HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45533

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-07-20

Őseink bűneiért...

Elmélkedés az életről

Némely ember (ki tudná miért?) valamilyen fogyatékossággal jön e világra, vagy élete folyamán baleset szenved, de más bajok miatt is kerülhet ilyen állapotba. Sokuknak értékes tulajdonsággal rendelkeznek, legtöbbjük jóindulatú, és egészséges igazságérzetük folytán embertársaikat nem csapják be. Mégis ők azok, akiket sok egészséges ember kigúnyol, mások ugratják őket ahelyett, hogy naiv jóindulatukért inkább tisztelnék őket.
Ami a legszomorúbb, hogy nemcsak egyes emberek, hanem a társadalom is igazságtalan hozzájuk. Ha arra kerül sor, hogy az ilyen ember ártatlanul bajba kerül, pl. mások miatt, verekedésbe keveredik, az "értelmesek" elinalnak, ő ott marad a helyszínen, s nem egyszer őket vádolják, s még tanúskodnak is ellene a hatóságok előtt. Tehát mások hibájából kénytelenek szenvedni.
Pedig legtöbbjük békés természetű, jóindulatú. Nekem aztán van tapasztalatom ezen a téren, hiszen engem is megáldottak az Égiek egy hasonló gyermekkel. És sohasem bántam meg. Melegszívű, jóindulatú gyermek. Még a gondolataimat is lesi. Tudja, érzi, mivel szerezhet örömöt nekem és bárkinek, akivel találkozik.

Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor Attilával együtt néztük, hogy Cirmoskánk egeret hozott haza a kiscicának; az anyacica figyelte, mutatta kicsinyének, hogyan kell bánni, játszani vele. Az már más lapra tartozik, hogy "a foglyul ejtett egérke szemszögéből nézve ez már fölér egy modern krimivel".Most is van két nagy cicánk. Egyikük - Kormi (ő a főnök), naponta kétszer, reggel és délután ugyanabban az időben megjelenik, és ha a gazdi nem teljesíti pontosan kötelességét, odajön, leül elém, mereven, nagy szemekkel néz (mintha beszélne hozzám), le nem veszi rólam a tekintetét. Ha nem reagálok rá, akkor közelebb jön, szép fehérkesztyűs cicakézzel megérint. Előbb többször finoman, de ha sokáig késlekedem, bizony egyre erélyesebben, kieresztve a körmét, tapogat addig, amíg elindulok a konyha felé...
Viszont, ha az első reagálásra elhatározom (csak kigondolom), hogy megyek és kiosztom a vacsorát, akkor meg sem várja, hogy fölálljak, már indul kifelé, sarkában a kicsit távolabb ülő másik cicával, amely csendben figyeli a jelenetet. Kint a konyhában aztán nyugodtan ülve hárman várják, hogy megkapják az adagjukat. Agy jelzik az étkezés idejét, de sohasem nyávognak. Csupán akkor hallatják hangjukat, ha például csirkeboncolás történik, vagy hasonló finomság készül a konyhában (persze, ez alatt húsféle értendő akár nyers, akár pecsenye formájában). Olyankor szörnyű nagy izgalommal keringenek lábam körül, törleszkednek, és nyávogással sürgetik a különleges csemegét.

Csodálom a természetet, növényeket, állatokat. A macskák is olyan szeretettel, gondoskodással veszik körül utódaikat, mint a jóérzésű emberek. Féltő gonddal figyelik első botladozó lépteiket, tisztogatják, szeretgetik őket, amíg szükségük van rá.
S hiába kapott kevesebb értelmet Attila a Teremtőnktől, a kedvessége, a természet- és a szép iránti igénye, képessége neki is megadatott. Ha meglátja a naplementét, vagy egy szivárványt, csodálattal nézi és odahív, hogy én is nézzem...

Szépérzéke tanúskodik arról is, hogy állandóan rajzol. Főleg filctollal dolgozik. Aprólékos vonalkákkal készülnek a képei. Előszedi a könyvszekrényről a Magyar művészet c. nagyméretű színes kiadványt, és egyéb művészeti gyűjteményeinket, azokat lapozgatja, s kiválaszt belőle egy-egy képet, egy vázát, virágszálat, vagy tájképet... Ha meglát a TV-ben valamit, azt is lerajzolja, kiszínezi. Aztán kezdi elkészíteni az ő csodálatos látásmódjával, előbb a körvonalait, majd aprólékosan kidolgozza, fáradságot nem kímélve készíti el új, különleges alkotását. Elhatároztam, hogy kiállítást rendeztetek munkáiból. Mostanában különválogatom a képeit, és színes kartonokra ragasztom, megjelölve a dátumot és a témát. (Képeiből a Városi Könyvtár kiállítást rendezett, amelynek nagy sikere volt. Régi ismerősök, óvónők, szomszédok, és mások, akik őt kiskorától ismerték, csodálkoztak kézügyességén.)

Őseink bűneiért...

Életem során többször ért megpróbáltatás, amikor nem tudtam, hogy lábalhatok ki belőle. Ilyenkor én is hasonlóan éreztem, mint az író. Nemrég' olvastam Kertész Imre: Kaddis c. regényét, abból idézek:
"... első gondolatrezdülésemtől fogva tudom, érzem, hogy valamilyen rejtelmes gyalázat tapad a nevemhez, és hogy ezt a gyalázatot valahonnan magammal hoztam, onnan, ahol sohasem voltam, s valamilyen bűnömért hoztam, ami az én bűnöm, bár sosem követtem el, és üldöz egész életem során, mely élet kétségkívül nem az én életem, jóllehet én élem, én szenvedek tőle, és én halok majd bele..."Én is fölteszem kérdéseimet az író után:
Miért kell nekem is, valakinek, talán valamelyik ősömnek általam ismeretlen bűnéért vezekelnem?
Miért nem bűnhődik az, aki ki tudja, gonosztettet követett el; ezt az örökséget miért én kaptam, miért éppen nekem kellett magammal hoznom az életembe?...
De miért éppen én bűnhődöm, aki ott soha sem voltam, miért hurcoljam magammal, egész életen át azt a bűnt, vagy gyalázatot más valaki bűnért, amit sohasem követtem el?
Miért sújt éppen engem sorsom azzal, amihez nekem semmi közöm?
Miért szenvedek éppen én valamelyik elődöm helyett?, engem sújt a Teremtő, engem, aki ártatlan mindabban, ami valaha, ki tudja mikor történt...
Miért?
Miért...???
Istenem, hány miért jön még az életemben?
Hasonló gondolatok hányszor megjelentek már gyermekkoromban is, de választ, feleletet senkitől soha nem kaptam rá...
Néha, amikor nem érzem Isten közellétét, háborog a lelkem. Bűnnek érezem azokat a gondolatokat, amelyek megfordulnak az agyamban.
Miért engem sújt a sors, - ez lenne az isteni gondviselés?

Aztán amikor a sötét gondolatokkal telt agyam kitisztul, lelkem megnyugszik, arra gondolok: hogyan lenne annyi ideje Teremtőnknek külön-külön mindnyájunk gondjával foglalkozni, hiszen már annyian élünk a földön... Mégis - nehéz megérteni, miért engedi meg, hogy azok, akik hisznek Benne, akik igyekeznek jók, igazak lenni, miért sújtja őket? Ugyanakkor gonosz, igaztalan emberek (emberi, materialista szemmel) boldogulnak, gondtalanul, vígan élik világukat...
Talán gyenge és képtelen az emberi agy mindennek a befogadására? De hogy is érthetem meg véges képességeimmel a végtelent? Teremtőnk akaratát, azt, mi lehet a célja velem, sokmilliárdok közül egymagammal? Milyen apró semmiség vagyok én a teremtett világban, ezért hogyan is foghatnám föl, mi lehet a célja az én életemmel?
Talán jobb, ha nem látunk bele a jövőnkbe. Ha mindazt a szenvedést, a sok borzalmat előre tudtam volna, amit meg kellett élnem, talán nem is akartam volna élni... S mégis erőt adott hozzá a Teremtőm, hogy elviseljem, mert akire nagy terheket ró, annak több erőt oszt azok elszenvedéséhez.

Amikor valamiért szomorúnak lát az én kedves beteg gyermekem, odajön hozzám, megsimogat, megcsókol, s megkérdezi, miért vagy szomorú anyukám? Olyankor megszűnnek gondjaim, elszállnak a kellemetlen gondolataim.
Éppen akkor, amikor a sötét gondolatok kavarogtak bennem, akkor akadt kezembe a már jelzett könyv, abból vettem következő idézetet is:
"... aki nem tud letelepedni a pillanat küszöbére, feledve minden múltakat, aki képtelen félelem és szédülés nélkül, a lábát megvetve állni egy ponton, mint egy győzelmi istennő - az sosem fogja tudni, hogy mi a boldogság, és ami még ennél is rosszabb: az sosem tehet boldoggá másokat." (Nitzse).

Milyen igaz, milyen mély gondolat. Annyi bánat, annyi gond, annyi nehéz évek közepette, mégis mindig föl tudtam emelkedni, és tudtam hinni, meglátni a szépet, azt a világmindenséget, ami körülvesz bennünket, - egy szép tájat, egy gyönyörű virágszálat, a természet harmóniáját, a kivételes emberi alkotásokat, azért tudom csodálni, mert azokban Isten csodálatos művét érzem, amivel bennünket, embereket megajándékozott.


Írásomért 2005. Nyár pályázaton Emléklapot kaptam.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2011-12-10 14:03:03

válasz T. Pandur Judit (2011-12-08 17:48:41) üzenetére
Kedves Judit!
Megtisztelsz azzal, hogy a régebbi anyagaimból bányászol, és komoly, hozzáértő szavakkal gazdagítod az általam szerkesztett ítást. Mindkettőben az életemben előfordult nehéz és súlyos terheket kommentáltam. Már ifjú koromban is sokat elmélkedtem hasonló, az életbn előforduló furcsaságokról, amelynek okát igaz, próbáltam elemezni, de sokszor vissza-visszatértem hozzájuk a későbbi időszakokban is.
Köszönöm, hogy olvastad és feltártad előttem a gondolataidat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2011-12-08 17:48:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Szépen összeszedett gondolatokat írtál meg mind a két témáról!
Az "Elmélkedés az életről" áll hozzám közelebb, a tartalmát tekintve, annak minden sorával azonosulni tudtam. Nagyon szépnek, és felemelőnek találtam.
A második írásod "Őseink bűneiért" is szépen van megírva, de annak a gondolatisága távol áll tőlem! Nem vagyunk felelősek őseink bűneiért, mi majd elkövetjük a magunk hibáit, amik esetleg következményeikkel együtt bűnné növik ki magunkat idővel.
A legtöbb fogyatékosság nem öröklött rendellenesség, hanem gén hiba, ami a sejtosztódásnál jön létre. Amíg ezt nem tárta fel a tudomány, addig mindenféle kitalációk születtek arról, hogy miért is vannak fogyatékos emberek. A Biblia is egy adott kor felfogását tükrözi. Amit az akkori csekély tudásukkal gondoltak az élet dolgairól, csak az kaphatott helyet benne.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2006-08-04 16:31:40

Richardnak: Ez nálam sem a vallásos beállítottságomból fakadt. Egyszeróen akkor fantáziáltam, s elgondolkodtam azon hátha van ilyen... S ha, miért van?
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-07-27 17:56:29

Nem, semmi különös, egyszerűen csak nem vagyok vallásos beállítottságú... Legalábbis ilyen téren, hogy ilyen típusú összefüggéseket lássak meg ebben az értelemben, nem. Az a kis smiley csak ezt célozza meg... :D
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2006-07-25 15:04:29

Cristalheart-Kedves Richard!
Csak ennyi? Kérlek, fejtsd ki bővebben. Ha arra gondolsz, amire én, és sok, akkor írd meg, kérlek e-mailon. Várom!
Üdv. Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2006-07-25 14:58:46

Leticia-A.- Marika! Kedves, amit írtál nekem, vigasztalásul szolgál, hogy családunkban már hetedíziglen feloldódhat az a nagy bűn, amit talán valaha egy ősünk elkövetett. Nos, ha egyáltalában igaz ez, amire utaltam írásomban (s az is, hogy volt-e ilyen ősünk).
Arra gondoltam, ha Te már ilyen ifjúkorodban annyi szenvedésen-tortúrán estél át, több élettapasztalatra tettél szert, mint más hasonló korúak. De ezek sosem keserítsenek el, ne mélyüljön el benned, mivel ha nem temetkezel bele a gondokba és átélt fájdalmakra, s Te is megkeresed mindig a mélypontokból a kivezető utat, akkor meg fogod találni az Életben a jót és szépet, ami kiegyensúlyozottá tesz.
És abból a néhány mondatból, amit rögzítettél, látom, hogy Nálad így is van! Köszönöm kedves soraidat. Üdv. Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2006-07-25 14:42:36

Mishu - vagy Mária, de ha jobban szereted: Marika! - Teljesen igazat adok, igazad van: Minden a világon, a víz, de maga az élet, minden csoda. ezért ha valakinek nehezebb sors adatott, mint az átlagembernek, akkor annak is kell találnia, meg kell keresnie a jót, a szépet, különben mi értelme volna az élet.
Valamelyik versemben már írtam, hogy akinek a vállára
Teremtőnk sokat rakott, annak erőt is ad arra, hogy el bírja viselni.
S hogy milyen lesz az életünk? Sok függ mi magunktól, nemcsak a körülményeinktől. Igen, ha meglátjuk az élet apró szépségeit, azzal igyekszünk törpíteni a bajokat. Most éppen egy vers-részlet jut eszembe, de hirtelen nem mondom meg, kitől származik: "Ne várj nagy dolgot életedben, kis hópelyhek az örömök, szitáló, halk sziromcsodák, s rajtuk át Isten szól: Jövök!" Lehet, hogy nem egészen pontos, de az én lánykoromban ilyesmit írtunk egymás Emlékkönyvébe, s most a Te kedves és üdítő hozzászólásodról eszembe jutott. Üdv. Kati
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2006-07-24 11:27:24

"Őseink bűneiért..."

... :|
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-21 10:11:58

Szia!
Az életben nagyon sok baj, gon ér minket. Nevetséges, hogy ezt írom 20 éves fejjel. de ért már engem is. De látom a családomon, a barátaimon, a nagyszüleimen... Meg kell látni a szépséget mindenben! Ha belegondolunk maga a víz is egy csoda. Pedig csak egy átlátszó anyag. Mégis maga az Élet! De csodásak a fák, a virágok, de néha még egy egyszerű bogárka is lehet csodálatos.
Ilyen emberek kellenek a világnak, mint Te! Akik tele vannak szeretettel, és nem mástól várják el a szeretetet, ők maguk is adnak másnak, és a világnak!
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-21 09:36:45

Kedves Kati!
Szükség van az ilyen emberekre mint Te!
Tapasztalatból tudom. Mozgásszervi rendellenességekkel születtem. Anyám minden reggel vitt orvohoz, fiziko terápiára. Ha műteni kellett (15 éves koromig évente), reggel sietett be a kórházba, kedvenc ételemet készítve hajnalban. Szeretete, gondoskodása emberré tanított.
Az ilyen emberek mint Te, vagy Anyám feloldozzák a 7-ted íziglenség büntetését.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Nyitni címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kismadár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fetrengsz a porban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 23. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 22. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Sötétlen című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Hol te élsz, ott élnék én... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)