HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47748

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hajnalcsillagFeltöltés dátuma: 2008-11-04

Vonatosdi

Két vonat robog a végállomás felé. A sínek párhuzamosan fekszenek, így szinte fej-fej mellett haladnak. Sosem keresztezik egymás útját, de mindig együtt vannak. Néha az egyik sín elkanyarodik, de mindig visszatér a másik mellé. Az út hosszú, s akik végig akarnak érni rajta, sietnek, nem állnak meg. Csak a cél lebeg a szemük előtt, a végállomás, ahol végre megpihenhetnek. Mindketten hisznek abban, hogy elérik ezt a pontot, és együtt teszik ezt. Ez a hit tartja őket mozgásban, ez élteti őket, vezeti végig az akadályokon. Néha hibás a sín, megdöccen a vonat, ilyenkor vesztegel egy kicsit. A másik viszont addig lassabban halad, és bevárja a másikat, hogy együtt utazhassanak tovább.
Sokáig utaznak egymás mellett és történhet valami, amit egyikük sem vesz észre. Egy kis kanyarodás a sínben, vagy olyan akadály, ami fel sem tűnik nekik, és kicsit lelassítja őket. Ilyenkor egyikük vagy másikuk lemaradhat egy pillanatra, és előfordul, hogy nem várják be egymást. Már nem sietnek annyira, a közös cél, a végállomás képe eltűnik a szemük elől. Az egyik vonat már nem is akar célba érni, míg a másik igen. Az egyik lelassít, kanyarog, nem veszi észre a másikat, aki pedig vakon megy tovább, a végállomás felé. Közben talán feltűnik neki, hogy társa, a másik vonat nincs már mellette, de nem akarja észrevenni. Annyira hisz a közös megérkezésben, hogy nem számol a másik vonat késlekedésével. Ő hiába érkezne meg a célhoz, egyedül már nem nyújtana neki sem örömöt, sem boldogságot. Áltatja magát azzal, hogy majd észhez tér a másik vonat, és utána jön. Csakhogy ez vagy nem következik be, vagy a másiknak olyan lassan tűnik fel a dolog, hogy már nem tudják utolérni egymást. Ezért a lemaradó vonat már nem is próbálkozik, inkább lelassít az állomásoknál, várva, hogy valaki, valaki igazán fontos felszálljon rá. A siető vonat egyszer csak észreveszi, hogy társa nincs mellette, s nincs értelme rohannia, mert a közös végállomás-álom már eltűnt.
Egyedül megérkezni: ebben már semmi öröm nincs. Így a másik vonat, aki eddig hitt a közös célban, szintén lelassít, figyeli, hátha jön a másik szerelvény. Vár, vár, várakozik. Hiába. Volt társa talán már egy másik vonat mellett kanyarog egy távoli sínpáron.
Így a magányos vonat már csak lassan araszol véget nem érő útján. Nem tudja, mitévő legyen, mit kezdjen az elveszített nélkül. Egy idő után azonban figyelni kezdi a külvilágot, amerre csak elhalad. Rengeteg embert megfigyel, boldog családokban gyönyörködik, és gyilkosságokat borzong végig. Rájön arra, hogy amelyik vonat képes volt elhagyni őt, sose állt volna ki mellette, idő kérdése, és másfelé kanyargott volna. Ő ennél jobb, boldogabb, teljesebb utazást érdemel. Olyan vonatot képzel el maga mellé, aki ugyanúgy hisz a közös végállomásban, mint ő. Ezért az állomásokon figyelni kezd a kis szerelvény, lelassít és vár. Talán felszáll valaki a vonatra, valaki olyan, aki érdemes rá. Talán egyszer együtt jutnak el majd a végállomásra.

2008. november

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-11-05 20:13:53

Végülis igazad van. A kiábrándultság, a fásultság valóban jobban lejön így. Tényleg nem tudnám én sem bekategorizálni.
Alkotó
hajnalcsillag
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
28
Időpont: 2008-11-05 19:26:17

Kedves artur! Köszönöm a hozzászólásodat. Igazából a műfajt nem tudtam megállapítani, egyik kategóriába sem illett bele, ezért választottam a mesét, de ez sem az igazi. De a stílus direkt ilyen...ez a kiábrándult tárgyilagosság az, amit éreztem, amikor írtam, sajnos. Szerintem a hatása így olykor erősebb, mintha könnyedebbre venném. És elég sok érzelemről árulkodik. De köszönöm a véleményedet, a műfaj tényleg nem volt egy jó választás!
Üdv: hajnalcsillag
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-11-05 18:26:54

Szia!
Jó a hasonlat az életutak és az egymás mellett haladó sinek szimbólumával. Azonban úgy érzem, mesének ez eléggé komor, és nagyon tárgyilagos. Ha mesének akarod megtartani, fogalmazz játékosabban, kedvesebben. Ha esetleg más műfajba tennéd át, akkor pedig több érzelem kellene bele, mert ez most egy kicsit úgy hat, mintha egy matematikus magyarázna egy egyenletet. Persze, ez csak az én véleményem, érzésem írásoddal kapcsolatban. Amúgy mindenképpen figyelemre méltót alkottál.
Üdv.

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Nem jutott neked dinnyeföld címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Na ja... Beszólás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság II. rész címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Akárki, szívemen egy szalámi... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese cicámnak-egérmese, V. befejező rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)