Statisztika

Nagy kín mi marja vén szívemet,
nem tudok élni én nélküled,
hamis volt felém minden szavad,
bánatos szívem most megszakadt.

Ne sirass kérlek, ha nem leszek,
ne fájdítsd többé a szívemet,
majd amikor zúg a nagy harang,
gondolj rám, mert nincs bennem harag.

Fájó szívvel búcsút intek én,
nem maradt már számomra remény,
boldog veled én nem lehetek,
várnak rám már fenn a fellegek.

Fájó szívem végleg megszakadt,
nincs nálamnál boldogtalanabb,
vérző szívvel nem tudok én élni,
megpróbálom az Istent szeretni.

Rég elsírtam minden könnyemet,
mikor eldobtad szerelmemet,
nem tudtam, hogy rég másé a szíved,
már késő, ne hullajtsd a könnyedet.

Egy utolsó könnycsepp és végleg megyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
boldog már nem lehetek.

Mellemet feszíti borzalmas kín,
testemnek nagyon hideg a sír,
magukhoz vesznek az angyalok,
itt úgy érzem boldog vagyok.

Temetőbe van egy sírhalom,
körülötte csend és nyugalom,
esténként száll felém sóhajod,
könnyeiddel hantom itatod.

Ha majd szíved mégis megdobog,
szólj az égnek hogyha gondolod,
testem onnan vissza már nem tér,
küldök érted egy angyalt, ki hozzám elkísér.

Temetőbe van két sírhalom,
fejfájukon egy galamb dalol,
mind a ketten vágyták a halált,
így szívük fent egymásra talált.

Egy utolsó könnycsepp és végleg elmegyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
magammal viszem a könnyeidet.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom