Egy gondolat foglalkoztat
mostanában engem:
Milyen lesz majd, ha
egy kis élet kezd nőni bennem?

Milyen lesz majd, ha
e kis bimbó beköltözik testembe,
és milyen lesz majd, ha
megfoghatom Őt kezembe?

Egyre jobban vágyok erre,
napról napra, hétről hétre.
Az idő gyorsan múlik,
és én csak várok,
egy kis csöppség az, akire
már nagyon vágyok.

Én leszek az üvegház,
miben kibonthatja szirmait,
táplálom és védem Őt,
elrejtem kicsiny titkait.

Ha majd egyszer világra jön,
maga lesz a csoda,
s mi szülők leszünk egy életre
Apa és Anya.

Most még nem tudom,
milyen lesz ez érzés,
de hogy nagyon szeretném már,
ez nem is kérdés

Szerelmünknek gyümölcse lesz,
csodaszép, kis édes,
fájdalmat okozni neki
soha nem lennék képes.

Kis szívének dobbanása
álomba ringat engem,
s én ringatom Őt
két karomban,
álmomban, csendben.