony áll csípőre tett kézzel. Még egyszer felhangzott hívón, fenyegető éllel a felszólítás: -Imre, Imre! (Folytatása következik) -* Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
mandolinos bejegyzést írt a(z) Fjodor Tyutcsev: A nap ragyog, víz tükre fénylik... című alko mandolinos alkotást töltött fel Stephan von Millenkovich: Kiábrándulás címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Külső pályázatok fórumtémához T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 5. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (15.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (14.) című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alko T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (13.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz T. Morin alkotást töltött fel Csókollak!- ott is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alkotásho ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Áprilisi eső című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szívek kövein című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Művészvilág című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |