HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-11-21

A lajtorja (11.)

5. Bűnre vezető alkalom


Imre, könyve következő fejezetének azt a címet adta, hogy: "Bűnre vezető alkalom". Ült a nagy ebédlőben, hűvös csendben, a cseresznyefa bútorok súlyos, nyomasztó magánya passzolt lelke hangulatához. Délután volt, tetőztek a legforróbb órák. A verandát kettő és három között már rézsutosan és meredeken hátulról éri a nap, ott ilyenkor kibírhatatlan. Kis Jenci, a Duli fia, akinek apjáról hosszú ideje semmit nem tudott a család, a hugával Ancival és a "csapattal", a környékbeli gyerekhaddal a veranda és a szomszéd házfal között húzódó árnyékos udvar-részen színházasdit játszott. Jenci apja 48 körül tűnt el, megszökött az oroszoktól a nagy fogdosások idején, a budafoki gyűjtőtáborból lépett le valahogyan, aztán hazakeveredett, majd elbújdokolt a kommunista hatóságok elől. Nagy magyar volt, el kellett bújdokolnia. 45 után nem lehetett legális maradása idehaza egy olyan embernek, aki a háború befejeztével, s a szovjet megszállás kezdetén még mindig olyan elképzelések bűvöletében élt, hogy össze kéne fogni minden magyarnak Erdélyt és az elcsatolt részeket visszaszerezni, s kiváltképp nem lehetett ifjabb Dósa Jenőnek, a Katonai Hírszerzés és Kémelhárítás egykori tartalékos főhadnagyának. Külföldön volt-e, sikerült-e kiszöknie a szigorúan örzött határokon, vagy idehaza bújkált a Bakonyban, avagy a Bükkben, mint anno Sobri Jóska a híres betyár? -arról sem jött információ. Bár, egyszer egy gyanús kinézetű, civil nadrágot, és régi, elnyűtt katona zubbonyt viselő szakadt egyén felkereste Dulit, és átadott neki egy gyűrűt, az ura eljegyzési gyűrűjét. Arra hivatkozott, ő látta Dósa Jenő főhadnagy urat, s üzenetet hozott tőle. Duli a látogatást követő napon édesanyja, ippi és érkeserűi F. Lenke kérésére beszélt a F. rokonságból Gizi nénivel és a fiatal Lenke nénivel, Gizi néni nővérével. A lányok F. Endre bácsinak a lányai voltak, lakodalmast húztak falusi lakodalmakon, avval keresték a kenyerüket. F. Endre családjával Fonyódon élt abban az időben, de Gizi és Lenke Pesten voltak azon a héten, amikor a gyanús kinézetű küldönc jött, és hozta a hírt. Kedvenc, és a családban sokat emlegetett mondása volt az öreg Endrének: "hétszilvafás magyar nemes vagyok én atyámfiai, tuggyátok, egy tősgyökeres paraszt". Nagycsontú ember volt, szelíden elszánt ősmagyaros képpel, lógó, szürke üstökkel és kopott kabátja alatt hatalmasan dobogó, mindenki iránt nyitott szívvel. Talán Rókus Tibor, és a másik Tibor, a patikus, az E. Tibor is ott volt. A tanácskozás másnapján Duli elutazott és csak három nap múlva került meg, porosan, megviselten. Hol járt, kivel találkozott, találkozott e férje-urával, -örök titok maradt. Lenke mama egyedüli beavatottként valószínűleg tudta, de ha tudta is, két évtized múltán sírba vitte magával a titkot. És tudta, tudhatta teljes bizonyossággal Dósa főjegyző úr és Teréz nagysasszony is, (erről később még lesz szó) de ők sem beszéltek róla soha senkinek.
A gyerekek királydrámát adtak elő aznap délután, színes krepp-papírból készítették a darabhoz a jelmezeket. Tarkabarka sereg lepte el a hátsó udvart, a veranda és a szomszéd házfal között. Imre látta őket, amikor kiment az almárium tálalólapján felejtett szódáspalackért, és egy vizespohárért. A színes ablakocskák között volt két pótolt ablak közönséges, átlátszó üvegből, azon keresztül ki lehetett látni. Udvarhelyi Ervin, a vendég kisfiú játszotta a királyt, nővére, Melani volt a királynő. Velejéig romlott volt mindkettő, már persze szerepük szerint, sorra fejeztették le híveiket, az utca gyerekeinek apraját, nyagyját, a közönség nagy nagy derültségére. Imre jöttében, mentében nap, mint nap látta ezt a darabot, mulattatta az agyafúrt történet, amit a két testvér közösen szerzett, és írt át, némiképpen megmásítva mindíglen a szöveget. Az Udvarhelyi gyerekek Udvarhelyi Ádámnak, az ismert színész-sztárnak gyerekei voltak, ízig-vérig maguk is színészek, tele szikrázó életkedvvel és szárnyaló fantáziával. Közönség is volt, az is a szomszédságból került, apró zsámolyokon üddögéltek a házfalak mellett, és a szilvafa letört, derékban meghajolt, karvastagságú ágán. A szilvafa göcsörtös, gyantás ága volt a "páholy", jó volt ott ülni a magasban és fentről nézni a véres eseményeket, csak kényelmetlen volt, nyomta erősen a kitüntetett ülepét a fekete klottgatya alatt. A képzeletbeli színpad az almafa lombsátra alatt lett felállítva. A gyerekek kavicsokkal körberaktak egy 3x4 méteres téglalapot, imígyen szimbolizálva a "világot jelentő deszkákat" a sárgás színű anyfölddel.

Imre dolgozott, tolla sebesen szántotta a papírt. A következőket írta:

Ahhoz, hogy megértsük, miért hagyta el az ember Istent és miért tért bűnös, különútra, vissza kell nyúlnunk minden Ige forrásához, a Bibliához. Mit ír a Biblia az Édenkertről, az asszony teremtéséről, a kígyó megjelenéséről, és a bűnbeeséséről? Ebből kell kiindulnunk, mert ez a kulcs.
Ezt írja a Szentírás:

"Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve Pison: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem -annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. -A második folyó neve Gihon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét. A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé, a negyedik folyó pedig az Eufrátesz."

A folyókat Isten teremtette, mint ahogy a földeket is és a föld füvét. De az embernek adta mindezeket a teremtett dolgokat, és engedte, hogy az ember birtokba vegye őket. Az ember, pedig elnevezte a folyókat, a földeket, és a füveket, hogy uralkodhasson felettük, -írta Imre, majd újra bibliai idézet következett:

"Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, melyen eszel róla meg kell halnod!"

Mély értelmű szavak Isten szavai. Érvényük kiterjed korunk világára. Művelni és óvni Isten kertjét, ez a ma emberének is a feladata. El kell gondolkodnunk azon is, mit értett az Úr Isten a "jó és gonosz tudás fájának gyömölcsén"? Ellentmondásosnak tűnik egyszerre említeni egy tilalomban a jót, a gonoszt és a tudást. De valóban ellentmondásos-e? Nem Isten akarata volt-e, hogy a tudást, amely egyaránt hoz jót, és gonoszt, elrejtse előlünk? Boldogan él az állat, mert nem tud létének végességéről, nem gyötrik kétségek, amidőn eszik, iszik, párzik, és nem őrül bele, hogy hasztalan kutatja az élet értelmét! Valóban azt akarta Isten, hogy mint barmok éljünk tudatlanságunk börtönében, semmitől se félve, semmire sem vágyva, semmit meg nem ismerve? A Biblia ezen részét olvasva el kell gondolkodnunk, nem bizonytalanodott-e el Isten a teremtésnek ezen a pontján, s nem kérdezte-e meg magától: jó lesz-e ez így? Nem mondta-e: bizony, hogy nem! -s nem mondta-e akkor: nos jó, ellentételezésül adok nekik szabad akaratot, döntsék el ők. És, ha úgy döntenek, a különutat választják, a tudást és a halált választják, az a különút hoszabb lesz, mint amit eredetileg terveztem számukra, de az is hozzám vezet majd?

"Azt mondta továbbá az Úr Isten:
Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!
Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket -mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. -Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta:
Ez végre csont az én csontomból,
és hús az én húsomból!
Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett!"

Feleség lett tehát az asszony neve. Azért lett az, mert fele részben a férfiből vétetett, vagyis testileg valóban olyan ság-ség, mely lényegét tekintve fele-ség. Másik fele Istentől való, az Ő teremtő akarata szülte. Isten teremtette tehát az asszonyt, de a férfi nevezte el, hogy uralkodhasson felette, mint mindenen a földön, amit Isten teremtett.

Imre hátradőlt, pihent héhány pillanatig. Megerőltető gondolatok voltak ezek, s ő úgy akarta tolmácsolni, hogy világos legyen, hogy mindenki megértse. Fenn a sarokban a kisebb szoba bejárata mellett egykedvűen járt jobbra-balra az ingaóra aranyozott színű korongja. A fiatalember sóhajtott, a könyv fölé hajolt és elkezdte kimásolni belőle a következő, megmagyarázni szándékolt részt. Úgy érezte, szüksége van arra a támaszra, amit a Biblia tartalmaz, a Szentírás szavaira, hogy a bűnbeesés lényegét az emberek számára megvilágíthassa.

"A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, melyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek? Az asszony azt felelte neki: A kertben lévő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén lévő fa gyümölcséből ne együnk, és ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni. A kígyó erre azt mondta az asszonynak: Dehogyis haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!"

(Folytatása következik)

Családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2008-11-22 17:25:35

Köszönöm kedves Rozália, hogy elolvastad ezt a részt is, és nagyon örülök, hogy ez is tetszett. Még nagyon az elején tartunk. Imre érdekes figura, de nem ő a főszereplő, bár az ő gondolatai, Biblia-értelmezési kísérletei képezik a párhuzamot a családregény történéseivel. Ahogy halad előre Imre a könyvével, úgy halad majd előre a történet. Visszakanyarodik előbb az 1920-30-as évekhez, s innen elindulva elkísérli a nemzedékeket majd ötven éven keresztül. Még sok van hátra. Boldog lennék, s megtiszteltetésnek tartanám, ha végég kitartanál mellette. A Te véleményed, mint már írtam, nagyon fontos számomra. Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-11-22 11:37:07

Szia!
Imre gondolkodó ember, aki szeretné megérteni az élet lényegét, a bűn természetét. A történelmi, társadalmi környezet, amibe belehelyezted még jobban elmélyíti Imre jellemének, gondolatainak megértését. Továbbra is tetszik, és várom a folytatást.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)