HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44616

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-11-11

A lajtorja (9.)

4. Test és lélek


Imre megvert kutyaként ódalgott elő a kisházból. Kihasználta a kedvező alkalmat, akkor surrant ki, amikor a nagysasszony éppen a kert túlsó végét fürkészte, nem ottan van-é a legény, nem a szomszéd ház ereszén lógatja-é lábát és lakmározik a lila-húsú, kövérre hízott szederből?
Szaladt a fiú, mintha más irányból jönne, eljátszotta, most szállt le a padlásról a hívó szóra. Teréz asszony szedte-vette szóval terelte befelé a házba, be egyenest a gigantikus méretű, nehéz cseresznyefa bútorokkal berendezett ebédlőbe. Jó, súlyos csend volt ott benn, és hűvös félhomály járta körbe a falakat. Ott leültek az asztal mellé. Háttal az utcafelőli ablakoknak, az ablakokat fedő vastag, sötétszürke színű függönyöknek Keresztanya, vele szemben eminnen, az előszoba bejárata felőli oldalon Imre. Imre várt, szótalan kusshadt, zavarában a szemközti üveges vitrin féltett porcelán-figuráin, csipkéin, csecsebecséin legeltette a szemét. Keresztanya kezdte, ez így volt rendjén. A fiú tudta mi következik, félt tőle, mégis várta, mint ahogy retteg halálraítélt a kötélhurok alatt, s azt kívánja, Istenem csak legyen mán vége...legyen mán vége!
-Kitelt a böcsületed Imre, -mondta Keresztanya. -Én má' most nem tudlak megvédeni ezentul. Távoznod kell ebbül a házbul, ahun majd egy éve befogadtatást nyertél. Szegin apád miatt vettünk ide, nem miattad, ezt te is tudod, tudnod kell, megmonduk akko'. A' vót a föltételünk, fölhagysz italozó, züllött életmódoddal, a gyengébbik nem állandó molesztálásával, munkát találsz magadnak, nem hazudozol többé, nem csalsz ki pénzeket másoktul, hogy eltivornyázd, rossz nőkre költsd, a' vót a föltételünk, hogy józan, dógos, Istennek tetsző, böcsületes útra térsz.
Imre mondani akart valamit, szóra nyílt a szája, de Keresztanya vaskemény pillantása belefojtotta a szót. Teréz nagysasszony arca homályban maradt, de szeme, mint két, hideg-fényű igen messziről világító csillag előderengett ebből a homályból és űzte, hajszolta Imrét.
-Nem rendes dolog a' -folytatta Keresztanya rövid, hatásvadászó szünet után, -hogy valaki otthagyja fiatal feleségét, kétéves kisfiát, és más asszonyho' költözik. Bűnt követtél el Isten parancsa ellen Imre, s bűnt feleséged, és a családod ellen.
Keresztanya megint elhallgatott, s mint vallatóbíró fürkészte a legény arcát. Imre nem szólt, még jobban összegörnyedt a széken a vádak súlya alatt. Hiszen hát e' bántotta őt magát is a legjobban. A családja és a kisfia.
-Osztán, -mondta Keresztanya, -ládd a' lett a vége, hogy az a másik asszony is kidobott. Azt mán ő se tűrhette, hogy egyik kocsmából ki a másikba be, inni, zülleni, a cigánnyal húzatni, egyik mocskos némber ágyábul a másikéba henteregni, mit tudom én mifajta szégyent művelni, paráználkodni. Akko' idegyüttél és Keresztapádnak könyörügtél, hadd húzzad meg magad itten, míg rendbehozod dógaidat. Így volt Imre?!
-Így vót Keresztanyám, -mondta lesunyt fejjel a fiú. -És köszönöm is alázatos csókkal illetvén Keresztapám és Keresztanyám két dógos kezét a segítségért. De...édes Keresztanyám...
A bimbam óra a sarokban, fenn a falon elkezdte ütni a négy órát. Elhalt az utolsó kondulás, csend lett megint, s ebben a mélységesen mély csendben behallatszott a nyitott ajtókon keresztül a harmadik szobában alvó Főjegyzőúr gyenge hortyogása.
-De azt is vegye figyelembe Keresztanyám, hogy én...hogy én mindig, ...hogy én állandóan....
-Hányszur láttad azóta a családodat, Imre? -csattant közbe Keresztanya hangja. Teréz nagysasszonyt jól érzékelhetően nem hatotta meg a fiú mézes-mázoskodása. -Hányszu' vittél nekik pénzt, amióta elhagytad űket?
Imre erre már nem tudott, vagy nem akart válaszolni. A beszélgetés fonala ismét megszakadt. Keresztanya nem tágított, vasvilla-szemekkel méregette a legényt, aki végül elkényszeredetten felelte:
-Háromszor vagy négyszer vótam otthon Keresztanyám. Vittem Rózsikának virágot, a kicsi Imrének meg csörgőt.
-Pénzt vittél-é?
-Keresztanyám...
-Ne keresztanyázz! Vittél, vagy nem vittél?
A fal-festés mérsékelten ízléses, virágkelyhekre emlékeztető zöld, sárga és lila ákombákomait tanulmányozta Imre, aztán meg a mennyezet alatt körbefutó két aranyozott csíkot, az ólomkristány csillár hamvasfehér csillámait fenn a plafonon. Mindenüvé nézett, csak Keresztanyára nem e percben.
-Tuggya, hogy nem vót mibül vinnem Keresztanyám, -sóhajtott nagysokára és szemeit lesütve most meg a cipőjét kezdte szemrevételezni az asztal alatt, mintha valami nagyon érkes dolog lenne az a két, félretaposott, barna trottőrcipő ottan.
-Osztán, amit mi adtunk neked hónaprul hónapra, avval mi lett?!
Mint korbácsütés csattant Kersztanya hangja túlnan. Nem, erre már igazán nem lehetett válaszolni. Elszámlálni sem tudta volna Imre, mennyi vándorolt azokból a fillérekből, forintocskákból a kocsmába, s mennyibül lett masni, gyöngy, cifraság, idegen, éhes nők pergő éke?
Keresztanya persze jól tudta, mire ment el a pénz, s honnan lett még több, egyre több. Imre a faluban számos kapcsolatot ápolgatott, hazudozott, ígérgetett mindenütt, nagy terveiről mesélt, hogyan fog ő nemsokára belevágni a zsíros üzletbe, libahízlalásba, máktermesztésbe, amihez ennyire, meg ennyire van még szüksége. A pénzt megfiadzva adja majd vissza persze, záros határidőn belül.
Hittek neki a máskor oly zsugori parasztok, a kuporgató kistisztviselők, szővőgyári asszonyok. Imrének magávalragadó természete, lenyűgöző előadásmódja volt, amit megtetézett egy fidélis, szeretetreméltó úri jómodor. Elbüvölően bájos szélhámos volt a legény, ha amúgy istenigazából nekiveselkedett, ember vagy asszony nehezen tudott ellenállni a lényéből sugárzó varázsnak. De a nagy tervekből semmi nem lett, a kölcsönkéregetett pénzek elszálltak Imre kezéből, mint a füst. A kárvallottak Főjegyzőúrhoz futottak, tőle kértek elégtételt, és a Főjegyzőúr helyt is állt rokona tartozásaiért, mikor hogy, bankóval, szolgálattal: földhivatalbéli, községházán való hivatalos ügyek intézésével, periratok, beadványok elkészítésével.


(Folytatása következik)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2008-11-11 17:36:30

Köszönöm Rozália az érdeklődést "hősünk" iránt. Szép lassan belép majd a többi családtag is, ahogy illik egy családregényhez, s bővül majd, terebélyesedik.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2008-11-11 11:56:49

Szia!
Látom, Imre személyisége egyre jobban kibontakozik előttünk. Kíváncsian várom a folytatást.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Ártatlan altató címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó valakihez című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Elérhető vágyam címmel a várólistára

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)