HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1811

Írás összesen: 44593

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-11-10

Macskáim

(Igaz történet több felvonásban.)
Elbeszélő költemény
Maca özvegysége



Macska asszony egyedül maradva,
árván él velünk, nincsen nyugta,
sétál a lakásban, társait keresi-kutatja.
Nagy az ő bánata, mivel ezután már
intézkedni kénytelen
a reggeli és vacsora ügyében.
Hozzám jön, lábamhoz dörgölődzik,
halkan nyávogva árván siratva magányát.
Ha indulok a konyha felé,
keserves nyávogással várja ételét,
nem úgy, mint régen,
amikor tányérjukat hárman ülték körbe,
s úgy várakoztak csendbe’.
Hiányozik a cicatársaság neki,
amikor ki voltak osztva a szerepek:
a reggelit-vacsorát Kormi, intézte,
ők várakozva figyeltek.
Most már minden teher az ő vállán nyugszik.
Írás közben hozzám jön, két lábával tapogat
úgy jelzi nekem, hogy megérkezett és éhes.
Ragaszkodó, barátságos társam
háláját nekem kimutatja a lakásban;
azt is, hogy boldog, amiért őt befogadtam.
Kedves-okos cica, gondolatomat is érti.
Most is játékos, pedig már ő sem fiatal,
este-reggel jelzi, hogy játszani akar:
bukfencezve járja körbe a szobákat,
felgyűri a szőnyeget, alábújik.
Ha jól érzi magát, „beszélget” velem,
néha „macska nyelven” válaszol: „me e e…”
gyakran hosszú ideig társalgunk imigyen.
Szemembe nézve, értelmes képpel néz rám,
ilyet sosem tapasztaltam eddig macskáknál.
Egyedül ő az a cicatársadalomban,
„Aki” időnként nézi a tévét,
szemben leülve a készülékkel!
*
Aztán egyszer vele is nagy baj történt.
Kellemes nyári estére járt az idő,
Emese unokám kezében a cicát tartva,
rémülten nyit be hozzám, a szobába.
– Mi történt? – szaladok eléjük.
A cicát letettük földre,
csak kúszik a padlón, alig vánszorog…
lábait kínosan fájlalja,
szünet nélkül siránkozik-nyávogva.
Óvatosan leteszem az ágyra,
fájdalomcsillapítót török apróra.
Becsomagolom májpástétomba,
simogatás közben megetetem vele,
nemsokára kissé enyhül a fájdalma.
Szegény Macuka, néha fordulna,
de akkor feljajdul fájdalmába’.
Másnap állatorvost hívnék, de mindnyájan
vidéken, értekezleten vannak.
Állatorvosok mobiljára SOS-jelzést küldök,
dél felé végre, egyikük megjött.
Megvizsgálja, de nem tud segíteni rajta,
azt mondja, röntgen kellene,
de olyan nincs az egész környéken.
*
Felhívom Budapesten Katica lányomat
aki kérésemre bejelent bennünket
a cicával, egyik állatklinikára.
Másnap Emsi unokámmal és
a cicával szállunk föl a buszra.
Szegény beteg állat egész úton szenved,
amiért az utasok bennünket figyelnek.
Maca cica végig siránkozik a Metrón is,
magában arra gondol:
Miért hagytuk el az ismerős otthont?
Azt hiszi, hogy már örökké utazni fogunk.
Metró után megint nagyvárosi zajban
ismét továbbutazunk buszon…
*
Végre megérkezünk a cica számára
egy ismeretlen lakásba,
ahol Macát egy fekete Puma,
meg egy másik hatalmas szürke kandúr
(lányomék Krampusz-cicája és Marci)
igazán nem barátságosan,
hanem felpúpozott háttal, morogva fogadja…
Még jó, hogy elhúzódtak, s nem támadtak,
csupán dühösen méregették egymást.
A nappali szobában Maca talált menedéket,
elfoglalt a sarokban egy csendes helyet,
ahonnan rettegve figyelte a terepet.
Krampusz mindenkiben ellenséget látott,
haragosan kerülgetett mindnyájunkat,
akivel találkozott, arra fújt és morgott.
Borzasztó dühös lett, hogyan került
egy idegen macska az ő birodalmába?
*
Csendes éjszaka után reggel a társaság
busszal az állatklinikára igyekezett.
A váróban másik két beteg cica és sok-sok kutyus,
egyikük sántít, másiknak gallér a nyakán,
csupa beteg állat várt ránk.
Mikor belépünk, a kutyusok fülüket hegyezik,
de nem ugatnak, s nem támadnak,
csak illedelmesen Macára figyelnek.
Hamar bejutva, egy „cica-nővér” és
a fiatal állatorvos a cicát megvizsgálta:
letette a földre, úgy figyelte
hogy kúszik járkálás helyett a beteg.
Majd végigtapogatta az asztalra helyezve.
Aztán finoman megfogták ketten,
és fájdalommentesen harcképtelenné tették.
Az állatorvos finoman végigtapogatta,
úgy figyelte, s ahol a cicának fájt, halkan nyávogott.
Olyan volt figyelni, mintha a kérdésre
a cica mindig felelt volna…
Nem kellett röntgen, sem altatás,
az orvos mégis megállapította,
hogy nem törött lába,
hanem az ínszalagok nyúltak meg rajta.

Injekciót kapott, ami egy hétre
fájdalmait csillapítja.
A receptre fölírt vitamintól,
lehet, rendbe jön hamar.
Csak akkor, ha nem javul,
kell visszavinni egy hét múlva.
*
Ebéd után hazaindultunk,
a kedves jegykezelőtől
a cica is kapott hely-jegyet.
Hazafelé már jól érezte magát,
egyet sem nyávogott,
mert kinyitottam a cicahordozó ajtaját,
vizes zsebkendővel (a nagy meleg miatt)
végigsimogattam, etettem-itattam.
Jóllakva a cica, elhelyezkedett
és egész úton nyugodtan aludt.
A megszokott otthonában pihenve,
Örömünkre, hamar fel is gyógyult.
*
Ebéd után kis pihenőt szoktam tartani,
közben olvasok.
A cica ismeri szokásom,
ezért néha meg sem vár engem,
már előttem siet a heverő mellé.
Felugrik, azonnal hanyattfekszik,
elkapja a fotelről lelógó zsinórokat,
kedves játékait.
Közben engem figyel.
Nem akármilyen üzleti spárgákról van ám szó,
hanem kézzel sodort, szép, kézimunkáról!
Legalább három ott lóg a fotel támláján,
és hanyatt fekve azokkal játszik Macukám.
Elkapja az egyiket vagy mindet,
rámnéz, fogja a zsinórt, majd elengedi;
hogy engem érdekel-e a játéka, azt figyeli.
Ha elkapta tőlem a madzagokat,
én visszaadtam neki.
Akkor négy lábával rúgta, harapta,
én igyekeztem visszahúzni tőle,
ő meg ismét hirtelen elkapja,
rugdossa, örömében harapdálja.
Végül elkapta, a szájába vette,
többé el nem engedve.
Ez a játék néha fél órán keresztül tartott,
elfáradt, a gyors mozdulatain lassított,
egyre lankadtabban ugrált a madzagok után,
majd úgy kimerült, hogy álomba szenderült.
*
Néha már olvastam, amikor megérkezett,
de akkor nem ugrott föl mellém,
előbb megállt, merőn nézett,
kereste a tekintetemet,
tudni akarta, észreveszem-e,
hogy már itt vár.
Én pedig a heverőt ütögetve,
ugorj föl hozzám, Macuka! – szóltam neki.
Egy-két kérés után hajlandónak
mutatkozott felugrani mellém,
majd az ölemben összetekeredett kényelmesen.
Ha már elfáradt, akkor elaludt,
elégedetten és hangosan dorombolt.
Ezt a szertartást naponként ismételte.
Amikor hamarabb jött be a szobába,
a fekhelyem mellett megállt és várta,
hogy elhelyezkedjem, és a helyét
csak hívásom után foglalta el.
Unokáimtól kapott egy csörgő üveggolyót,
a szobában görgeti, éjszaka azzal játszik.
*


Utolsó fejezet következik:

Következik: Macuka végnapjai

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2010-02-07 17:40:22

válasz Nagy Krisztina (2010-02-06 22:47:44) üzenetére
Drága Kriszti!

Szóvel Te is szereted a cicákat, mert én is, nagyon. A tv-t úgy általában ritkán nézem, de ha kinyitom, akkor is az állatkórházakat, s általában - az állatokról szóló - történeteket nézem, mert más állatokat is szeretek, de kedvenceim a cicák!
Olyan sok élményt szreztem már róluk, hogy egy egész könyvet kitenne, ha összegyűjteném.
Örülök, hogy itt jártál.

Szeretettel ölellek: Kata
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2010-02-06 22:47:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Katám
Mint Macskusz imádó, hát nagy örömmel olvastam ezt a versed is:)
Ölellek drága barátnőm:Kriszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2009-05-31 15:52:19

Kedves DODESZ!
Bizony, ez hosszú, pedig ez csak egy része. De én a macskáimról folyton tudnék regélni, mivel csodálatos lények.
Kösz, hogy nálam jártál.
Üdv.
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1074
Időpont: 2009-05-30 22:07:00

Huh!
Hát, egy kicsit hosszú!
De ismerős szituációk, mivel nekünk is van jelenleg két macsekunk!:)

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Joxemi bejegyzést írt a(z) Moose ébredése (Star Wars fanfic) 1. rész című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Amikor majd elmegyek címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillogó szemében látom címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fantáziaképek napszúrás után címmel a várólistára

Joxemi alkotást töltött fel Mass Effect - Mindoir gyermekei XI. címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Miléna alkotást töltött fel Haragod címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Esti borotválkozás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)