HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2008-11-23

A rejtezkedő






Részeg voltam. Kezdetben nem is akartam egy oly' veszélyes helyen (abban a házban), de ezt írta elő az ottani törvény. És a törvény, az törvény! S én a törvényt meg nem szegném; soha - kiváltképp, ha annyira kellemes egy törvény az. Nem tudtam addig, hogy ilyen is van. És nem tudtam, de aznap éjjel, majdnem elpusztítottam az épp csak bennem szirmait bontogatni kezdő világom! Ott, a teraszon, négy méterrel a föld felett, jobb kezemben egy szalvétán egyensúlyozott mákos-lekvárostáskával, balomban poharammal, mely úgy tűnt, soha ki nem ürül. Újra és újra, kippás-parókás emberek imbolyogtak elő a semmiből, töltöttek hatalmas kancsóikból, és vesztek ismét bele a ködbe; s én nem mozdultam a korlát mellől, csak ittam, és az én nagyon szorult helyzetemre gondoltam, egy számomra oly' idegen házban - aznap vagy ezredszer. S az, az új világ egyre csak zsugorodott és zsugorodott...
Odabent mulattak, táncoltak, örvendeztek. Végeláthatatlannak, soha véget nem érőnek tűnt a miste; és soha, soha el nem jövőnek tetszett a megváltó hajnal...
A magasban csillagok gyúltak. Égnek emeltem a tekintetem, és csak bámultam bele a sötétbe, míg ajkamra nem cseppent egy csepp eső.
Eszter (hirtelen, a semmiből) átkarolt - hátulról, kezeit a gyomrom felett kulcsolta össze -, és maga felé fordított:

- Gyere be - suttogta.

Nem lelkesedtem különösebben azért az estéért. Elég bor szállt már addigra a fejembe; a levegő még valamelyest jót tett, s egyáltalán nem hiányzott a benti társaság. Eszter családja sem különösebben kedvelt. Kiváltképp a bátyja, Izsák. Túl modern volt számukra minden, amibe csak kezdtem, túlságosan modern; s túlságosan idejétmúlt volt számomra mindaz, amiben hittek, túlságosan meseszerű, ódon, dohos, olyasmi, aminek semmi köze a mai valósághoz.
A Purimot megelőzően csak egyszer találkoztunk, egy kis belvárosi kávéházban, ám hamar rájöttünk, hogy semmi közös nincs bennünk. Mire elfogyott a kávé és a teasütemény, már halálos ellenségekként ültünk egymással szemben. A bátyja világosan közölte, ha meglát a környékükön és felismer, a barátaival nem állnak jót magukért...

- Kálmán - mondta az éj legragyogóbb csillaga, és újra elmosolyodott. - Hogy lehet ezt becézni?
- Azt hiszem sehogy - válaszoltam, és felhajtottam a maradék bort.

Nem szeretem a nevem. Annyit jelent: maradék.

- Apámék már hiányoltak. Szeretnének jobban megismerni. Gyere be egy kicsit. A kedvemért... Nemsokára játszani fogok a...

Lefejtettem ujjait a nyakamról. Nem akartam menni, de határozottan elutasítani sem:

- Ha fej: veled megyek. Ha írás: elszívok még egy cigarettát - mondtam, és megpróbáltam szájon csókolni, ám ez nem hagyta.
- A sorsra bíznád? - kérdezte, mintha kételkedne abban, megfelelő módszer ez a dolgok eldöntésére.
- Miért ne? - kérdeztem, és előhalásztam egy érmét a zakóm zsebéből.
- Nem épp egy cádikhoz illő viselkedés. Az apámtól ne így kérd meg majd a kezem, ha lehet...

Feldobtam az érmét, és elmosolyodtam.
Talán a bor, talán a városra telepedő éjszakai köd miatt, nem tudom, a kezem csak levegőt markolt. Az érme megpattant az erkély korlátján, és lehull a mélybe. Utána kaptam (bár tudtam, feleslegesen), s mire visszafordultam, már Eszter valamelyik sógorával találtam szemközt magam (bohócmaszkban), aki egy kancsóval közeledett felém:

- Felismered-e még a jót, illetve a rosszat? - kérdezte vihogva.
- Hogy? - kérdeztem vissza, s ő már töltött is.
- L'hájjim - mondta a gömbölyű figura, mosolyogva meghajolt, majd távozott.
- Hogy?
- Elég lesz már - mondta Eszter, és elvette kezemből a poharat. - Tedd csak fel a maszkod...

Odalenn javában folyt a mulatság. Körben álltak, és önfeledten járták a horát. Nem egymás kezét fogták, ehelyett egymás vállába kapaszkodtak, mint a régi időkben, ezzel is megerősítve az Örökkévaló erejében rejtező szövetségüket. Tekintetemmel Eszter bátyját és annak barátait kerestem, készen egy kiadós verekedésre, illetve verésre. Nem készültem könnyen adni magam.
Az asztalokon pulyka díszelgett, zöldségágyon, kalácsok és Hámántáskák, mik a gonosz miniszter fülét formázták. Izsák sehol.
Az egyik sarokból előbukkant Eszter apja - meglehetősen jókedvűen, ragadozó madárszerű álarcban -, és széttárt karral fogadott:

- Légy üdvözölve a házamban!
Meghajoltam és fogadtam az ölelést. Egy pillanatra állt a zene, és én az ablakon csorgó esőcsíkokat figyeltem.
- Csatlakozz hozzánk - nyújtotta felém karját az öreg, és a táncosok felé intett.
Szédültem. Legszívesebben leültem volna. Mondtam, hogy én nem tudok, de ez a legkevésbé sem hatotta meg. Nevetett, és az ingujjam ráncigálta. Eszter gyengéden megérintette a könyököm, és ezt mondta:

- Itt, ma este, mindenki egyenlő. A zene és a tánc, közelebb emel az Örökkévalóhoz.

Beálltam két táncos közé, megragadtam a vállukat, és vártam a zenét.
A klezmer tagjai leöblítették a torkukat egy-egy kupa borral, majd a harmonikás előlépett, maga mögé utasítva a két hegedűst, a keretes dobot szorongató fiatal fiút és az ősz aggastyánt (kezében egy fuvolával), aki elsőre vaknak tűnt; majd ujjaival sebesen kezdett el hangszerén játszani.
Felismertem a Hava Naguila-t. Mire a fiatal gyerek nekiállt verni a tofot, egy voltam a tömeggel, örömittasan énekeltem együtt a többiekkel a sorvégi halleluját, ahogy a torkomon kifért, s mikor a tánc véget ért, pörögve táncoltam tovább, ki a teraszra. Egyé váltam az énekkel és a zene ritmusával. Aztán megálltam, megtámaszkodtam a hideg korláton, a földre rogytam (az árván heverő, üres kupa mellé), és nevettem.

Két kippás alak jelent meg, színes jelmezekben. Az egyikük úgy sminkelte arcát, akár egy nő, a másik arcának helyén egy papírmasé lófej virított. A lófejű felemelte a maszkját, rám sandított, majd a társára nézett:

- Hámán ez-é, avagy az áldott Mordeháj?
- Szavamra... - dadogta a másik -, én nem tudom - mondta, és nevettek.

Eleredt az eső, és ők a kabátjukkal takarták be a fejem. Megöleltek, megcsókoltak, töltöttek a mellettem heverő kupába, majd távoztak. Csak mikor az ajtóból visszafordultak, ismertem fel a festék alatt Eszter bátyját (egykori ellenségem). És egy pillanatra mintha ő is felismert volna, és azt súgta volna:

- Bocsáss meg! Úgy elrejtőztél, fel sem ismertelek...

Azzal eltűntek a függöny mögött. Nem maradt utánuk semmi, csak a színültig telt kupa, és az annak színére hulló cseppeken csillanó fény.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-12-08 17:12:15

Zsázsa estjére készült; volt terjedelembeli korlát...
Nagyon köszönöm!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2008-12-07 20:26:27

Szia Kuvik!

Olvastam volna még egy kicsit... kár, hogy ilyen hamar vége lett! :)

Üdv: Gyömbér

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-12-07 14:48:16

Köszönöm! Igyekszem. Örülök, hogy újra tudsz kommentelni...
Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-12-05 17:12:29

Kis Madaram! Látom más is a madárkájának választott. Tetszett ez a müved is , hasonlóan a többihez. Remélem nemsokára újra olvashatok Tőled valamit. További jó munkát kivánok.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-11-30 18:44:49

Köszönöm szépen!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2008-11-28 19:15:59

Kedves Kuvik, csatlakozom az előttem szólókhoz! :)))
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-11-25 14:35:41

Csipcsirip!
Örülök, hogy ennyire "nem tetszett". Azt hiszem új vállalkozásba kezdek: antialkoholistáknak és leszokóban lévőknek írok majd szeszes-novellákat, virtuális élmény gyanánt.
Komolyra fordítva: jól estek a szavaid. A belehelyezkedés itt a lényeg...
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-11-25 14:26:12

Kedves Rozália!
Előbb Neked írok, mert artur barátomnak majd külön szeretném megmondani a magamét... Köszönöm, hogy itt jártál; remélem ez a kis "témába belekapás" tudott újat mutatni.
Üdv: Kuvik
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-11-25 14:13:42

Szia Madaram!
Megigértem neked, hogy írok a novelládhoz egy erős, lehúzó kritikát. Mivel hallottam is, nem csak olvastam, íme:
Soraidat szememmel megkezdtem. Azonnal egy ismerős helyzetben találtam magam, holott ilyen házban sosem jártam. Ilyen eseményen nem vettem részt még eddig. Ahogy tovább olvastam, képkockává vált minden mondat. Egy régi, más életmódról, kultúráról, vallásról kaptam nagyon belső, közeli képet. Ismerősnek tűnt, mert annyira emberközeli mind a párbeszéd, mind a leírás. Belülről éreztem az egész történetet. Én voltam a főszereplő, amíg olvastam. Ez csoda. Hogyan tudtad elérni, hogy belebújjak egy olyan szerepbe, amit sosem gyakoroltam? Rejtély! Gratulálok!
No, most jól megkaptad! Lehúztam rendesen a művedet!
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-11-25 13:09:58

Szia!
Jól és érdekesen beszéled el a történetet. Bár én sem vagyok járatos a zsidó kultúrában, amit megemlítettél, az elég ahhoz, hogy a történet fonalát kézben tartsuk.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-11-24 14:29:28

Hasonlóként vagyok olykor én is a trepnikkel, cokpitokal, meg egyéb nyalánkságokkal, amiket hírből sem nagyon ismerek, ám cseppet sem zavarnak az írásaid olvasása közben, mert helyük van a szövegben (ami által értelmet is nyernek, ha nincsenek is megmagyarázva)...
Ízelítőnek szántam csak ezt a pár sort; laikustól laikusnak és hozzáértzőnek egyaránt. Remélem sehol nem csúszik meg a történet.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2008-11-24 13:28:10

Szia Kuvik! Annak ellenére, hogy nem vagyok járatos a Hámánok, Mordehájok világában, és mit se tudok a kippákról, meg a klezmerről, rettenetesen élveztem írásod minden sorát. Plasztikus. Sajátos hangulata átragad az emberre. Imé a bizonyság Isten előtt, nem kell ahhoz feltétlenül mindent érteni, hogy az ember élvezzen (valamit) És nagyon örülök, hogy újra olvashattam Tőled!
Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)