Személyes élménybeszámoló és lelkes újoncok toborzása

Először talán elmesélem, hogyan is keveredtem én ebbe az egészbe. Legszívesebben visszavezetném Ádámhoz-Évához, de kezdjük a valóban ide tartozó dolgokkal.

2006 májusában tagja lettem a Napvilág Íróklubnak (megérne egy külön cikket ez az internetes társaság), amely lassan nőtt és formálódott valódi közösséggé, először virtuális beszélgetésekkel, majd személyes klubtalálkozókkal – mígnem eljutottunk addig, hogy a honlap szerkesztői egy felolvasóestet szerveztek. Ennek sikerén felbuzdulva magam is rögtön nekiláttam egy est szervezésének. (Egészen pontosan nekem csak eszembe jutott, hogy tudok egy helyet, ahol szívesen látnának minket, és meg is beszéltem az illetékesekkel, hogy jöhetünk, hamarosan viszont azon vettem észre magam, hogy én szervezem a felolvasóestet.)

Női megérzéseimre hallgatva a (végül is sikeresen) megszervezett estre meghívtam dr. Bak Judit tanárnőt. Úgy emlékszem, a szemüvege fölött nézett rám, és megkérdezte: – Maga ír? Merthogy én meg festek!

És elhozta nekem saját meghívóját a 2008. szeptember 5-7. közt Balatonlellén megrendezésre kerülő konferenciára, amit a Magyar Orvosíró Képzőművész Kör tart. Hívjam fel az elnököt, jelentkezzem, szívesen fogadnak majd. (Mostanra a leleményesebbje már össze is rakhatta, mi is az a MOKK.)

Fel is hívtam dr. Csapláros Zsuzsát – kedves, energikus idős asszony jelent meg előttem telefonbeszélgetésünk alapján. Nagyon örült nekem, a lelkesedésemnek, a fiatalságomnak. Szükségünk van az újakra, mondta, s én előadásomat nagy igyekezettel állítottam össze, úgy éreztem, meg kell feleljek a megelőlegezett bizalomnak. A Napvilág Íróklubról és a felolvasóestekről szándékoztam beszélni, hiszen ehhez "értek", erről tudok sokat.

Szeptember második hétvégéjén tehát felkerekedtem, hogy részt vegyek a MOKK XXXIII. Kongresszusán. A Programot már korábban kézhez kaptam, ebből megtudtam, hogy az én előadásom a legutolsó blokkban fog sorra kerülni, azaz szombat délután, tehát pénteken még teljes lelki nyugalomban hallgattam az előadásokat, másnap pedig egyre fokozódó szívfrekvenciával és némi gyomorgörccsel.

Az előadások során mindenkinek tíz perc állt rendelkezésére, hogy alkotásaiból, verseiből, történeteiből szemezgetve szórakoztassa a MOKK tagjait és a konferencián jelen lévő vendégeket, hírt adjon az elmúlt év során nyomtatásban, kiállításon megjelent műveiről. Felolvastak és előadtak mindenféle műfajban és témában, illusztrálták vetített képekkel és aláfestő zenével, és beszámoltak más irodalmi összejövetelekről is, azaz változatos "műsor" volt.

Nem csak az irodalom szerepelt azonban központi helyen ebben a két napban. A Konferencia idejére a teremben a tagok a legkülönbözőbb képzőművészeti alkotásokat állítottak ki. Láthattunk festményt, szobrot, fotókat, de kézimunkát és még gyöngyékszereket is. Nem akarnék "kivételezni", hiszen a maga műfajában mind nagyszerű és szép volt, de muszáj kiemelnem a színes és elegáns gyöngyékszereket, Pór Ilona kreativitásának bizonyítékait, valamint Kubászova Tamara mozgalmas bronzplasztikáit, melyekből egy nagyobb kiállítást is láthattunk szeptemberben az Orosz Kultúra Házában néhány napig.

Szólnom kell még arról is, hogy Csapláros Zsuzsa szobrait is megtekinthettük, de Ő már nem lehetett ott azon az összejövetelen, amit szervezett: sajnos a konferenciát megelőző héten elhunyt. Mindenki hangot adott szomorúságának, de annak is, hogy Ő, aki éveken át az elnöke volt a társaságnak, lendülettel és vidáman vezette a MOKK-ot, azt akarná, hogy ugyanúgy vigyük tovább a jó hangulatú kongresszusokat, ahogyan az korábban volt. A tagok ezzel adóznak az emlékének.

***

Péntek este tartottuk a közgyűlést, kiosztották az Antológiát, amely évről évre a tagok alkotásait tartalmazza, írásokat illetve fényképeket a képzőművészeti alkotásokról. Az idei címe Tükörképeink, én is kaptam belőle egy példányt mint ajándékot az egyik új tagnak; nagy örömmel forgattam, igényes megjelenésű, tartalmas kötet.

Szombaton délután kiálltam a nagyérdemű elé, meséltem az Íróklubról meg a felolvasóestről, végül pedig egy saját versemmel mutatkoztam be.

És valóban: nagy érdeklődéssel, nagy szeretettel fogadtak, örültek, hogy csatlakoztam, és bíztattak, hogy szóljak minél több "lelkes fiatalnak az egyetemről".

Mi is az a MOKK? Egy olyan társaság, ahol "mindig mindenki talál valakit, akinek tetszik, amit hozott". Ahol figyelnek a tagok egymásra, örülnek egymás sikerének, elmennek egymás kiállításaira, elolvassák egymás könyveit. Ahol egy kevéske gyakorlatra lehet szert tenni, hogyan kell hozzáértő nagyközönség előtt beszélni. Ahol gyakorló vagy leendő orvosok találkoznak, akik a művészetnek (is) élnek; sok nagyon különböző ember, akiket két nagyon fontos tulajdonság tesz mégis hasonlóvá.

Aki szeretne írásainak vagy képzőművészeti alkotásainak fórumot találni, ahol megoszthatja ezeket hasonló érdeklődési körűekkel, aki szeretne érdekes egyéniségeket megismerni, és persze nem utolsó sorban aki szeretné Balatonlellén eltölteni szeptember első hétvégéjét, amikor még nagyon szép idő van – ne habozzon, mert a MOKK-ban tárt karokkal várják.

Aki tehát kedvet érez magában mindehhez, most már nagyjából sejti, hogy mi az a MOKK. Persze megtudni csak akkor fogja, ha jövőre eljön!

Érdeklődni: Dr. Fodor Etelka elnöknél