HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46961

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-11-08

Macskáim

(Igaz történet több felvonásban.)
Elbeszélő költemény




Kormi és Maca



A két öreg cica magára maradt,
csendesen, nagyokat pihenve élték életüket,
a lakásban néha játékosan kergetőztek.
De az idő őket is kikezdte,
ezután már többször gyengélkedtek.
Egyre gyakrabban járt hozzánk
a fiatal állatorvos.
Ahogy teltek a napok,
Kormi teste úgy fogyatkozott.
Elment az étvágya, alig evett,
csendesen magában sokat szenvedett.
Utolsó reggelen erejét összeszedve,
még odabújt mellém, alig hallhatóan pihegve,
s mintha nekem dorombolt volna…
Őt simogatva – éreztem, már alig ver a szíve.
Mégis, a cicák éveit számolva,
matuzsálemi kort élt meg,
összesen élt huszonegy évet!
Aztán egyszerre – nagy bánatunkra –
ereje teljesen elhagyta,
Kétezerháromban nagypénteken
örökre itthagyott bennünket.
Hárman álltunk körülötte,
részvéttel úgy simogattuk,
de már mindez mit sem ért,
fáradtan pihegett, lehajtotta fejét,
elhomályosult szemét behunyta örökre,
gyönge ereje csendesen kiszállt belőle.
Eltemettük, olyan helyre,
ahonnan az ablakból látjuk, hol pihen.
Mindnyájunknak nagyon hiányzik, fáj nekünk,
hogy többé nem lehet már velünk.



Folytatása következik!

Folytatás címe: Maca özvegysége

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11937
Időpont: 2008-11-21 17:33:49

Köszönöm a látogatásodat. Szeretem az állaokat, s őket is úgy sajnálom, ha betegek, s ha elpusztulnak, mint az embereket, hiszen élő, érző lények voltak, amíg életek.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
440
Időpont: 2008-11-11 19:47:24

Kedves Kata!
Kedvesen szomorú. Felidézted bennem a kutyáin temetését!
Kellenek az ilyen írások, mert a kedvenceink, kicsit a kedveseink is voltak.
Ü.:Károly

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Vigaszt keresve című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Alázat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pehelykönnyű című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pehelykönnyű című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)