HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45242

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-11-04

Macskáim

(Igaz történet több felvonásban.)
Elbeszélő költemény

Kormi és a többiek

Már nincs egyedül Kormi, Őkelmén
kívül Maca és kis Gigi is minálunk él.
Közülük nagyfőnök természetesen Kormi.
Korareggel szoktak reggelizni,
ez az idő a génjeikből eredő.
Amikor végre a család felébred,
már éhesen várják a reggelijüket.
Ha a lusta emberek időben nem ébrednek,
Kormi dolga, hogy fölkeltse őket.
Ő megáll gazdasszonya ágyánál,
előbb csak merőn nézi: mért nem ébred?
Ha erre nem figyel, melléje áll,
– fehér mancsával finoman hozzáér,
ha erre sem kel föl, ébreszti körmével.
Amint próbálkozása sikerrel jár,
elindul vissza a konyhába, – mivel követi őt a gazdája –
akinek dolga a macskák tálkáit megpakolni.
A három cica nem nyávog, csendben várakozik.
Kis Gigi meg sietve falatozik, – s ha őt nem figyelnék –
biztosan félretolná az evésben elmerült
két idősebb macskát.
De a gazdi így figyelmezteti: Gigi, várj sorodra!
Ő szót fogad, igaz, nem örömmel, leül gyorsan,
figyelve, a másik két tálban marad-e neki valami,
mivel azokat neki tisztára kell nyalni.
Aztán mindhárman nyalogatják szájukat,
majd ha jóllaktak, a meleg szobába sétálnak,
kényelmes helyükön jót szundikálnak.
*
A macskák késő délután ébrednek,
és az előszobában gyülekeznek.
Kormi, a nagyfőnök megy elől,
vacsora ügyében intézkedni neki kell.
Élen halad, a többit hátrahagyva csendben leül
tisztes távolban, a szobában kötögető
gazdasszonya elé, és merőn figyeli:
vajon mikor tálalja már a vacsorájukat?
Korminak lassan elfogy a türelme,
mintha gazdasszonya nem törődne vele.
Társaira hátranézve, egyre közelebb lopakodva
megáll gazdája előtt, aki erre sem mozdul.
Most már elég a várakozásból, itt a vacsoraidő
– gondolja ő, és közelebb jő – előbb finoman
megtapogatva gazdasszonya lábát.
De ha erre sem mozdul – ki a karmokkal!
Akkor majd elindul!
Kormi ismét leül.
Gazdasszonya – még mindig ülve – magában nevet
arra csak gondol: eleget vártatok, mindjárt megyek!
A macskák – mintha hallották volna a hangját, –
felállnak, és Kormi vezetésével gazdasszonyuk
lábainál téblábolva, elindulnak a konyhába.
Ugyanis ők szó- és mozdulat nélkül is értik,
mindjárt megkapják az ételüket.
Csendben a tálkákat körülülik, etető gazdájuk
minden mozdulatát éberen figyelik!
*
Mindhárman hozzánk nőttek, kedves jószágok,
és gyakran egymással kergetőznek, játszanak.
Azért nem is egyszer, előfordult már
– ha valami nem tetszett Macának –,
evés közben a két kandúrnak hirtelen
egy-egy pofont lekevert.
– Hogy mindez miért történt? – Ezt csak ő tudja!
Talán azért, mert valakinek a fiúk között
mindenképpen rendet kell tartani!
*
Történt, hogy a folyosón nagy botrány tört ki.
Egy házbéli kutya ajtónk előtt
Kormit megkergette, ő menekült előle,
de szegény beszorult a folyosó végére,
ahol karmaival a betonban nem tudott kapaszkodni,
leesett a mélybe, a kemény aszfaltra.
Törött lábával vánszorogva,
aléltan menekült az Óvárosba.
Eltűnt szegény cica, kerestük – hiába,
már arra gondoltuk,
hogy soha többé nem látjuk.
*
Mégis – három hónap múlva egy késő este
zengték unokáim hangosan-lelkendezve:
– itt van a Kormi! Megjött Kormi! –
És valóban, a folyosón koszosan-éhesen,
utolsó erejét felhasználva,
tántorogva érkezett haza.
A szomszédság is összesereglett,
érkezésének úgy örvendtünk,
rögtön étellel kínáltuk,
a finom falatoknak ő mohón nekifogott.
Macskatársai melléje ülve részvéttel figyelték.
Tisztogattuk bepiszkolt bundáját,
s ő megnyugodva lassan elindult,
az ismerős tárgyakat megszimatolva,
álmodozva járkált körben, kedves otthonában.
*
Lassan gyógyult, erősödni kezdett,
kopott szőrzete ismét fényes lett,
de eltört lábával nem békült meg,
amelyik örökre merev lett.
Mosakodás közben mindig nyalogatta,
utána haragosan nézte, mérgében megharapta.
Ezután már nem maradt annyi ereje
– mint ifjú korába’ – felugrálni a korlátra,
onnan ellátogatni a szomszéd lakásba,
régi otthonába.
Igaz, felgyógyult, de ereje már örökre elveszett.
Mégis – nagy örömünkre – társunk maradt,
néhány évig még velünk élhetett, és
kedvességével nekünk sok örömet szerzett.
Ha otthonról elmegyek, Kormi mindig elkísér,
vár a kapuban, mivel megérzi, mikor érkezem,
mély MAÚ-val – „macska nyelven” – köszönt engem.
Az udvarban beugrik mellém az autóba,
mint hűséges társ velem jön, úgy kísér a garázsba.
Ha állatorvoshoz oltásra viszem őket,
egyedül ő nem fél, a kocsiban körben sétálgat,
az ablakból kíváncsian szemléli a tájat.



Folytatása következik.

Folytatás: Gigi

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A tojásvonat címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szent Péter előtt címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)