Csak gyászolok, hisz elmentél végleg,
S mert sorsod sárgára festette szíved,
Igy buktál el magaddal rántva álmaink,
Most végleg szélnek eresztem hamvaink.

Örömöd, bánatod nem oszthatod meg,
S Utolsó szó jogán sem kérheted
A testvéri ölelést. Csak képről nézheted.
Mert te vagy a testem, te vagy a vérem
Kit e végzetes hűtlenségben tetten értem.

Nem mondtad nekünk hogy ki vagy,
Honnan jöttél s miért vétkezel,
Nem szóltál róla hogy álmatlan
Éjszakákon folyton könnyezel.

Már nem vigasztalhatom könnyed
Hiszen elmentél, csak bennem létezel.
Szerettelek. Ki hajdan voltál végleg átváltozott,
Ahogy emlékromjain egy kislány lassan eltávozott.