HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49100

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NikéFeltöltés dátuma: 2008-11-25

Sorsok

A kávéház füstös levegőjén halkan hatolt át a zongora lassú, szomorú hangja. Egy csésze finoman gőzölgő kávéval kettesben ült az asztalnál, s próbálta elfelejteni a múltját. A helyiség majdnem üres volt, csak egy fiatalokból álló pár fős szórakozó társaság és ő töltötte itt az idejét. A terem sejtelmesen gyenge fehér villanyfényben fürdött, s mindent szinte valószínűtlenül körbeölelt a koraesti homály. A zongorista a darabok ütemére változtatta az arcát. Ma nagyon rossz napja lehet, mert csak bánatosakat játszik. A kávézó egy szem pincére fáradtan és mélabúsan ült a pult mögött, s tekintete elmélázott a poharakon megcsillanó fény apró szilánkjain. Az egész terem olyan borongós, a bordóba hajló falaival, fehér abrosszal borított fenyőasztalaival, kopottas székeivel. Az egyik ifjú jelzett a felszolgálónak, fizetnek, s már mennek is. Nem illettek ebbe a környezetbe, nagyon vidámnak látszottak. A bejárat felett függő nagy óra már elütötte az ötöt. Haza kellene mennie. De valahogy nem viszi rá a lélek. Végül is mindegy, nem várja otthon senki. Kinéz az ablakon, sokáig nézi az esőcseppek monoton versenyfutását az üvegen. Újra megszólal az óra, már hat is elmúlt. Már egészen sötét van. Indulhatna már. De nem akar. Itt akar maradni örökké, ahol nem figyelnek rá, végre eltűnhet. Elmerül a gondolataiba, a zene hangulatába ringatva magát megpróbálja elvágni emlékezete fonalát, hátha sikerül felejtenie. Ekkor a pincér lép az asztalához:
- Záróra, asszonyom! Kérem, fizessen!
A nő egykedvűen kifizeti a kávéját, majd továbbra is magába roskadva veszi fel kabátját, s sétál ki a kávéházból. Álmos, csendes léptekkel halad végig az utcán. Mikor már nem látszott az alakja, szólalt meg a zongorista:
-Kár érte, még olyan fiatal, és gyönyörű!
Nem sokára érkezett válasz:
-Az élet kegyetlen művész...
-Az már igaz!- s a zongora fedelét gyengéden lezárva, halk, egyenletes lépésekkel távozott a zongorista is. A felszolgáló is, aki sokkal fiatalabb volt a zenésznél, ugyan olyan öreges járással kísérve öltötte magára szürke kabátját, s zárta be kívülről az ajtót. S hazafelé menet ezt mormogta magában:
-Az élet, az élet...


Az esti-éjjeli szél kísérteties süvítéssel futott a fák ágai között. Az utcai lámpa fénye rémisztővé tette a fákat, az ágak árnyéka behálózta az egész járdát. S ekkor cipőkopogás zavarta meg a csendet. Egy asszony sétált erre. Fekete kabátjából s kalapjából csak a szőke haja látszott ki. A fény lágyan simogatta gondterhelt arcát, melyet fátyolként takart a bánat. Szolid parfümillat lengte körül.
Ekkor pár sarokkal távolabb kulcsokkal csörögve ballagott egy fiatal. Húsz év körülinek nézett ki, de ahogy járt... ahogy nézett... lélekben már sokkal öregebb. Lassan haladt az úton, olyan volt, mint akinek elméjét betöltik a Bánat és a Sajnálat bűvös szellemei. Halkan duruzsolt magában valamit... gondolatai alakjai foglalkoztatták.
Néhány utcával messzebb egy öregúr baktatott hazafelé. Melankolikus dallamokat dúdolt... biztosan zenész. Olyan volt, mint a két lábon járó Fájdalom. Ugyanakkor még pislákolt benne az élni akarás lángja... benne és a dalaiban. Csendesen ment végig az utcán, nem zavarta meg senki. Későre járt már.

2008 februári szilánkom

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2009-07-22 14:31:41

Szia Kini!:)

...neked is sikerült engem összezavarnod!XD
Niké
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2009-07-20 19:44:00

Nah, már kezdem érteni, hogy az én írásaim miért nem szeretik annyira... Mondjuk, nekem ez tetszik, de valami hiányzik... Bár... nem feltétlenül... Nem tudom... Most összezavartál! XD
Kini
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2009-05-23 16:01:50

Szia!
Igen, ezt nagyon jól érzed: én amolyan prózai költészet-szerűt űzök.(legalábbis ebben a szösszenetben mindenképp) és pontosan, arra szeretném késztetni az olvasót, hogy gondolkodjon tovább.
Köszönöm a kritikát, örülök, hogy olvastad!:)
Üdv:Niké
Alkotó
Véghelyi Balázs
Regisztrált:
2008-02-15
Összes értékelés:
32
Időpont: 2009-02-09 13:33:06

Először elolvastam a véleményeket, utána pedig az írást is.
Nagyon jól fogalmazol, ezt úgy látom, mindenki elismerte. Tele van költészettel ez a próza, ami jól ellenpontozza a leírt világ sivárságát. Néha talán túlságosan is ellenpontozza, de egy-két helyet kivéve ez nem zavaró. Viszont nekem nincs hiányérzetem a tartalmat illetően: ennyit láthatunk a szereplők életéből, és ha jó a szemünk, mögé láthatunk a jeleiknek, a viselkedésüknek. Nem mondod ki, amit az olvasónak éreznie kell, ezzel partnerré avatod őt. Ezt jól megoldottad. Gratulálok.


Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2009-01-05 19:57:53

Üdvözöllek Szejke!
Köszönöm, jól nagyon esik.=)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-12
Összes értékelés:
231
Időpont: 2008-12-28 02:22:01

Szia Niké . Nem vagy tökéletlen és tehetségtelen sem!
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2008-12-05 20:35:56

Szia artur!
Jogos, amit írsz, tökéletesen megvilágítottad mennyire tökéletlen,tehetségtelen vagyok. Mert: nem jó a cím, és hogy mi célból írtam?...jó kérdés. Magam sem tudom. Nem a te hibád. Az enyém. Csak egy hangulatot szerettem volna leírni. De a gyakorlott szem-akár a tied, rögtön észreveszi a hiányosságokat.
Köszönöm, hogy olvastad.
Tisztelettel: Niké
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-11-29 22:11:03

Szia!
Ezek nem sorsok, csak egy kiragadott pillanat a szereplőid életéből. Ezért a hiányérzet. Mutattál valamit, de nem érzem igazán mi célból, ha nem viszed tovább. Csak az én hibám, hogy nem értem. Azt viszont el kell ismernem, hogy jól fogalmazol.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-22
Összes értékelés:
94
Időpont: 2008-11-29 14:07:15

Sziasztok!
Köszönöm a véleményeket, nagyon örülök, hogy tetszik!:)
artur: nincs véleményed, csak hiányérzeted? ezt hogy érted?
üdvözlettel: Niké
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-11-29 03:16:58

Szia!
Mindenképpen jelezni akartam, hogy olvastam írásod. Véleményem nincs, csak hiányérzetem.
Talán annyit, hogy tényleg jól fogalmazol.
Üdv.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2008-11-27 13:15:19

Nagyon szépen írsz! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-11-26 10:11:26

Tetszik a szilánkod, a bús, melankóliás hangulat, amiben mégis ott bujkál az élni akarás.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Vox humana bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Hová lettek ? címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fekete szemek címmel

eferesz alkotást töltött fel Játs(s)zma címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Sün Salamon az én nevem című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)