A saját harcomat vívom, utamban óriások állnak,
szememből könny nem csordul, szellemek szállnak,
suttognak ne félj, meg leszel mentve,
de ha nem harcolsz, mindened veszve.

Valaki súgja, talán az Úr,
ne ad fel, hiszen széles az út,
s mikor nem állok épp stabil lábakon,
tudom, hogy lesz még boldogabb pillanatom.
Az utam tovább folytatom, s fel nem adom.

Mikor a folyó zavaros vize, szólít a mélybe.
Fájdalmas életemben, sűrű a méreg.
Szürkülő világunkban, mindenki sápadt.
A hazugság tengerétől, mindenki fárad.

Én harcolok az életemért, egy igazabbért.
Ha más nincs, véremmel fizetek, létemért.
Halállal harcol a halál, a szellememért,
de számomra az életem sokkal többet ér.