Szeptember 23-án Coldplay-rajongók hada lepte el a Budapest Sportarénát, ahol a brit együttes bemutatta legújabb, Viva la Vida or Death and All His Friends című albumát. A négytagú banda Chris Martin vezényletével mindent beleadott, hogy kárpótolja a rajongókat a három éve elmaradt koncertért.
Az esti fellépés előtt lassan indult be az élet. Az aréna környékén csupán néhány, az első sorra pályázó fanatikus lézengett. A hétórás kapunyitáskor még mindig csak pár száz ember várt arra, hogy bemehessen a nézőtérre. Viszonylag hamar be lehetett jutni, hála a jegykezelők lendületes munkájának.
Az arénába érve egyszerű, mégis igényes látvány fogadta az embert. A kezdetben üres nézőtér felett óriási gömbök lógtak, melyeknek szerepét akkor még homály fedte. A színpad előtt már kisebb tömeg csoportosult, türelmetlenül várva azt est fénypontjára.
Előtte azonban következett az előzenekar, azaz Albert Hammond Jr. Az ő koncertje alatt is még mindig érkeztek az emberek, akik lassan, de biztosan helyet tudtak szerezni maguknak. A Coldplay-rajongók alig bírták türelemmel a felvezetést, bár a minőségre nem lehetett panasz: Albert Hammond Jr. igényes zenével szórakoztatta a közönséget. A kb. 40 perces műsor után végül átadta helyét a technikusoknak.
A szünetet követően meglepő módon a Kék Duna Keringő csendült fel. Eközben már az aréna is megtelt, szinte mozdulni sem lehetett, annyi ember zsúfolódott össze a színpad közelében. A koncertre kevésbé ráhangoló, bálokat megidéző dallamok után érthetetlen módon egy rapszám jött, amelyről senki sem tudta, hogyan keveredett ide, legalábbis erről árulkodott a közönség soraiban egymásra értetlenül bámulók tekintete.
Azután végre lekeverték a felvezető zenét, és megérkezett a várva várt Coldplay! Az új album nyitódalának, a Life in technicolornak ütemeire lassan világosodni kezdett a színpad, a közönség egyre hangosabban tapsolt, közben a háttérben feltűnt az óriási Delacroix-festményt ábrázoló vászon, mely a CD borítóját is díszíti. Az együttes egy szürke lepel mögött játszott, a tömeg pedig tombolva várta, hogy végre feltűnjenek.
A bevezető után szinte rögtön megszólalt az új album első nagy slágere, a Violet Hill. Felvillantak a fények, a fiúk pedig lendületesen belekezdtek a koncertbe. A színpad kapott két kifutót is, amelyet az énekes előszeretettel használt, nagy sikert aratva ezzel a közönség köreiben. A hátsó sorokban ragadt rajongók sem maradtak le semmiről: óriási kivetítőkön, valamint a fellógatott gömbökre vetített képeken követhették figyelemmel az eseményeket.
A hangulat megalapozása után a Coldplay nem kérdezett, a három, talán legnagyobb slágerét kapta elő: a Clocks, az In my place és a Speed of sound őrületes erővel szólt, a közönség szinte őrjöngött. A koncertezők többek között a Clocks alatt is megcsodálhatták Chris Martin fantasztikus zongorajátékát és kevéske, ám szívből szóló magyartudását.
Ezután ismét az új album dalaiból szemezgetett a zenekar, majd következett egy régebbi szám, a Fix you. Az ebből készült klipet korábban egy koncerten vették fel, ott a közönség együtt énekelt a frontemberrel. A magyarországi koncerten a rajongó úgy érezhette magát, mintha benne lenne ebben a klipben: mindenki teli torokból üvöltötte a refrént, annak ellenére, hogy a dal hangszínét valójában Chris Martinnak találták ki, és a magas hangok néhol neki sem jöttek ki. Ez azonban senkit sem érdekelt, a közös éneklés mindenkit magával ragadott, és fantasztikus koncertélménnyel gazdagodott a közönség. Láthatóan maga az énekes is meglepődött azon, hogy mennyi dalos pacsirta fészkelte be magát az arénába.
Igazi meglepetés következett ezután: a teljes zenekar kiköltözött az egyik kifutóra, és két dalukat a saját stílusuktól teljesen eltérő formában, techno verzióban adták elő. Sokan olyan arcot vágtak, mint a koncert elején a rapszám alatt, de ahogy megszokták a furcsa dallamokat, már ők is ütemesen tapsoltak és tomboltak.
A kis kitérő után csak Chris Martin maradt a kifutón, és zongoráján korábbi slágerüket, a The Hardest Partot játszotta el oly módon, hogy talán még a kőszívű embernek is megrepedt volna a szíve.
A nyugtató dallamok után újabb pörgős rész következett: az új Coldplay-himnuszként emlegetett Viva La Vida felrázta a tömeget, és fergeteges hangulatot teremtett a csarnokban. Ezt csak tovább fokozta a Lost! lendületessége is. Mindkét dalban nagy szerepet kapott egy üstdob is, melynek ütemes dobogására egészen biztosan a közönség szíve is együtt zakatolt a ritmussal.
Ezután az erős blokk után elsötétült a színpad, és feszült várakozás következett. Mindenki megdöbbent, mikor az aréna nézőterének hátsó részében, az ülő szektoros helyek között bukkant fel a banda, és ott zendített rá a The Scientist című nótára, némiképp finomított verzióban. Pár perccel később a dobos, Will Champion is dalra fakadt Chris Martin szájharmonika-kísérete mellett.
Miután a zenekar visszatért a színpadra, ismét belecsapott a lecsóba: fantasztikus fénytechnikát és látványos effekteket felvonultatva felcsendült a Politik, újbóli extázisba vezetve a népet. Az énekes csak fokozta a tömeg örömét azzal, hogy a dalszövegbe belecsempészett csak ránk, személyre szabottan a magyarokra vonatkozó kifejezéseket: "Give me our first concert in Budapest... 16 000 hungarians in a concert with us".
Majd jött a koncert csúcspontja: a Lovers in Japan alatt milliónyi papírlepke hullt alá, beterítve ezzel a színpadot és az embereket egyaránt. A hátsó szektorokban ülőket talán kárpótolta a fantasztikus látvány, melyet a számos színes pillangó "zuhanása" nyújtott, de az igazi élményt a lepkeeső közepén állók élhették át.
A záró, lágy dallamú Death and All His Friends után a Coldplay elbúcsúzott a közönségtől. Óriási tapsvihart kaptak, majd levonultak a színpadról, de a közönség csak nem hagyta abba: rázendített a Viva La Vida dallamára, és úgy várta, hogy visszatérjen az együttes. Mikor az emberek már lassan feladták a reményt, hogy még egyszer láthassák kedvenc csapatukat, hirtelen megjelent Chris Martin, és máris az első igazi slágerüktől, a Yellow-tól volt hangos az aréna. A tomboló közönség ismét együtt zengett a frontemberrel, aki talán nem számított ilyen kitartóan vastapsoló rajongótáborra.
Lényeg a lényeg: tényleg ez volt az utolsó dal. A bandatagok még megörökítették maguknak a magyar tömeg látványát, majd búcsút intettek a rajongóknak. A közönség még tapsolt egy ideig, majd lassan a kijárat felé vette az irányt. Előtte azonban mindenki annyi papírlepkét gyűjtött össze, amennyit csak tudott: ez valóban örök emlék marad erről a felejthetetlen Coldplay-koncertről.