HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-11-04

A lajtorja (8.)

4. Az ember (folytatás)


Keresztanya pillantása szigorú volt, mégis, e szigorúság mélyén a jóindulatú szeretet ezüstfénye csillogott. Imre, ha nagyon akart, tudott dacolni Keresztapával, és tudott dacolni Rózsikával a feleségével, és az egész világgal tudott, de nem tudott Teréz nagysasszonnyal. A lány után hajtotta volna forró vére, szaladt volna szobáról szobára, a nagy házban, hogy fellelje, és megölelgesse, Keresztanya pillantása azonban odakötözte a kert aprókavicsos ösvényére, ahová sebtében a keskeny betonjárdáról a konyha bejárata előtt lelépett. A nyári nap egyértelmű, erős fényében rövidek voltak az árnyékok, és feketék, sötétek. Fény és árnyék józan tisztasága uralkodott a kerten. Életre kelt a ribizlibokrok, és a kút melletti szőlőlugas rezgő leveleinek zöldje, a muskátlik tarkabarka pirosa, a ringló feslett sárgasága. A széles, régi pad a kisház oldala mellett fényben fürdött, vakított fehérségében. A vágy fülledt sóvárgását, ami átdorbézolt ékszakák után gyakran elkapja, és meggyötri a kitikkadt férfitestet orkánszerű robajlással űzte el az újfajta erő, és tisztaság. Egyetlen szempillantás volt csupán. Minden megváltozott. Az eresz alatt álló pléh-kád peremén darazsak nyüzsögtek, kettő közülük már bele is pottyant, ott kapálózott az esőlében. Sárgarigó szállt le az almafa öreg-ágára, tollászkodott, majd elrepült. Átszaladt az udvaron a kövér macska, mulatságosan himbálta a farát, s bevette magát a betonjárdát szegélyező liliom-ágyás hosszú, keskeny levelei közé. Imre látta a darazsakat, a sárgarigót, a macskát. Vágya, mely feszítette, egyszerre lelohadt, összetöppedt.
-Igenis, Keresztanyám, -mondta fejet hajtva. -Úgy lesz, ahogyan Keresztanyám akarja.
Átvágott az udvaron a nyomóskút és a szőlőlugas között. Megkerülte a kisházat, s a túloldalon felmászott az odatámasztott létrán a szalmapadlásra. Ledobta ruháit. A régi, rossz katonapokrócot ráterítette a szalmakupacra. Meztelenül hanyatt dőlt a pokrócon, élvezte a nyugalmat, a csendet. A verejték elöntötte testét, patakokban folydogált a mellén, hasán, vállain, combja között. Az ördögi kör, mely az imént még fojtogatta démonaival, tovatűnt, eloszlott, mint a pára. Istenre gondolt, Isten szemét látta: világoskék, jóságos volt az a szempár, amely ránézett. Ajkai a bűnbocsánat szavait mormolták: "erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm". Szelleme lassan áttűnt a valóvilágból az álomvilágba, és az átmenet szűk kapuja mögött ott várta Isten szeme. De mintha Isten szeme a lány szeme lett volna, nagy, kék, tiszta és mély.
Sok órán keresztül aludt. Amikor felébredt, első pillantása az ajtókeret világító nyílására esett, s az almafa táncoló leveleire az ajtókeret mögött. A nyilás most elsötétült és a keretben, mint képkeretben megjelent hirtelen a kis cselédlány, az alig 15 éves Julcsi szöszke feje és felsőteste. Hogy mi vitte oda Julcsit abban a percben, azt nem lehetett tudni. Lehet, hogy a nagysasszony ukáza: "eredj jányom, keríts csak valahunnan egy kis jó erős, kötözéshe' való raffia-zsineget", de az is lehet, hogy pusztán csak a kíváncsiság. A lány persze nem tudta, hogy Imre fenn van, azt meg pláne nem tudta, hogy nincs rajta ruha. Jókora volt hát mindkettő meglepetése, amikor a perc varázsában egymásra néztek. Julcsi szeme csodálkozást, és rémületet fejezett ki, de csodálkozása és rémülete mögött felparázslott egy pillanatra a férfitest iránti, mélyen titkolt, de mégis élő, távoli időkben gyökerező, örök asszonyi kíváncsiság. Halk kis sikkantást hallatott, aztán lehúzta a fejét és eltűnt az ajtókeretből, el Imre bámuló szemei elől.
-Ó, te kis boszorka! -fakadt ki Imréből. -Istenem, miből lesz a cserebogár! Most gyütt ki még csak a gubóbul, és máris leskelődésre adja a fejét. No megállj csak, megállj!
Magára kapkodta ruháit és lemászott a létrán. Az árnyékok megnyúltak már a kertben, az öreg almafa likacsos árnyéka a ribizlibokrok felé nyújtózott. A kertben senkit nem látott. Keresztapa talán hazajött már, s talán alszik a télikonyhában, ahogy máskor is szokta délután tájt. A lányok, Ica, Meli még nem várhatók, Keresztanya benn hűsöl.
Eltűnődött, hová lett a kis cselédlány? Tán benn van az is a házba'? Nem, a' teljességgel kizárt. Tán elől van valahunn? Nem az is kizárt. Mit keresne most ott elől, a kert utcára néző részében?
-Hoppá, megvan! -kiáltott fel magában.
-Itt vagy té babám a kisházban!
Egy ugrással az ajtónál termett. Sebbel-lobbal benyitott, és a kislányt tényleg ott találta a mosókonya közepén, nagy hajolgatásokban az üst és a kád között. Valamit keresett Julcsi, az rögtön kiviláglott.
-Mit keresel té?! -riadt reá tréfás mérgességgel a nagy legény a pici leányra.
-Kincset keressz-e té? No, ha meglesz, elfelezzük! -s elkezdett ő is hajladozni, sápinkózni, "jaj hun van, jaj hun van", majmolta nagy fennen, amit a kis cselédlány csinált.
Julcsi vérvörös arccal egyenesedett fel. Elszabadult, szőke tincsei oldalt a füle mellett röpülni látszottak, ahogy a fejét felkapta. Szeme elkerekedett, szája szétnyílt, látni engedte szabályos, gyöngyházfényű fogait. Szép volt a kis cselédlány nagy mérgességében a mosókonyha közepén, az üst és a kád között. Nyulánk volt, mellyes volt a pruszlikban és üde, mint a tavasz lehelete.
-És, ha kincset keresek is, mi köze azzal? -toppantott. -Mer maga is azért gyütt ide tán, hogy kincsre leljen?
-Én igen, -mondta a legény hamiskás kifejezéssel az arcán. -Oszt ládd-é, én má' találtam is egyet.
Úgy tett, mintha tényleg talált volna, merőn nézte a földet egy ponton.
-Hun? -kérdezte a kislány, és tekintete engedelmes galambként követte a fiú pillantását. Hanem hát a földön, ahová Imre nézett, nem volt más, csak a megszokott dolgok, egy pár mosdókesztyű, törött nyelű körömkefe, és egyéb kacat.
-Hun van hát, amiről beszél? -kérdezte felnőttesen komoly pofikával a kis cselédlány.
-Ó, hát a' nem a földön van, -mondta Imre, és közelebb lépett a lányhoz.
Julcsi most már végképp csodálkozott.
-Nem-é? Hát akkó hun?
Imre ujabb lépést tett, megkerülte a kádat s szorosan odaállt a kis cselédlány elé.
-Itt van babám, itt van, mindjárt mutatom.
Úgy tett, mintha keresne, kutatna, föl és alá járatta szemeit, végigkémlelte a fölső sarkokat, majd a kövezet repedéseit a lába előtt.
-Itten van la, megtaláltam, -kiáltott fel aztán, olyan igazi meglepetéssel, mint aki tényleg kincset talált. -Itt van la, az ajkaidon!
Julcsi zavarában a szájához kapta mindkét kezét és kétkedő pillantást vetett Imrére.
-Nem mondja csak?!
-Mutasd csak ne félj!!
A nagy legény megfogta a kicsi lány gyenge két csuklóját és szelíd erőszakkal elhúzta ajkai elől.
-No, mit talált hát? -kérdezte Julcsi, pirosabban, mint a pipacs.
-Esztet ni, -suttogta Imre, és odahajolt és megcsókolta hirtelen Julcsi szétnyíló, nedves száját. Két karja meg már ölelte is a lány derekát.
A csók, olyan volt, mint a katonacsók, gyors, erőszakos, szenvedélyes. Egy szemhúnyásnyi ideig tartott, vagy addig se. A kis cselédlány kiszakította magát Imre ölelő karjából, hátrébb lépett, és kemény kézzel pofonütötte a nagyfiút.
-Mit képzel magárul! Szemtelen!
Ebben a pillanatban kiáltás hallatszott kintről.
-Imre, Imre! Merre vagy, he?
Az üveges-ajtó ablakán lógó csipke-függöny mintázatán keresztül átni lehetett, hogy szemközt a konyhaajtóban a nagysasszony áll csípőre tett kézzel. Még egyszer felhangzott hívón, fenyegető éllel a felszólítás:
-Imre, Imre!

(Folytatása következik)

-*

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2008-11-06 10:17:23

Köszönöm Rozália kedves, méltató szavaidat, melyek mindíg nagyon sokat jelentenek számomra!
-én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-11-06 09:10:03

Kedves Bödön!
Julcsi és Imre évődése igazi "bödönös"-re sikeredett. Kedves kép a két fiatal incselkedése, a háttérben a szigorú keresztanya figyelő szemeivel.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)