HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48271

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AmoorenFeltöltés dátuma: 2008-11-20

Egy furcsa pár

Sétáltam az utcán. Szokatlanul hideg, késő őszi délután volt, és északi szél fújt, miközben arcom s kezeim dermedten tűrték az időjárás csapásait.
Minden annyira rideg és csendes. A kihalt utcák, a sok néma, parkoló autó. Vajon hol vannak az emberek? Biztos a munkahelyükön dolgoznak, vagy otthon, a fűtött lakásukban pihennek. Ugyan már, ki az az őrült, akinek ilyen időben van kedve sétálni?
Csak én vagyok ilyen őrült, csak nekem van kedvem ehhez. Bár nem is igazán kedvtelésből teszem. Céltalanul én sem merészkednék ki. Csak ülnék otthon, olvasnék, tévéznék, vagy aludnék.
De nekem célom volt, mikor elindultam otthonról. A hideg másokra sincs tekintettel, és ezt nagyon jól tudtam. Éjjelente egyre lejjebb csúszott a hőmérő higanyszála. Napok óta dideregtem, szenvedtem a csontig hatoló hidegtől. Pedig nekem vannak meleg ruháim. De mi lehet azokkal, akiknek nincs fedél a fejük fölött? Akiknek nincsenek vastag ruháik?
Meg kellett őt találnom. Szükségem volt rá, és neki is rám. Olyan sok időt töltöttünk együtt az elmúlt hónapokban. Mindig a közeli parkban találkoztunk. Igaz, nem volt könnyű megtalálnom, mert ő nagyon félénk, és sokszor elrejtőzött előlem. De mikor előkerült, mindig nagyon örült nekem. Ő hozzám bújt, én cirógattam, és így ültünk az avarban. A járókelők mosolyogva megbámultak minket, de engem nem zavart. Arra a kis időre nem kellett mással foglalkoznom, csak vele.
Ám a percek hamar elrepültek, s nekem indulnom kellett. Hiába meresztette rám szomorú, zöld szemeit, nem maradhattam, mert nekem megvolt a saját életem. Nem hívhattam el hozzánk, mert a kis panellakás nem neki való. Ő egy szabad lélek, aki nem bírja a bezártságot, a zsúfoltságot, a szabályokat. De én így is szerettem őt, és elfogadtam az életformáját. Bár ne tettem volna. Bár jobban ragaszkodtam volna a közös élethez...
Meg kellett őt találnom. Ő volt az egyetlen, akiről tudtam, hogy sosem fog becsapni, nem kellett attól félnem, hogy hátba támad, és azt is tudtam, hogy az irántam érzett szeretete sem múlik el egyik napról a másikra. Ő egy hű társ, és nem akartam elveszíteni. De a szívemben egy rossz érzés érlelődött. Talán már túl késő... Túl hideg volt.
Sietős léptekkel haladtam a park felé, s mikor odaértem, megdermedtem. Sehol egy ember, semmi madárcsicsergés, csak a falevelek susogása hallatszott, miközben kergette őket a szél. Ilyen kihaltnak se láttam még ezt a helyet. Ennyire szomorúnak. Elszorult a szívem, a rossz érzésem úrrá lett rajtam. Elindultam az ösvényen, s szemeimmel őt kerestem. Biztos csak elbújt, és majd hirtelen elő fog bukkanni valamelyik fa vagy bokor mögül. Biztosan csak erről van szó...
De akárhogy kerestem, nem találtam. Már egy hete nem láttam őt, mert vidéken voltam a családomnál. Mikor ma visszajöttem, első gondolatom az volt, vajon mi lehet vele? Olyan hideg volt a héten... Nagyon féltettem. S ahogy teltek-múltak a hosszú percek, ez az érzés egyre jobban felerősödött bennem. Hiába hívtam, ő nem jött. Belestem szinte mindenhová, megtettem néhány kört a parkban, de sehol senki.
Az a bizonyos rossz érzés teljesen a hatalmába kerített. Egy apró sejtés befészkelte magát a gondolataimba. Talán megtörtént... De nem tudtam, nem akartam elfogadni. Nekiálltam a bokrok közt is keresgélni. Rettegtem a rám váró pillanattól, zakatolt a szívem. Nem lehet, hogy ez igaz... Szükségem van egy ilyen társra, nem érdekel, mit gondolnak mások, én is tudom, hogy sokak számára felfoghatatlan, miért kötődöm ennyire hozzá. A válasz: azért, mert ő megérdemli. Nem taszít el, nem használ ki, nem bánt meg, mint az összes többi ember, aki körülvesz.
Miközben ezen gondolkoztam, tovább keresgéltem. Mindenhová benéztem, de csak nem akadtam a nyomára. Már csak a park hátsó része maradt hátra, így elindultam abba az irányba. Csak keresgéltem, kutatgattam. Aztán egy nagyobb bokor alatt megláttam. Mintha aludt volna. De a szívem mélyén tudtam: az ő elméjét már az örök álom birtokolja. Lassú léptekkel közelebb mentem a bokorhoz. Igen, valóban ő feküdt ott. Félrehúztam az ágakat, hogy hozzáférhessek. A szívem megszakadni készült. Ott hevert élettelen teste. Néhány napja lehetett itt, már a levelek is beborították. Ahogy magam előtt láttam, egyre jobban éreztem az űrt magamban. Ő már nincs többé.
Felemeltem, és az ölembe fektettem. Feje ernyedten hullt kezemre. Ott térdeltem vele a bokornál, és zokogtam. Hűvös szél forgatta körülöttem a leveleket, s közben az ég is beborult. Lassan cseperegni kezdett eső, s pár pillanattal később már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. És én csak ott térdeltem. Vele. Az én furcsa társammal. Az én kóbor macskámmal...

2008. november

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
433
Időpont: 2009-11-13 13:05:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett az alkotasod.Sok boldogsagot& jo eleterot kivanok,hogy meg sok szep ilyen alkotasod szulethessen.Tisztelettel,a messzi tavolbol...
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-12 17:32:49

szépen megírt történet. libabőrös szavak.
grat: dóri
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-11 00:01:53

Tudtam hogy macskáról van szó, de itt nem az a lényeg hogy van-e csattanó a végén...szépen írtad meg a történetet, és azt hiszem sikerült emléket állítanod a macskádnak...én is tudom milyen elveszíteni a szeretett lényt, akár ember, akár állat...
Alkotó
Amooren
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
65
Időpont: 2009-05-14 17:21:17

kedves Citron!
nem valós esetet írtam le, csak egy érzést egy képzelt helyzetben leírva. valamilyen formában emléket kívántam állítani a macskámnak. sajnálom, hogy neked sokkal szomorúbbat kellett átélned, és felkavart az írásom, de azért köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat.
Amooren
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-14 07:22:49

Úgy érzem, becsaptál. Nem hiszek neked.
"Feje ernyedten hullt kezemre." A néhány napos hulla merev. Nagyon merev. A hidegben pláne.

Nem voltál ott... csak szépen megírtad.

Miközben végig hittem neked. Persze, egyértelmű volt, hogy macska. De ez mindegy volt. Most is az. Az érzés volt fontos...

Fogtam már haldokló (és halott) kezét... Tudom, milyen az...


Citron
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-11-21 15:05:06

Annyira ismerlek már, hogy engem nem tudsz átverni... =) Az elejétől tudtam hogy cica lesz a dologban. De nagyon szép és megható novella. Sajnálom szegény cicát.. =(

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 01. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Tengerparti találkozás címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiába minden című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kora tavaszi reggel című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)