HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44927

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-11-26

A lajtorja (12.)

5. Bűnre vezteő alkalom (folytatás)


A bűn elkövetését megelőzi a kísértés. -Imre tenyerébe támasztotta a fejét, ahogy felkönyökölt az asztalra. Az írótoll kilógott csontos, hosszú ujjai közül. Méltóságteljes lassúsággal járt fenn a falon az ingaóra korongja. -A kísértéshez két személy kell, a kísértő és a megkísértett. A kísértő a kígyó, aki nem más, mint a Sátán maga. A Sátán hamis igéretekkel manipulál. Szép képeket fest, és megmutatja a képeket a kiszemelt áldozatnak. "Így és így lesz" -mondja a Sátán. "Minden jó lesz, minden rendben lesz". Bíztató hangon mondja, s cinkosan hunyorít. "Ugyan, mi van abban? Nincs abban semmi rossz. Ha van is benne rossz, az is Istentől való. Isten maga akarta, hogy azt az elhanyagolható kis apróságot megtedd, Ő kívánja, hogy egyik partról a másikra átlépjél. Hisz az csak egy kis patak ott! Miért lenne rosszabb a másik oldal, mint ez az oldal? Nem, hogy rosszabb nem lesz, de jobb lesz, sokkal jobb lesz, meglátod. Menj, fedezd fel a másik partot, Isten is ezt szeretné, azért adott neked szabad akaratot."
A Sátán az engedetlenség rossz szelleme. Neki minden jó, ami Istennek, és az embernek ártalmas. Mesterkedésének eszközéül felhasználja az asszonyt. Az asszony eredendően hajlamos a rosszra. Ő csak fele részben származik Istentől, mert Isten a férfi oldalbordájából teremtette. Lényének fele a porhoz köti, mert húsból van, a hús meg porból. A Sátánnak szüksége van az asszonyra, hogy a bűn világát megteremtse.
A kísértés pedig így működik: A Sátán kígyó képében, vagy más alakban odamegy az asszonyhoz és így szól hozzá: egyél nyugodtan abból a gyümölcsből Éva. Meglátod, ízleni fog. A te Istened, csak próbára akart tenni téged. Ha komolyan gondolta volna a tilalmat, nem engedett volna teret a kísértésnek. Azt hiszed, Ő, aki mindenható, megengedte volna, hogy a közeledbe férkőzzek? Hogy nap, mint nap nyaggassalak, zaklassalak? Ha valaki, én tudom, mi a jó, és mi a rossz, és azt is tudom, mit jelent birtokában lenni a tudásnak. A tudás hatalom. Annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz. Vedd le hát bátran azt az almát és harapj bele, semmi bántódásod nem fog esni. Isten majd megbocsát, mert Isten maga a szeretet. Isten engem is szeret, a kísértést is szereti. Úgy szereti a világot, amilyennek teremtette, s azért teremtette ilyennek, hogy szerethesse.
Az asszony tehát elköveti a bűnt, és az embert is magával rántja. Mindketten esznek a gyümölcsből. Az embernek nem lehet mentsége, nem mondhatja: "az asszony, vett rá, ő a hibás". Mindketten egyformán hibássak. A kígyó kísértette az asszonyt, az asszony meg a férfit. Bármelyikük nemet mondhatott volna, és akkor nem tántorodtak volna el Istentől. De megtették, megteszik, és a mikor a tudás almájának mézédes gyümölcsét kóstolgatják, sejtelmük sincs arról, hogy káprázat áldozatai, a fa gyümölcse gyorsan ölő méreg, a patakban epe folyik, a túlpart fényes füve szétporlad, amikor rálépnek, s a fák hamuvá, pernyévé olvadnak.

Teltek a hetek, ősz lett a szép nyárból. Csendes lett a ház a gyerekeknek véget ért a nyaralás. Imre tartotta magát fogadalmához: megtartóztatta magát ételtől, italtól, asszonytól. Korán kelt, fát vágott, derékig megmosdott a kútnál egy lavór hidegvízben, aztán bement a verandára reggelizni. Keresztapa csodálkozott olykor, amikor úgy esett, hogy összefutottak reggelinél a verandán. A fiú pirítóskenyeret evett, teát ivott hozzá, semmi mást nem vett magához a dúsan rakott asztalról. Pedig volt ott minden, amit szem-száj megkíván. Parasztkolbász, sűrű, illatos, fűszeres ízű, abált szalonna, tepertő, disznósajt. Puha bélű fehér kenyér. Serpenyőben hagymás tojásrántotta, rápirítva a méregerős fehérpaprika, ahogy Keresztapa szereti, s kunkorodó, sültszalonna darabkák, vékonyak, átlátszóak. Főjegyzőúr töltött magának a hasas üvegből egy kupica pálinkát és kérdő tekintettel Imrére nézett.
-Köszönöm Keresztapám, de nem kérek, -hárította el a legény.
-És egy kis sült szalonnát, tojással?
-Köszönom, azt se.
-Kalbász, szalonna?
-Ne haragudjék Keresztapám, az se kell.
Öreg Dósa Jenő megvonta a vállát.
-No, ha nem, hát nem. Több marad nekem.
A nap folyamán aztán, a délutáni szúnyókálás utáni időre esett, nem bírta magában tartani a dolgot, felhozta a feleségének.
-Nyanya, maga érti ezt, hogy mifene van az Imre gyerekkel?! Fáj tán a gyomra azért koplal? Se a regglinél, se az ebédnél, se a vacsoránál, ....még az ünnepeken se eszik rendesen, férfi módra. Csak feltűnt magának is tán?
A kertben beszélgettek. Kitettek két fonott karszéket a szőlőlugas elé, ott folyt a diskurzus. Ideje volt lassan, hogy a Dósa lányok befussanak. De majd be is futnak azok a félötös Hévvel.
-Á, Imre! -legyintett Teréz asszony. -Hóbortos az, ahogy szegény apja is volt. De a nagy-Imre mindig tudta hol a határ, -tette hozzá. -Ő féken tartotta a vérét nem esett egyik végletből a másikba.
-Ő is írogatott, ugye? -vetette közbe Dósa Jenő.
-Írt, írogatott. Tuggya, van itt az ebédlőben a könyvespolcon egy könyve, a Virágszirmok. Biztos olvasta maga mán azt.
Főjegyzőúr botja végével beletúrt a földbe.
-Nini, itt egy vakondok fog kijönni. Azt hiszem, találkoztam már vele, de, hogy beleolvastam volna, arra nem emlékszem. Miről szól?
-Novellák, versek, -mondta a Nagysasszony. -Majd nézze meg, ha van ideje. Nekem kicsit, ...hogy úgy mondjam...Isten nyugosztalja szegény bátyámat...nekem túl szirupos. Kurucok, tárogató, köd, bújdosás, tábortűz, bor, asszony, meg ilyenek. Férfinépnek való.
Hallgattak egy sort, nézték az almafáról lepergő, a ritka levegőben lefelé hintázó rozsdabarna leveleket. Kellemes, langyos, szeptember végi délután volt. Az ég olyan kék volt, amilyennek csak ilyenkor ősszel lehet látni. Olyan volt az ég, mintha Isten szeme lett volna.
-Szóval?
-Szóval...nem tudom igazán. Tartja magát a fogadalmáho' -úgy tűnik. Mán a hatodik, vagy hetedik hét telt el a nagy nyári mulatozás óta. Egy csepp bort meg nem iszik azóta. Egész álló nap babrál valamivel, hol a házimunkát hajszulja, hol azon a mihaszna könyvén kotol. De jól van az is, fő, ho' nem a kocsmába van. Oszt éjszaka meg rajtakapom, ha felkelek, és kijövök valamiért, hogy térdepel a kereszt előtt és imádkozik.
Az öregúr ránézett a feleségére, tekintete meglágyult. Nagy, visszeres kezét a térdén nyugtatta, izületes újjai, dagadtak, vörösek voltak.
Maga tudja Teréz, a maga rokona. Énnekem sok kellemetlenséget okozott, mert beszélnek az emberek a faluban mindenfélét, de Isten látja lelkemet, én magát néztem, Nyanya, meg szegény sógoromat, akit nagyon szerettem.
Sóhajtott.
-Jól van ez így. A családok tartsanak össze. Elég nehéz időket élünk amúgy is.
-Hát nehezeket.
Hallották a töltés felől a Hév-szerelvény kerekeinek csattogását, sípolt a vonat, ahogy Kerepes felé elhaladt az utca-végi átjáró előtt. Most már jönni kell a lányoknak. Tíz perc, és befutnak mindketten.
Jött a kis cselédlány a hátsó kertből, megállt előttük.
-Készen lennék a gyomlálással Nagysasszony. Van még valami dolog?
-Nincsen, -mondta Teréz asszony. Mosakodjál meg a kisházban osztán mehetsz mára. De jól súrold ám le magad, mert retkes vagy tetőtől talpig!
-Ahogy parancsulja nagysasszony!
Julcsi pukkedlizett és elvonult. Az öreg Főjegyzőúr rajta felejtette a szemét, ahogy ringó csípővel, mint ahogyan a falusi lányoknak szokásában van mórikálni magukat, elhaladt a kisházig.
-Takaros, -jegyezte meg. -Hány éves is? Gondja legyen rá, Nyanya, ho' Imre meg ne környékezze.
-Gondom lesz, -villant oda Teréz nagysasszony szeme.
-És, Nyanya! Kérdezze meg majd tőle, van-e odahaza mindenük. Küldessen át az anyjának egy fél zsák fehérlisztet, néhány szál kolbászt és egy oldal szalonnát.
-Küldetek.
Föltápászkodott a karszékből Dósa Jenő. Rátámaszkodott a botjára.
-Átmegyek a szomszédba Tóthékhoz, -mondta a feleségének. -Beszédem van az emberrel.
Teréz asszony utánanézett, alig észrevehetően megcsóválta a fejét, mintha azt akarta volna mondani: nyughatatlan ember.
Főjegyzőúr meg ment, lassú, öreges léptekkel csoszogott a ház mellett lévő keskeny betonjárdán, hajlott, szikár, magas alakját bevilágította hátulról a lefelé szálló nap egy leveleken áttörő sugara.

(Folytatása következik)


Családregény

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2008-11-27 17:32:31

Ja, azt hiszem a nők azt mondják erre: tipikus férfi attitűd. Mindenesetre Imre mond, amit akar, én nem állok ki mindenben vállszélességgel mellette. Könnyű az egészet szegény nőkre tolni. Bár, ha jól belegondolok: az első jelzést mindig a nő adja. Anélkül el se indul a dolog. Az ám a bűnrevezető alkalom...a csábító szemek pl. hajaj...
Gondolom a vegetáriánusok is tudnak azért kedveskedni az innyüknek...na, az nem bűn pl,?! Az is testi izé...csak az alma a bűn?
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-11-27 10:57:33

Szia!
Érdekes gondolatokat vetett papírra Imre. Kicsit olyan magyarázom a bizonyítványom érzésem támadt közben. Ha az asszony a kísértés vagyis a Sátán eszköze, akkor ez valamennyire felment engem a felelősség alól, ha a rabjául esem. Persze, hibás vagyok, de minél bájosabb a kísértés, annál nehezebb ellenállni. Vagyis, mit tegyek én szegény halandó, ha ilyen erős a csábítás.

A reggeli asztalt nagyon élvezetesen írtad le, vegetáriánus létemre szinte megkívántam azt a sok-sok finomságot. Látom, Imre még tartja magát a fogadalmához, bár a főjegyző úr kételkedik benne.

Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Eruptív című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tükröződések című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)